Makkabeusok II. könyve 8

Júdás Makkabeus párthíveket gyüjt és megtámadja az ellenséget. Nikánor, Bakides és Timoteus megveretnek. Nikánor Antiokiába fut.

1 Júdás Makkabeus pedig és a kik vele valának, bemenének titkon a kastélyokba, és egybehíván rokonaikat, és barátaikat, és azokat, kik a zsidótörvényben megmaradtak vala, melléjök vévén, magokhoz hatezer férfiút gyüjtének. 2 És segítségűl hivák az Urat, hogy tekintsen a népre, mely mindenektől tapodtatik, és könyörűljön a templomon, melyet az istentelenek megfertőztetnek. 3 Könyörűljön a végromláshoz és elpusztúláshoz közellevő városon is, és a hozzája kiáltó vér szavát hallgassa meg; 4 emlékezzék meg az ártatlan kisdedek méltatlan haláláról is, és az ő neve ellen mondott káromlásokról, és álljon boszút ezekért. 5 A Makkabeus tehát egybegyűjtvén a sokaságot, szenvedhetlenné lőn a pogányoknak, mert az Úr haragja irgalmasságra változék. 6 És ráütvén a kastélyokra és városokra véletlenűl, fölgyujtá azokat; és az alkalmas helyeket elfoglalván, nem kevés kárt tőn az ellenségnek. 7 Leginkább pedig éjszakánként méne az ilyen csatákra, és az ő vitézségének híre mindenütt elterjede. 8 Látván pedig Filep, hogy ez a férfiú lassankint mindig előhalad, és többnyire szerencsésen jár el dolgaiban, Ptolomeushoz, Celeszíria és Fenicia vezéréhez ira, hogy segítse föl a király ügyeit. 9 Ez tehát gyorsan elküldé Nikánort, Patroklus fiát, az ő főbarátai közől, adván neki a különféle nemzetekből nem kevesebbet húszezer fegyveresnél, hogy az egész zsidó nemzetet eltörölje; melléje adván Gorgiást is, a vitéz és harczi dolgokban igen jártas férfiút. 10 Rendelé pedig Nikánor, hogy azon adót, melyet a király vala köteles a romaiaknak fizetni, a kétezer talentomot, a fogságban levő zsidókon vegye meg. 11 És azonnal a tengermelléki városokhoz külde, összehíván őket zsidó foglyok vásárlására, kilenczven rabot igérvén egy talentomért, s nem gondolván a boszúállásra, mely őrá a Mindenhatótól következendő vala. 12 Júdás a mint megérté, a vele volt zsidóknak azonnal megjelenté Nikánor jövetelét. 13 Kik közől némelyek félvén, és nem hivén az Isten igazságának, futásnak eredének; 14 Némelyek pedig a mijök még megmaradt, azt eladák, s egyetemben könyörgének az Úr előtt, hogy mentse meg őket az istentelen Nikánortól, ki őket eladta, mielőtt közel jutott volna. 15 Ha nem is érettök, legalább a szövetségért, melyet atyáikkal kötött vala, és az ő szent és fölséges nevéért, mely rájok segítségűl hivatott. 16 A Makkabeus tehát egybehívá a hétezret, kik vele valának, kérvén őket, hogy az ellenekkel meg ne békéljenek, és ne féljenek az ellenök gonoszúl jövő ellenség nagy számától, hanem erősen víjanak. 17 Szemeik előtt tartván a gyalázatot, melyet ezek a szent helyen méltatlanúl tettek, és a megcsúfolt város sérelmét, és az ősök felforgatott törvényeit is. 18 Azok, úgymond, fegyvereikben bíznak ugyan s egyszersmind a vakmerőségben: mi pedig a mindenható Úrban bízunk, ki a miellenünk jövőket és az egész világot is egy intésével eltörölheti. 19 Emlékezteté őket az Isten segitségére is, melyet atyáik nyertenek, hogy Szennakerib alatt száznyolczvanötezren vesztek el; 20 és hogy a harczon, melyet a galataiak ellen Babiloniában víttak, mikor ütközetre kelvén mindnyájan, a macedoniak ingadoztak, ők csak hatezren lévén, megöltek százhúszezret az égből nekik adott segítség által, miből igen sok hasznot nyertek vala. 21 Ez igék által megerősödvén, a törvényekért és hazájokért készek valának meghalni. 22 Ekkoron a csapatok fölé atyjafiait rendelé vezérekűl, Simont, Józsefet és Jonatást, mindenik alá ezerötszázat adván. 23 Azon fölűl Ezdrás is olvasván nekik a szent könyvet, és jelszóúl „az Isten segítségét“ adván, az első csapatban önmaga a vezér megütközék Nikánorral. 24 És segítségökre lévén a Mindenható, megölének többet kilenczezer embernél; Nikánor seregének nagyobb részét pedig sebek által erőtlenné tévén, futni kényszeríték. 25 Azok pénzét pedig, kik az ő vételökre jöttek vala, elfoglalván, mindenfelé üldözék őket. 26 De visszatérének, akadályozva lévén az idő által, mert a szombat estéje vala, azért nem üldözék tovább őket. 27 Hanem azok fegyvereit és zsákmányait összeszedvén, megtarták a szombatot, áldván az Urat, ki megszabadította őket az napon, irgalmát kezdvén árasztani rájok. 28 A szombat után pedig a betegekkel, árvákkal és özvegyekkel a zsákmányt megoszták, a többit megtarták magoknak és övéiknek. 29 Mindezek megtörténvén, és egyetemben mindnyájan könyörögvén, az irgalmas Urat kérék, hogy végre kegyelmezzen meg szolgáinak. 30 Továbbá azok közől, kik Timoteussal és Bakidessel valának, ellenök harczolván, többet megölének húszezernél, a nagy erősségeket elfoglalák, és sok zsákmányt osztának, egyenlő részt adván a betegeknek, árváknak és özvegyeknek, úgyszintén a véneknek is. 31 És miután azok fegyvereit gondosan összeszedték, mindent alkalmas helyekre rakának, a maradék-zsákmányt pedig Jerusalembe vivék. 32 És Filarkest, ki Timoteussal vala, megölék, ama gonosz embert, ki sok részben nyomorgatta vala a zsidókat. 33 És midőn a győzelem ünnepét tartották Jerusalemben, Kallisztenest, ki a szent ajtókat felgyujtotta vala, mikor egy házacskába szaladott volna, megégeték, méltó jutalommal fizetvén neki istentelenségeért. 34 Az elveteműlt Nikánor pedig, ki ezer kalmárt hozott vala a zsidók eladására, 35 megaláztatván az Úr segítségével azoktól, kiket semminek tartott vala, letevé dicsőséges ruháját, s a földközi tengeren át elszökvén, egyedűl méne Antiokiába, nagy szerencsétlenségbe esvén, hadseregének elveszte miatt. 36 És ki azt igérte vala, hogy a romaiak adóját a jerusalemi foglyokból megfizeti, most azt hirdeté: hogy Isten a zsidók oltalmazója, ugyanazért ők sérthetlenek, minthogy követik a tőle rendelt törvényeket.