Makkabeusok II. könyve 9

1 Azon időben Antiokus szégyenvallással tére vissza Persiából. 2 Mert bemenvén a Perzepolisnak nevezett városba, igyekezék kifosztani a templomot, és a várost elnyomni; de a sokaság fegyvert fogván, megszalasztá övéit; és úgy történék, hogy Antiokus a futás után gyalázattal tére vissza. 3 És Ekbatanához közel jutván, megérté, a mi Nikánoron és Timoteuson történt vala. 4 Ezért haragra gerjedvén, azt gondolá, hogy az őt megszalasztók ellen való boszúját a zsidókon tölti ki; azért parancsolá, hogy siessenek az ő szekerével, szüntelen gyorsítá az utazást; a mennybeli itélet zaklatván őt azért, mivel kevélyen mondotta, hogy Jerusalembe megyen, és azt a zsidók temetőhalmává teszi. 5 De a ki mindent lát, Izrael Ura Istene megveré őt gyógyúlhatlan és láthatlan csapással. Mert a mint elvégzette ezen beszédét, elfogá őt gyomrának kegyetlen fájdalma, és belső részeinek keserves kínai; 6 és pedig méltán, úgy mint a ki sok és új kínokkal gyötrötte mások belső részét, és legkevésbbé sem hagyott fel gonoszságával;

7 Sőt inkább ezenfölűl kevélységgel eltelvén, s a zsidók ellen szivéből tüzet lihegvén, megparancsolá, hogy siessenek az úttal; történék pedig, hogy mikor sebesen ment, a szekérről leesék, és a testnek nehéz megrokkanása miatt tagjait új gyötrelem fogá el. 8 És ki emberi mód fölött kevélységgel eltelvén, magáról azt vélé, hogy a tenger habjainak is parancsolhat, a magas hegyek súlyát is megmérheti, most a földre vettetvén, hordszéken vitetik vala, az Istennek nyilvánvaló erejét önmagán megbizonyítván. 9 Úgy, hogy az istentelennek testéből férgek pezsegének elő, és még életében a fájdalmak miatt húsa lehulla, s az ő szagától és bűzétől a sereg megundorodék. 10 És ki kevéssel előbb azt vélé, hogy az ég csillagait elérheti, őt a szenvedhetlen bűz miatt senki sem hordozhatá. 11 Ekkor kezde a nagy kevélységgel alább hagyni, s önmaga ismeretére jutni, isteni csapással intetvén, s fájdalmai minden pillanatban növekedvén. 12 És midőn már önmaga sem tűrhette bűzét, így szóla: Méltó, hogy az ember magát Istennek alávesse, és a halandó magát Istenhez ne hasonlítsa. 13 És ez a gonosz könyörge az Úrhoz, kitől irgalmasságot nyerendő nem vala. 14 És a várost, melyhez sietve jő vala, hogy azt földig lerontsa, és az összehordott halottak sírhalmává tegye, most szabaddá kivánja tenni, 15 és a zsidókat, kikről azt mondotta vala, hogy csak temetésre sem tartja méltóknak, hanem a madaraknak és vadaknak adja szétszaggatásra, kisdedeikkel együtt kiírtja, – most az atheneiekkel igéri hasonlókká tenni; 16 a szent templomot is, melyet azelőtt kifosztott vala, jeles ajándékokkal fölékesíti, a szent edényeket megsokasítja, és az áldozatokhoz tartozó költségeket saját jövedelméből fogja adni; 17 ezenfölűl maga is zsidóvá lesz, és bejárván a föld minden határait, hirdetni fogja Isten hatalmát. 18 De mivel a fájdalmak nem szűntek (mert rá jött vala az Isten igaz itélete), kétségbeesvén, levelet íra a zsidóknak könyörgésképen, ily tartalommal: 19 A legjobb polgároknak, a zsidóknak, üdvözlete mellett, jó egészséget és boldogságot kiván Antiokus király és fejedelem. 20 Ha ti és fiaitok jó egészségben vagytok, és kedvetek szerint megy minden dolgotok, igen nagy hálát adunk. 21 Én ugyan betegeskedem, de rólatok kegyesen megemlékezem. Visszatérvén a persa tartományokból, és nehéz betegségbe esvén, szükségesnek tartottam a közjóra gondot viselni, 22 nem esvén kétségbe magam felől, hanem nagy reményem lévén, hogy a betegségből kimenekedem. 23 Meggondolván azonban, hogy atyám is a mely időkben a felső tartományokban hadat viselt, kijelentette, ki foglalja el utána a fejedelemséget, 24 hogy, ha valami ellenkező történnék, vagy szomorú hír érkeznék, a tartományokban lakók tudván, kire bízatott a főhatalom, zavarba ne jőjenek; 25 ezen fölűl meggondolván, hogy a közelvaló hatalmasok és szomszédok, mind az alkalmas időt lesik, és a dolog végét várják: az én fiamat, Antiokust rendeltem királylyá, kit, midőn a felső országokban forgottam, gyakorta soknak ajánlottam közőletek; és megírtam neki, a mik következnek. 26 Kérlek azért titeket és könyörgök, hogy megemlékezvén a köz- és magán-jótéteményekről, kiki tartsa meg hűségét hozzám és az én fiamhoz. 27 Mert reménylem, hogy mérséklettel és emberségesen fog cselekedni, és teljesítvén szándékomat, közjavatokra leszen. 28 Végre a gyilkos és káromló igen súlyosan megveretvén, a mint ő is másokkal bánt vala, hazáján kivűl a hegyek között nyomorúlt halállal múlék ki az életből. 29 Testét pedig elvivé a vele növekedett Filep, ki félvén Antiokus királytól, Ptolomeus Filometorhoz méne Egyiptomba.