Krónikák második könyve 10

1 Elméne pedig Roboam Szikembe; mert oda gyűlt vala egész Izrael, hogy őt királylyá emelje. 2 Mit mikor meghallott Nábat fia, Jeroboam, ki Egyiptomban vala, (mert oda futott volt Salamon elől), azonnal visszatére. 3 És meghívák őt és eljöve egész Izraellel, és szólának Roboamnak, mondván: 4 Atyád igen kemény igával terhelt meg minket, te könnyebbeket parancsolj atyádnál, ki nehéz szolgálatot vetett ránk, és egy keveset szállíts le a teherből, hogy szolgáljunk neked. 5 Ki mondá: Harmadnap múlva térjetek vissza hozzám. És mikor a nép elment, 6 tanácsot tarta a vénekkel, kik atyja, Salamon előtt állottak vala, midőn még élt, mondván: Mi tanácsot adtok, hogy feleljek a népnek? 7 Kik mondák neki: Ha kedveskedel e népnek, és kegyes igékkel engeszteled őket, szolgáid lesznek minden időben. 8 De ő elhagyá a vének tanácsát, és az ifjakkal kezde tanácskozni, kik vele növekedtek föl, és udvarában valának, 9 és mondá nekik: Mit véltek? vagy mit kell felelnem e népnek, mely ezt mondá nekem: Könnyebbítsd meg az igát, melyet atyád ránk vetett? 10 Amazok pedig úgy felelének, mint ifjak, és kik vele gyönyörűségben növekedtek, és mondák: Igy szólj a népnek, mely azt mondotta neked: Atyád megnehezítette igánkat, te könnyebbítsd meg, és így felelj neki: Az én kisujjam vastagabb atyám ágyékánál. 11 Atyám nehéz igát vetett rátok, én még nagyobb terhet teszek ahhoz; atyám ostorokkal vert, én pedig skorpiókkal verlek titeket. 12 Eljöve tehát Jeroboam és az egész nép Roboamhoz harmadnap, a mint megparancsolta vala nekik. 13 És keményen felele a király, elhagyván a vének tanácsát, 14 és az ifjak akaratja szerint szóla: Atyám nehéz igát vetett rátok, melyet én nehezebbé teszek; atyám ostorokkal vert, én pedig skorpiókkal verlek titeket. 15 És nem engede a nép könyörgésének; mert az Isten akaratja vala, hogy beteljesedjék az ő beszéde, melyet a síloni Ahiás által szólott vala Nábat fiának, Jeroboamnak. 16 A király pedig keményen beszélvén, az egész nép igy szóla neki: Nincs nekünk részünk Dávidban, sem örökségünk Izai fiában. Térj hajlékaidba, Izrael! te pedig, Dávid! legeltesd a te házadat. És Izrael elméne hajlékaiba. 17 Izrael fiain pedig, kik Júda városaiban laknak vala, Roboam országla. 18 És elküldé Roboam király Aduramot, ki kincstartó vala, és megkövezék őt Izrael fiai és meghala. Roboam király pedig siete szekérre ülni, és Jerusalembe futa. 19 És elvála Izrael Dávid házától mind e napiglan.