Krónikák második könyve 13

1 Jeroboam király tizennyolczadik esztendejében Abia lőn király Júda fölött. 2 Három esztendeig országla Jerusalemben, és anyja neve Mikaia vala, Uriel leánya Gábaából; és háború vala Abia és Jeroboam között. 3 És harczra szállván Abia, és négyszázezer hadakozó és válogatott férfia lévén, Jeroboam sereget rendeze ellene nyolczszázezer férfiút, és ezek is válogatottak valának és a hadakra igen erősek. 4 Megálla tehát Abia Szemeron hegyén, mely Efraimban vala, és mondá: Halljad, Jeroboam és egész Izrael! 5 Nem tudjátok-e, hogy Izrael Ura Istene Dávidnak adta az országlást mindörökké, neki és fiainak a só szövetségével? 6 És Nábat fia, Jeroboam, Salamonnak, Dávid fiának szolgája föllázadott és pártot ütött ura ellen. 7 És hozzája gyültek a hiábavaló férfiak és Bélial fiai, és hatalmasabb lőn Roboamnál, Salamon fiánál. Roboam pedig tudatlan és félénk szivű vala és nem állhata ellenök. 8 Most azért ti azt mondjátok, hogy ellene állhattok az Úr országának, melyet Dávid fiai által bir, és a népnek nagy sokasága vagyon veletek, és az arany borjak, melyeket nektek Jeroboam istenekűl alkotott. 9 És kivetettétek az Úr papjait, Áron fiait és a levitákat, és papokat szerzettetek magatoknak, mint a föld minden népei: a ki csak eljő és megszenteli kezét egy tulokkal a marhák közől, és két kossal, azok papja lesz, kik nem istenek. 10 A mi Urunk pedig Isten, kit el nem hagyunk, és az Úrnak papok szolgálnak Áron fiai közől, és a leviták rendökben vannak. 11 Égőáldozatokat is áldoznak az Úrnak naponkint reggel és este, és a törvény parancsa szerint elkészített jó illatszert, és kitétetnek a kenyerek igen tiszta asztalra, és nálunk van az arany gyertyatartó és annak lámpái, hogy este mindenkor meggyujtassanak; mert mi megtartjuk a mi Urunk Istenünk parancsait, kit ti elhagytatok. 12 Annakokáért a mi hadunkban Isten a vezér és az ő papjai, kik harsonát fújnak és zengnek ellenetek: Izrael fiai! ne hadakozzatok atyáitok Ura Istene ellen, mert nem fog nektek használni. 13 Midőn ő ezeket mondotta, Jeroboam hátúl cselt vetett, és mialatt az ellenség előtt álla, Júdát, ki ezt nem tudta, körülvevé hadával. 14 És körültekintvén Júda, látá, hogy hadsereg van előtte és háta mögött, és fölkiálta az Úrhoz, és a papok harsonázni kezdének. 15 És Júda férfiai mindnyájan fölrivallának; és ime mialatt ők kiáltának, megrettenté az Isten Jeroboamot és egész Izraelt, ki Abia és Júda előtt áll vala. 16 És Izrael fiai megfutának Júda előtt, és ezek kezébe adá Isten amazokat. 17 Megveré tehát őket Abia és az ő népe nagy csapással, és elhulla Izraelből sebeiben ötszázezer erős férfiú. 18 És megaláztatván Izrael fiai az időben, Júda fiai fölötte nagyon megerősödének, mivelhogy atyáik Urában Istenében biztak. 19 Abia pedig űzőbe vevé a futó Jeroboamot, és elfoglalá az ő városait, Bételt faluival, és Jeszanát faluival, Efront is faluival. 20 És Abia napjaiban többé nem állhata ellen Jeroboam, kit megvere az Úr, és meghala. 21 Abia megerősítvén birodalmát, tizennégy feleséget vőn, és huszonkét fiat és tizenhat leányt nemze. 22 Abia többi dolgai pedig és az ő utai és cselekedetei igen szorgalmasan megirattak Addó próféta könyvében. 23 Abia pedig elaluvék atyáival és eltemeték őt Dávid városában, és fia, Áza lőn király helyette; kinek napjaiban a föld tiz esztendeig nyugovék.