Krónikák második könyve 14

Azt cselekvé pedig Áza, a mi jó és kedves vala az ő Istene szine előtt, és lerontá az idegen tisztelet oltárait, és a magas helyeket, és összetöré a képszobrokat, és a berkeket kivágá, és megparancsolá Júdának, hogy atyái Urát Istenét keresse, és a törvényt tartsa meg és minden parancsokat. És eltörlé Júda minden városaiból az oltárokat és bálványházakat, és békeségben országla. Erős városokat is építe Júdában, mert nyugalomban vala, és semmi hadak sem támadtak az ő idejében, békeséget adván az Úr. Mondá pedig Júdának: Építsük föl e városokat, és vegyük körűl kőfalakkal és erősítsük meg tornyokkal, kapukkal és zárakkal, mig mindenek nyugalomban vannak a hadaktól; mivelhogy kerestük atyáink Urát Istenét, békeséget adott nekünk köröskörűl. Építének tehát, és az építésben semmi akadály sem volt. Valának pedig Áza seregében paizs- és dárdahordozók Júdából háromszázezeren, Benjaminból pedig paizsviselők és nyílasok kétszáz nyolczvanezeren, mindnyájan igen erős férfiak. Kiindúla pedig ellenök a szerecsen Zára az ő hadával tizszer százezerrel és háromszáz szekérrel, és Mareszáig jöve. Áza pedig eléje méne és elrendezé a sereget harczra Szefata völgyében, mely Maresza mellett vagyon; és segitségűl hívá az Úr Istent és mondá: Uram! nincs semmi különbség tenálad, ha kevesek által segítesz-e, vagy sokak által; segíts meg minket, Urunk Istenünk! mert tebenned és nevedben lévén bizodalmunk, jöttünk e sokaság ellen. Uram! te a mi Istenünk vagy, ne vegyen az ember erőt ellened. Megrettenté tehát az Úr a szerecseneket Áza és Júda előtt, és elfutának a szerecsenek. És űzőbe vevé őket Áza és a vele lévő nép Geraráig; és elhullának a szerecsenek egész fogytig; mivelhogy az Úr vervén, és serege hadakozván, tiportattak el. Sok ragadományt nyerének tehát, és megverék mind a városokat Gerara körűl; mert igen nagy rémülés szállott vala mindenikre, és földúlák a városokat, és sok zsákmányt vivének el. A juhok aklait is elbontván, számtalan sok barmot és tevét hozának, és visszatérének Jerusalembe.