Krónikák második könyve 16

Áza harcza Baazával, az ő bűnei és halála.

1 Országlása harminczhatodik esztendejében pedig, fölméne Baaza, Izrael királya, Júdába, és kőfallal keríté be Rámát, hogy senki bátorságosan ki ne jöhessen, és be ne mehessen Áza országából. 2 Kihozá azért Áza az ezüstöt és aranyat az Úr háza kincstárából és a király kincstárából, és Sziria királyához, Benadadhoz küldé, ki Damaskusban lakik vala, mondván: 3 Szövetség vagyon közöttem és közötted, s atyám és atyád között is egyesség volt: azért küldöttem neked ezüstöt és aranyat, hogy fölbontván Baazával, Izrael királyával szövetségedet, távoztasd el őt tőlem. 4 Mit megértvén Benadad, elküldé hadserege fejedelmeit Izrael városaira, kik megverék Ahiont és Dant, Abelmaint és Neftali minden kerített városait. 5 Mikor ezt meghallotta Baaza, megszűne Rámát építeni, és félbenhagyá munkáját. 6 Áza király pedig magához vevé egész Júdát, és elvivék Rámából a köveket és fákat, melyeket Baaza az építésre készített vala, és azokból Gábaát és Maszfát építé. 7 Az időben Hanani próféta Júda királyához, Azához jöve, és mondá neki: Mivel Sziria királyában volt bizodalmad, és nem a te Uradban Istenedben, azért menekedett meg kezedből a szíriai király hada. 8 Vajjon nem sokkal többen valának-e a szerecsenek és líbiaiak, szekerekkel, lovagokkal és fölötte nagy sokasággal, kiket, midőn az Úrban bíztál, kezedbe adott? 9 Mert az Úr szemei az egész földet szemlélik, és erőt adnak azoknak, kik tökéletes szivvel hisznek benne. Azért bolondúl cselekedtél, és e miatt ez időtől hadak támadnak ellened. 10 És megharaguván Áza a látó ellen, parancsolá, hogy őt kötözzék meg; mert ezen igen megboszankodott, és az időben sokat ölt meg a nép közől. 11 De Áza első és utolsó cselekedetei megirattak Júda és Izrael királyainak könyvében. 12 És megbetegedék Áza országlása harminczkilencedik esztendejében, lábainak fölötte nagy fájdalma miatt, és betegségében sem keresé meg az Urat, hanem inkább bizott az orvosok tudományában. 13 És elaluvék atyáival, és meghala országlása negyvenedik esztendejében. 14 És eltemeték őt sírjában, melyet magának Dávid városában ásott vala; és ágyára tevék őt, mely tele volt parázna személyekhez illő fűszerekkel és kenetekkel, melyek a kenetárusok mesterségével voltak csinálva, és megégeték rajta nagy pompával.

Idézi 1

v. 14 Summa (EN)(II-II 131.2)