Krónikák második könyve 18

1 Josafát tehát igen gazdag és igen hires vala, és sógorságot köte Ákábbal. 2 És néhány esztendő múlva kiméne hozzá Szamariába; kinek jövetelekor igen sok kost és ökröt vágata Ákáb, neki és a népnek, mely vele jött vala, és rábeszélé őt, hogy menjen föl Rámot-Gálaádba. 3 És Izrael királya, Ákáb, mondá Júda királyának, Josafátnak: Jer velem Rámot-Gálaádba. Amaz felelé neki: A mint én, te is úgy; a mint a te néped, úgy az én népem is, és veled leszünk a hadban. 4 És mondá Josafát Izrael királyának: Kérdj mostanában, kérlek, az Úrtól tanácsot. 5 Egybegyűjte azért Izrael királya a próféták közől négyszáz férfiút, és mondá nekik: Elmenjünk-e hadakozni Rámot-Gálaádba, vagy nyugodjunk? Azok pedig mondák: Menj föl, és Isten a király kezébe adja azt. 6 És mondá Josafát: Nincs-e itt az Úrnak prófétája, hogy annál is kérdést tegyünk? 7 És Izrael királya mondá Josafátnak: Van egy férfiú, kitől megkérdhetjük az Úr akaratát; de én gyűlölöm őt, mert nekem nem jövendöl jót, hanem mindenkor gonoszat; az pedig Jemla fia, Mikeás. És mondá Josafát: Ne szólj igy, király! 8 Izrael királya tehát szólíta egyet az udvari szolgák közől, és mondá neki: Hívd el hamar Jemla fiát, Mikeást. 9 Izrael királya pedig és Júda királya, Josafát, mindkettő az ő királyi székében ül vala, királyi ruhába öltözve; ülének pedig a szamariai kapu melletti téren, és a próféták mindnyájan jövendölnek vala előttök. 10 Kanaána fia, Szedeciás pedig vasszarvakat csinála magának, és mondá: Ezeket mondja az Úr: Ezekkel hányod szélylyel Szíriát, mignem megrontod azt. 11 És hasonlóképen prófétálnak vala mindnyájan a próféták, és mondák: Menj föl Rámat-Gálaádba, és szerencsés leszesz, és a király kezébe adja őket az Úr. 12 A követ pedig, ki elment vala Mikeást meghíni, mondá neki: Ime a próféták igéi mind egy szájjal jót hirdetnek a királynak: kérlek azért téged, a te beszéded se különbözzék azokétól, és szólj szerencsés dolgokat. 13 Felelé neki Mikeás: Él az Úr! hogy a mit nekem Istenem szól, azt fogom mondani. 14 Eljöve tehát a királyhoz. És mondá neki a király: Mikeás! elmenjünk-e hadakozni Rámot-Gálaádba, vagy szűnjünk meg? Kinek ő felelé: Menjetek föl, mert minden dolog szerencsés leszen, és az ellenség kezeitekbe adatik. 15 És mondá a király: Ismét és ismét esküvéssel kényszerítlek téged, ne szólj nekem egyebet, hanem csak a mi igaz az Úr nevében. 16 Amaz pedig mondá: Látám egész Izraelt a hegyeken elszéledve, mint a pásztor nélküli juhokat; és mondá az Úr: Ezeknek nincs urok, térjen kiki haza békével. 17 És mondá Izrael királya Josafátnak: Nem mondám-e neked, hogy ez nem jövendöl nekem semmi jót, hanem azt, a mi rosz. 18 Amaz pedig mondá: Halljátok azért az Úr igéjét: Látám az Urat királyi székében ülni, és az egész mennyei sereget mellette állani jobb és bal felől. 19 És mondá az Úr: Ki csalja meg Izrael királyát, Ákábot, hogy fölmenjen és elessék Rámot-Gálaádban? És mikor egyik igy és másik amúgy szóla: 20 eljöve egy lélek és megálla az Úr előtt, és mondá: Én megcsalom őt. Kinek mondá az Úr: Mi által csalod meg? 21 Amaz pedig felelé: Kimegyek és hazug lélek leszek minden ő prófétái szájában. És mondá az Úr: Megcsalod és meggyőzöd; eredj, és cselekedj úgy. 22 Most tehát ime az Úr a hazudság lelkét adta minden prófétáid szájába, és az Úr roszat szólott felőled. 23 Odajárúla pedig Kanaána fia, Szedeciás, és arczúl csapá Mikeást, és mondá: Mely úton ment át az Úr lelke tőlem, hogy neked szóljon? 24 És mondá Mikeás: Meglátod temagad az napon, midőn kamarából kamarába mégy, hogy elrejtezzél. 25 Parancsola pedig Izrael királya, mondván: Fogjátok Mikeást, és vigyétek őt Ámonhoz, a város fejedelméhez, és Amelek fiához, Joáshoz, 26 és mondjátok: Ezeket mondja a király: Vessétek ezt börtönbe, és csak egy kis kenyeret és kevés vizet adjatok neki, mig visszatérek békével. 27 És mondá Mikeás: Ha megjösz békével, nem szólott az Úr általam. És mondá: Halljátok ezt, minden népek! 28 Fölmenének tehát Izrael királya és Josafát, Júda királya Rámot-Gálaádba. 29 És mondá Izrael királya Josafátnak: Elváltoztatom az öltözetet, és úgy megyek harczra, te pedig saját ruháidba öltözzél. És Izrael királya elváltoztatván öltözetét, a hadba méne. 30 Szíria királya pedig parancsola lovassága vezéreinek, mondván: Ne víjatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem egyedűl Izrael királya ellen. 31 Azért mikor a lovasság fejedelmei meglátták Josafátot, mondák: Ez Izrael királya! és harczolván, körűlvevék őt; ő pedig az Úrhoz kiálta, és megsegíté őt, és amazokat eltéríté tőle. 32 Mert midőn a lovasság vezérei látták, hogy nem Izrael királya, elhagyák őt. 33 Történék pedig, hogy egy a nép közől bizonytalanra ellövé nyilát, és Izrael királyát nyaka és lapoczkái között találá. Ő pedig mondá szekérvezetőjének: Fordítsd meg kezedet, és vígy ki engem a seregből, mert megsebeztettem. 34 És a harcz elvégződék az napon, Izrael királya pedig szekerén áll vala a szírusok ellenében estig, és meghala napnyugatkor.