Krónikák második könyve 22

Okoziás uralkodása és halála. Atália kegyetlensége. Joás.

1 Jerusalem lakói pedig Okoziást, az ő legkisebbik fiát rendelék helyette királylyá; mert a nagyobb korúakat, kik előtte voltak, mind megölték az arabs rablók, kik a táborra ütöttek vala; s igy Okoziás, Jóramnak, Júda királyának fia, lőn király. 2 Negyvenkét esztendős vala Okoziás, midőn országlani kezdett, és egy esztendeig országla Jerusalemben, és anyja neve Atália vala, Amri leánya. 3 De ő is Ákáb házának utain jára, mert anyja hajtá őt rá, hogy istentelenűl cselekedjék. 4 Gonoszat cselekvék tehát az Úr szine előtt, mint Ákáb háza; mert azok valának tanácsosai atyja halála után az ő veszedelmére. 5 És azok tanácsain jára. És elindula Ákáb fiával, Jórammal, Izrael királyával hadba a szíriai király, Házael ellen Rámot-Gálaádba; és a szírusok megsebesíték Jóramot. 6 Ki visszatére, hogy meggyógyíttassék Jezrahelben, mert sok sebet kapott a felülmondott viadalban. Azért Jóram fia, Okoziás, Júda királya leméne meglátogatni Ákáb fiát, Jóramot, ki Jezrahelben beteg vala. 7 Mert az Isten akaratja volt Okoziás ellen, hogy Jóramhoz menjen; és midőn oda jött, kiméne vele Namszi fia, Jehu ellen, kit fölkent az Úr, hogy Ákáb házát eltörölje. 8 Mikor azért Jehu elveszté Ákáb házát, rátalála Júda fejedelmeire és Okoziás testvéreinek fiaira, kik neki szolgálnak vala, és megölé őket. 9 Okoziást magát is fölkeresvén, megfogá, midőn Szamariában lappangott; és maga elé hozatván, megölé, és eltemeték őt, azért, hogy Josafát fia volt, ki az Urat teljes szivéből kereste. És nem vala többé reménység, hogy Okoziás törzsökéből valaki országoljon; 10 mivelhogy anyja, Atália, látván, hogy fia meghalt, fölkele és megölé Joram házának minden királyi ivadékát. 11 De Jozabet, a király leánya, vevé Okoziás fiát, Joást, és ellopá őt a király fiai közől, midőn megölettek, és elrejté őt dajkájával együtt az ágyasházban; Jozabet pedig, ki őt elrejtette, Jóram király leánya vala, Jojada főpap felesége, Okoziás huga, és ez okért nem ölé meg őt Atália. 12 El vala tehát rejtve velök az Isten házában hat esztendeig, mig Atália országla a földön.