Krónikák második könyve 23

Joás királylyá kenetik, Atália letétetik, az istenitisztelet visszaállíttatik.

1 Hetedik esztendőben pedig megerősödvén Jojada, melléje vevé a századosokat, Azariást tudniillik, Jeroham fiát, és Johanan fiát, Izmaelt, Obed fiát, Azariást is és Adaia fiát, Maasziát, és Zekri fiát, Elizafatot, és szövetséget tőn velök. 2 Kik körűljárván Júdát, egybegyűjték a levitákat Júda minden városaiból, és Izrael nemzetségeinek fejedelmeit, és Jerusalembe jövének. 3 Szövetséget tőn ekkor az egész sokaság az Isten házában a királylyal, és mondá nekik Jojada: Ime a király fia fog országlani, mint az Úr szólott Dávid fiai felől. 4 Ez tehát a dolog, melyet cselekednetek kell: 5 Harmadrész közőletek, kik a szombatra jőnek a papok- és leviták- és ajtónállókból, a kapukban legyen; harmadrész pedig a király házánál; és harmadrész azon kapunál, mely alapkapunak neveztetik; a többi község pedig mind az Úr házának tornáczaiban legyen. 6 És senki más be ne menjen az Úr házába, hanem csak a papok és leviták közől, a kik szolgálnak; csak ők menjenek be, mert megszenteltettek; és a többi község mind az Úr szolgálatára vigyázzon. 7 A leviták pedig vegyék körűl a királyt, mindeniknek lévén fegyvere; (és ha valaki más megy be a templomba, ölessék meg). És a királylyal legyenek, mind mikor bemegyen, mind mikor kijő. 8 Mindazok szerint cselekvének tehát a leviták, és egész Júda, a miket Jojada, a főpap parancsolt vala; és kiki melléje vevé alatta való férfiait, és a kik fölmenének a szombat rende szerint, azokkal, kik a szombatot betöltötték, és kimenendők valának, mivelhogy Jojada, a főpap nem engedte elmenni a seregeket, melyek minden héten egymás helyébe szoktak vala jőni. 9 És Jojada pap a Dávid király dárdáit és pajzsait, és félpajzsait, melyeket az Úr házának szentelt vala, a századosoknak adá. 10 És elrendelé mind a fegyveres népet a templom jobb részétől a templom balrészeig az oltár elé, és a templomba a király körűl. 11 És kihozák a király fiát és fejére tevék a koronát és bizonyságot, és kezébe adák a megtartandó törvényt, és királylyá rendelék őt; fel is kené őt Jojada főpap és fiai, és megáldák őt, és mondák: Éljen a király! 12 Mit midőn meghallott Atália, tudniillik a futkosó s a királyt dicsérő nép szavát, beméne a néphez az Úr templomába.

13 És midőn látta a királyt a lépcsőn állani a bemenetelnél, és a fejedelmeket és seregeket körűle, és a föld minden népét örűlni és harsonázni és különféle hangszerekkel zengeni, és hallá a dicsérők szavát: megszaggatá ruháit és mondá: Pártütés! pártütés! 14 Kimenvén pedig Jojada főpap a századosokhoz és a hadsereg fejedelmeihez, mondá nekik: Vigyétek ki őt a templom kerítéséből, és ölessék meg ott künn karddal. És megparancsolá a pap, hogy meg ne ölessék az Úr házában. 15 És nyakára veték kezeiket, és midőn bement a király háza felé a lovak kapuján, ott megölék őt. 16 Szövetséget köte pedig Jojada, maga s az egész nép és a király között, hogy az Úr népe legyen. 17 Ekkor az egész nép beméne Baal házába és leronták azt, oltárait és bálványait összetörték; Mátánt, Baal papját is megölék az oltárok előtt. 18 Tisztviselőket rendele pedig Jojada az Úr házába a papok és leviták keze alatt, kiket Dávid rendelt el az Úr házában, hogy égőáldozatot áldozzanak az Úrnak, a mint megiratott Mózes törvényében, örömmel és énekekkel Dávid rendelése szerint. 19 Ajtónállókat is rendele az Úr házának kapuiban, hogy abba senki ne menjen, ki bármi módon tisztátalan. 20 És maga mellé vevé a századosokat és az erős férfiakat, és a nép fejedelmeit és a föld minden köznépét, és levivék a királyt az Úr házából, és a felső kapu közepén bevivék a király házába, és a királyi székbe helyezék őt. 21 És örvendeze a föld minden népe, és a város megnyugovék; Atália pedig megöleték karddal.