Krónikák második könyve 25

1 Huszonöt esztendős vala Amaziás, midőn országlani kezdett, és huszonkilencz esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Joadan vala Jerusalemből. 2 És jót cselekvék az Úr szine előtt, mindazáltal nem tökéletes szivvel. 3 És midőn látá, hogy birodalma megerősödött, megölé a szolgákat, kik atyját, a királyt megölték vala; 4 de azok fiait nem ölé meg, a mint megiratott Mózes törvénykönyvében, melyben megparancsolta az Úr, mondván: Meg ne ölessenek az atyák fiaikért, se a fiak atyáikért, hanem kiki maga bűneért haljon meg. 5 És egybegyüjté Amaziás Júdát, és elrendelé őket családonkint, s az ezredeseket és századosokat egész Júdában és Benjaminban; és számbavevé húsz esztendőstől fölfelé, és talála háromszázezer ifjat, kik harczra mehettek, és dárdát és paizst viselhettek. 6 Zsoldra is fogada Izraelből százezer vitézt száz talentom ezüstön. 7 Hozzá jöve pedig az Isten embere, és mondá: Oh király! ne menjen ki veled Izrael hada; mert az Úr nincs Izraellel, sem Efraim minden fiaival; 8 ha azt véled, hogy a sereg erejében áll a háború, az Isten meggyőzet téged az ellenségtől: mert Isten dolga mind megsegíteni, mind megszalasztani. 9 És mondá Amaziás az Isten emberének: Mi legyen tehát a száz talentommal, melyet Izrael vitézeinek adtam? És felelé neki az Isten embere: Van az Úrnak, a honnan neked sokkal többet adhat annál. 10 Elválasztá Amaziás a hadsereget, mely hozzájött vala Efraimból, hogy visszatérjen helyére; azok pedig Júda ellen igen megharaguván, visszatérének tartományukba. 11 Amaziás pedig bizodalommal kivivé az ő népét, és a só-aknás völgybe méne és megvere Szeir fiaiból tizezeret. 12 Más tizezer férfiút is fogának Júda fiai, és azokat egy kőszikla tetejére vivék, és nyakrafőre taszíták le őket onnan felől, kik mind szétroncsoltattak. 13 Az a sereg pedig, melyet visszaküldött vala Amaziás, hogy ne menjen vele a harczra, elszélede Júda városaiban Szamariától Betóronig, és megölvén háromezeret, nagy zsákmányt ragadoza. 14 Amaziás pedig az idumeusok megverése után, elhozá Szeir fiainak isteneit, és magának istenekűl választá és imádá azokat, és jó illatszert gyujta azoknak. 15 Azért megharaguván az Úr Amaziás ellen, prófétát külde hozzája, ki ezt mondja neki: Miért imádtad azon isteneket, kik nem szabadították meg népöket a te kezedből? 16 Ki midőn ezeket mondá, felelé neki: Vajjon a király tanácsosa vagy-e? hallgass, hogy meg ne öljelek téged. És elmenvén a próféta, mondá: Most tudom, hogy Isten szándéka megölni téged, hogy ím e gonoszat művelted, és azonfölűl nem engedelmeskedtél tanácsomnak. 17 Annakokáért Júda királya, Amaziás, igen gonosz tanácsot tartván, elkülde Joáshoz, Joakáznak, Jehu fiának fiához, Izrael királyához, mondván: Jer ki, szálljunk szembe egymással. 18 Amaz pedig visszaküldé a követeket, mondván: A bogácskoró, mely a Libanon hegyén van, elkülde a Libanon czedrusához, mondván: Add leányodat fiamnak feleségűl; és ime a vadak, melyek a Libanon erdejében valának, átmenének és eltapodák a bogácskórót. 19 Azt mondottad: Megvertem Edomot, és azért emelkedik föl szived kevélységre; ülj veszteg házadban, miért keresed magadnak a veszedelmet, hogy elessél mind te, mind Júda veled? 20 Nem akará hallgatni Amaziás, mivel az Úr szándéka volt, hogy az ellenség kezébe adassék Edom istenei miatt. 21 Fölméne tehát Izrael királya, Joás, és egymással szembeszállának. Júda királya, Amaziás pedig Betszámesben vala. 22 És Júda megvereték Izraeltől, és hajlékaiba futa. 23 Júda királyát, Amaziást pedig, Joásnak, Joakáz fiának fiát megfogá Izrael királya, Joás Betszámesben, és Jerusalembe vivé; és lerontá annak kőfalát Efraim kapujától a szeglet kapujáig négyszáz könyöknyire. 24 És minden aranyat és ezüstöt, és minden edényeket, melyeket az Isten házában és Obededomnál és a királyi ház kincsei közt talált, és a kezesek fiait is elvivé Szamariába. 25 Éle pedig Joás fia, Amaziás, Júda királya, miután meghalt Joakáz fia, Joás, Izrael királya, – tizenöt esztendeig. 26 Amaziásnak többi dolgai pedig, az elsők és utolsók megirattak Júda és Izrael királyainak könyvében. 27 Ki miután eltávozott az Úrtól, cselt vetének neki Jerusalemben. És mikor Lákiszba futott, elküldének, és ott megölék őt. 28 És visszahozván lovakon, eltemeték őt atyáival Dávid városában.