Krónikák második könyve 26

1 Júda egész népe pedig az ő tizenhat esztendős fiát, Oziást rendelé királylyá atyja, Amaziás helyett. 2 Ez építé föl Ailatot, és visszaadá azt Júda birodalmának, miután a király elaluvék atyáival. 3 Tizenhat esztendős vala Oziás, midőn országlani kezdett, és ötvenkét esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Jekélia vala Jerusalemből. 4 És cselekvé, a mi igaz vala az Úr szemei előtt mindazok szerint, miket atyja, Amaziás cselekedett vala. 5 És keresé az Urat az értelmes és Istent látó Zakariás napjaiban; és valameddig az Urat kereste, igazgatá őt mindenekben. 6 Végre kiméne, és a filiszteusok ellen hadakozék, és lerontá Get kerítését és Jabnia kerítését és Azotus kerítését; és városokat építe Azotusban és a filiszteusoknál. 7 És az Isten megsegíté őt a filiszteusok ellen és az arabsok ellen, kik Gurbaalban laknak vala, és az ammoniták ellen. 8 És az ammoniták Oziásnak ajándékokat adának; és elhiresedék neve Egyiptom bemenetéig a gyakor győzedelmek miatt. 9 És tornyokat építe Oziás Jerusalemben a szeglet kapuján és a völgy kapuján, és a többit a kerítés ugyanazon oldalán, és megerősíté azokat. 10 Tornyokat építe a pusztában is, és igen sok kutat ása, mivelhogy sok barma vala mind a mezőségeken, mind a kietlen pusztában. Szőlői is valának és szőlőmunkásai a hegyeken és a Karmélon, mert oly ember vala, ki a földművelést szerette. 11 Az ő hadakozói serege pedig, a harczokra menők, Jehiel irnok keze alatt valának, és Maaszia tanító keze alatt, és Hananiás keze alatt, ki a király vezérei közől vala. 12 És a fejedelmek egész száma az erős férfiak családjai szerint kétezer hatszáz vala. 13 És alattok az egész hadsereg háromszázhétezer ötszáz, kik alkalmasok valának a hadakozásra, és a királyért az ellenség ellen harczolának. 14 És Oziás azoknak, vagyis az egész hadnak paizsokat és dárdákat készíte, és sisakokat és pánczélokat, kézijjakat és parittyákat kőhajításra. 15 És Jerusalemben különféle hadi szereket csinála, melyeket a tornyokba helyeze és a kőfalak szegleteire, hogy azokkal nyilakat lőjenek és nagy köveket; és az ő hírneve messze kiterjede azért, hogy az Úr segíté és megerősíté őt. 16 De midőn megerősödött, felfuvalkodék szive az ő veszedelmére, és elhagyá Urát Istenét; és bemenvén az Úr templomába, jóillatszert akara gyujtani a füstölő-oltáron. 17 De mindjárt beméne utána Azariás pap és vele az Úr papjai nyolczvanan, igen erős férfiak, 18 ellenállván a királynak, és mondák: Nem a te tiszted, Oziás, jó illatszert gyujtani az Úrnak, hanem a papoké, azaz Áron fiaié, kik fölszenteltettek ezen szolgálatra; menj ki a szentélyből, s ezt ne véld semminek, mert nem lesz ez neked dicsőségedre az Úr Istentől. 19 És megharaguván Oziás, kezében tartva a tömjénzőt, hogy jóillatszert gyujtson, fenyegeté a papokat. És azonnal poklosság támada homlokán a papok előtt az Úr házában a füstölő-oltárnál. 20 És midőn rátekintett Azariás főpap és mind a többi papok, láták a poklosságot homlokán, és csakhamar kiüzék őt. De maga is megrettenvén, siete kimenni, mivelhogy érzette vala mindjárt az Úr csapását. 21 Poklos lőn tehát Oziás király halála napjáig, és külön házban lakék, rakva lévén poklossággal, mely miatt kivettetett az Úr házából. És fia, Joatam igazgatja vala a király házát, itélvén a föld népét. 22 Oziás többi dolgait pedig, az elsőket és utólsókat megirta Ámosz fia, Izaiás, a próféta. 23 És Oziás elaluvék atyáival, és eltemeték őt a királyi sírboltok mezején, mivelhogy poklos volt, és fia, Joatam lőn király helyette.