Krónikák második könyve 29

Ezekiás. Az istenitisztelet visszaállíttatása.

Ezekiás tehát országlani kezde, midőn huszonöt esztendős volt, és huszonkilencz esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Abia vala, Zakariás leánya. És azt cselekvé, a mi kedves volt az Úr színe előtt, mindazok szerint, miket atyja, Dávid cselekedett vala. Országlása első esztendejében és hónapjában megnyitá az Úr házának ajtait és megújítá azokat. És elhozá a papokat és levitákat, és egybegyüjté őket a napkeleti utczában, és mondá nekik: Halljatok engem, leviták! és szenteltessetek meg; tisztítsátok meg atyáitok Ura Istene házát, és hordjatok ki minden undokságot a szentélyből. Atyáink vétkeztek és gonoszat cselekedtek a mi Urunk Istenünk színe előtt, elhagyván őt, elfordították orczáikat az Úr hajlékától, és háttal fordultak hozzája. Bezárták az ajtókat, melyek a tornáczban valának, és eloltották a lámpákat, és jóillatszert nem gyujtottak, és égőáldozatokat nem tettek a szentélyben Izrael Istenének. Azért felindult az Úr haragja Júdára és Jerusalemre, és elszéledésre adta őket és veszedelemre és süvöltésre, a mint magatok látjátok szemeitekkel. Ime elhullottak atyáink fegyver által, fiaink és leányaink és feleségeink fogva vitettek e vétek miatt. Most azért szándékom, hogy szövetségre lépjünk Izrael Ura- Istenével, és elfordítja rólunk haragja búsúlását. Fiaim! el ne mulasszátok ezt; titeket választott az Úr, hogy előtte álljatok és szolgáljatok neki, és tiszteljétek őt, és gyujtsatok neki jóillatszert. Fölkelének tehát a leviták: Amazai fia, Mahat, és Azariás fia, Joel, Kaat fiai közől; Merari fiai közől pedig Abdi fia, Cisz, és Jaláleel fia, Azariás; Gerzon fiai közől pedig Szemma fia, Joah, és Joah fia, Eden. Elizafan fiai közől pedig Szamri és Jáhiel; Azaf fiai közől is Zakariás és Mataniás; és Héman fiai közől Jáhiel és Szemei; de Iditun fiai közől is Szemeiás és Óziel. És egybegyűjték atyjokfiait, és megszenteltetvén, bemenének a király meghagyása és az Úr parancsa szerint, hogy megtisztítsák az Isten házát. A papok is bemenvén az Úr templomába, hogy azt megszenteljék, kihordának minden undokságot, melyet ott benn találtak vala az Úr háza tornáczában, mit a leviták felvőnek és kivivének Cedron patakjához. Elkezdék pedig tisztítani az első hó első napján, és azon hó nyolczadik napján bemenének az Úr templomának csarnokába, és megtisztíták a templomot nyolcz napig; és azon hó tizenhatodik napján, a mit kezdettek, elvégezék. És bemenének Ezekiás királyhoz, és mondák neki: Megszenteltük az Úr egész házát és az égőáldozat oltárát és annak edényeit, a kitett kenyerek asztalát is minden edényeivel együtt, és a templom minden eszközét, melyeket megfertőztetett volt Ákáz király országlásában, miután vétkezett; és ime kitétetett minden az Úr oltára elé. És fölkelvén reggel Ezekiás király, egybegyüjté a város minden fejedelmeit, és fölméne az Úr házába; és összesen hét tulkot vivének áldozatra és hét kost, hét bárányt és hét bakot a bűnért, az országért, a szentélyért, Júdáért, és mondá a papoknak, Áron fiainak, hogy áldozzák föl az Úr oltárán. Megölék tehát a tulkokat, és a papok vevék a vért, és azt az oltárra önték; megölék a kosokat is, és azok vérét az oltárra önték; feláldozák a bárányokat is, és a vért az oltárra önték. Elhozák a bűnért való bakokat a király és az egész sokaság elé, és kezeiket azokra tevék, és a papok feláldozák azokat, és elönték azok vérét az oltár előtt egész Izraelnek megtisztulására; mert megparancsolta vala a király, hogy égőáldozat legyen egész Izraelért és a bűnért. Rendele levitákat is az Úr házába czimbalmokkal, hárfákkal és czitarákkal Dávid király és Gad látó és Nátán próféta rendelése szerint; mivelhogy az Úr parancsa volt az prófétái által. És eléállának a leviták Dávid hangszereivel, és a papok a harsonákkal. És megparancsolá Ezekiás, hogy égőáldozatokat tegyenek az oltáron, és mikor égőáldozatokat tettek, dicséretet kezdének énekelni az Úrnak, és harsonákat fújni és zengeni különféle hangszerekkel, melyeket Dávid, Izrael királya készített vala. Imádkozván pedig az egész sereg, az énekesek és harsonázók tisztökben eljárnak vala, miglen az égőáldozat elvégezteték. És mikor elvégeztetett az áldozat, meghajola a király és a vele lévők mindnyájan, és imádkozának. És megparancsolá Ezekiás és a fejedelmek a levitáknak, hogy dicsérjék az Urat Dávid és Azaf látó beszédeivel; kik őt nagy vigassággal dicsérék, és meghajlott térddel imádák. Ezekiás pedig ezeket is mondá: Megtöltöttétek kezeiteket az Úrnak, járuljatok elő és tegyetek áldozatokat és dicséreteket az Úr házában. Tőn tehát az egész sokaság áldozatokat és dicséreteket, és égőáldozatokat ajtatos szivvel. Az égőáldozatok száma pedig, melyeket a sokaság áldozott, ez volt: hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. És szentelének az Úrnak hatszáz tulkot és háromezer juhot. A papok pedig kevesen valának, és nem lehettek elegendők, hogy az égőáldozatok bőreit levonják; azért atyjokfiai, a leviták segíték őket, mig elvégezteték a dolog, és megszenteltettek a papok; mert a leviták könnyebb szertartással szenteltettek föl, mint a papok. Igen sok vala tehát az égőáldozat, a békeáldozatok kövére és az égőáldozatok italáldozata; és elvégezteték az Úr házában a tisztelet. És örvende Ezekiás és az egész nép, hogy az Úr szolgálata elvégződött; mert hirtelen akarák azt véghez vinni.

Idézi 1