Krónikák második könyve 30

1 És elkülde Ezekiás egész Izraelhez és Júdához, és leveleket ira Efraimnak és Manasszénak, hogy jőjenek az Úr házához Jerusalembe, és tartsanak Fázét Izrael Ura- Istenének. 2 Tanácsot tartván tehát a király és a fejedelmek és Jerusalem egész gyülekezete, elvégezék, hogy Fázét tartsanak a második hónapban. 3 Mert nem tarthatták meg a maga idejében, mivel a papok, kik elégségesek lehettek volna, nem szenteltettek meg, és a nép még nem gyült vala össze Jerusalembe. 4 És a dolog tetszék a királynak és az egész sokaságnak. 5 És elvégezék, hogy követeket küldjenek egész Izraelbe Berszabeétől Dánig, hogy jőjenek és tartsanak Fázét Izrael Ura- Istenének Jerusalemben; mert sokan nem tartották meg, mint a törvény által parancsoltatott. 6 És a futárok elmenének a levelekkel a király és fejedelmei parancsából egész Izraelbe és Júdába a szerint, a mint a király parancsolta, ezt hirdetvén: Izrael fiai! térjetek vissza Ábrahám, Izsák és Izrael Urához Istenéhez, és ő is visszatér a maradékokhoz, kik elszaladtak az asszíriusok királya kezéből. 7 Ne legyetek, mint atyáitok és atyátokfiai, kik eltávoztak atyáik Urától Istenétől, ki veszedelemre adta őket, a mint magatok látjátok. 8 Ne keményítsétek meg nyakaitokat, mint atyáitok; adjátok meg kezeiteket az Úrnak és jőjetek az ő szentélyéhez, melyet megszentelt örökre; szolgáljatok atyáitok Ura- Istenének, és elhárúl tőletek az ő búsúlásának haragja. 9 Mert ha ti megtértek az Úrhoz, atyátokfiai és fiaitok irgalmasságot nyernek uraiknál, kik őket fogva vitték, és visszatérnek e földre; mivel kegyes és kegyelmes a ti Uratok Istenetek, és nem fordítja el tőletek orczáját, ha hozzája tértek. 10 A futárok tehát gyorsan mennének városról városra Efraim és Manassze földén Zabulonig, amazok kinevetvén és csúfolván őket. 11 Mindazáltal némely férfiak Áserből és Manasszéból és Zebulonból, engedvén a tanácsnak, Jerusalembe jövének. 12 Júdán pedig az Úr keze lőn, egy szivet adván nekik, hogy a király és fejedelmek parancsa szerint az Úr igéjét teljesítsék. 13 És sok nép gyűle össze Jerusalembe, hogy a kovásztalanok ünnepét megüljék a második hónapban. 14 És fölkelvén leronták az oltárokat, melyek Jerusalemben valának és mindazt, min jóillatszert gyujtottak a bálványoknak, felforgatván, Cedron patakába veték. 15 Megáldozák pedig a Fázét a második hó tizennegyedik napján. A papok és leviták is végre megszenteltetvén, égőáldozatokat tőnek az Úr házában. 16 És az ő rendeikben állának Mózesnek, az Isten emberének rendelése szerint; a papok pedig a kiöntendő vért elvevék a leviták kezéből, 17 mivelhogy sok nép vala még szenteletlen, és azért áldoztak Fázét a leviták azokért, kik szenteletlen jöttek az Úrhoz. 18 A nép nagy része is Efraimból és Manasszéból, Isszakarból és Zabulonból, mely meg nem szenteltetett, evé a Fázét, nem a szerint, mint megiratott; és imádkozék érettök Ezekiás, mondván: A jó Isten megkegyelmez 19 mindenkinek, a kik teljes szivből keresik atyáik Urát Istenét, és nem tulajdonítja nekik vétkűl, hogy kevésbbé szenteltettek meg. 20 Az Úr meghallgatá őt, és megengesztelődék a nép iránt. 21 És Izrael fiai, kik Jerusalemben találtattak, megszentelék a kovásztalanok ünnepét hét nap nagy vígasággal, dicsérvén az Urat minden nap; a leviták is és papok a hangszerekkel, melyek tisztökhöz illettek vala. 22 És Ezekiás szivökre szóla mind a levitáknak, kiknek helyes értelmök vala az Úr felől; és evének az ünnep hét napján, hálaáldozatokat tévén és dicsérvén atyáik Urát Istenét. 23 És tetszék az egész sokaságnak, hogy más hét napot is üljenek; mit meg is cselekvének igen nagy örömmel. 24 Mert Ezekiás, Júda királya adott a sokaságnak ezer tulkot és hétezer juhot; a fejedelmek pedig adtak a népnek ezer tulkot és tizezer juhot; annakokáért a papoknak nagy sokasága szentelteték meg. 25 És vidámsággal telék el Júdának minden sokasága, mind a papok és leviták, mind az egész gyülekezet, mely Izraelből jött vala; az Izrael földéről való jövevények is és a Júdában lakók. 26 És lőn nagy ünnep Jerusalemben, minő nem volt Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjaitól azon városban. 27 Fölkelének pedig a papok és leviták, megáldván a népet; és szavok meghallgattaték, és az imádság fölhata az ég szent lakhelyébe.