Krónikák második könyve 32

1 Ezek és az ilyen igazság után eljöve Szennakerib, az assziriusok királya, és bemenvén Júdába, megszállá az erős városokat, be akarván azokat venni. 2 Mit midőn látott Ezekiás, hogy tudniillik eljött Szennakerib, és az egész had súlya Jerusalem ellen fordúlt, 3 tanácsot tarta a fejedelmekkel és az erős férfiakkal, hogy bedugják a kutak forrásait, melyek a városon kivül valának; és ezt végezvén mindnyájok határozata, 4 nagy sokaságot gyüjte, és betölték mind a kutakat és a patakot, mely a föld közepén foly vala, mondván: Hogyha eljőnek az asszíriusok királyai, ne találjanak bőséges vizet. 5 És szorgalmas lévén, fölépíte minden megromlott kőfalat, és felűl tornyokat raka; és megerősíté Mellót Dávid városában, és mindenféle fegyvert és paizsokat csinála. 6 És a hadakozóknak fejedelmeket rendele a hadban, és mindnyájokat egybehívá a város kapujának utczájára, és szivökre szóla, mondván: 7 Férfiasan cselekedjetek, és legyetek erősek; ne féljetek és ne rettegjetek az asszíriusok királyától, se az egész sokaságtól, mely vele vagyon; mert sokkal többen vannak velünk, mint vele. 8 Mert vele testi kar vagyon, de velünk a mi Urunk Istenünk, ki a mi segítőnk és hadakozik érettünk. És megerősödék a nép Ezekiásnak, Júda királyának ilyen beszédeivel. 9 Ezek megtörténvén, elküldé Szennakerib, az asszíriusok királya, szolgáit Jerusalembe (mert ő egész seregével Lákiszt szállotta volt meg) Ezekiáshoz, Júda királyához és az egész néphez, mely a városban vala, mondván: 10 Ezeket mondja Szennakerib, az asszíriusok királya: Miben van bizodalmatok, hogy megszállva ültök Jerusalemben? 11 Nem Ezekiás csal-e meg titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal megöljön, mondván: hogy a ti Uratok Istenetek megszabadít titeket az asszíriusok királyának kezéből? 12 Nem ez-e azon Ezekiás, ki annak magas helyeit és oltárait lerontotta, és parancsolt Júdának és Jerusalemnek, mondván: Egy oltár előtt imádkozzatok, és azon gyujtsatok jóillatszert. 13 Nem tudjátok-e, miket cselekedtem én és atyáim az országok minden népein? Vajjon erőt vettek-e a nemzetek és minden föld istenei, hogy kiszabadítsák kezemből tartományukat? 14 A népeknek, kiket atyáim elpusztítottak, minden istenei közől kicsoda az, ki megszabadíthatta volna népét kezemből, hogy kiszabadíthasson a ti Istenetek is titeket e kézből? 15 Ne csaljon meg Ezekiás, és hiábavaló hitegetéssel ne ámítson el titeket, és ne higyjetek neki. Mert ha a népek és országok semmi istene sem szabadíthatta meg népét kezemből és atyáim kezéből, következésképen a ti Istenetek sem szabadíthat meg titeket kezemből. 16 De sok egyebet is szólának szolgái az Úr Isten ellen és az ő szolgája, Ezekiás ellen. 17 Káromlással teljes leveleket ira Izrael Ura Istene ellen, és ellene szóla: Valamint a többi nemzetek istenei meg nem szabadították népöket kezemből, úgy Ezekiás Istene sem szabadíthatja ki népét e kézből. 18 Azonfelül nagy kiáltással is szóla zsidó nyelven a nép ellen, mely Jerusalem kőfalain ül vala, hogy elijeszsze őket, és bevegye a várost. 19 És úgy szóla Jerusalem Istene ellen, mint a föld népeinek istenei, az emberi kezek csinálmányai ellen. 20 Ezekiás király pedig és Ámosz fia, Izaiás próféta, imádkozának e káromlás ellen, és fölkiáltának az égig. 21 És az Úr angyalt külde, ki megöle minden erős és hadakozó férfiút és az asszíriusok királya seregének fejedelmét; és gyalázattal tére vissza földére. És midőn bement az ő istene házába, fiai, kik tőle származtak vala, megölék őt fegyverrel. 22 Így szabadítá meg az Úr Ezekiást és Jerusalem lakóit Szennakerib, az asszíriai király kezéből és mindenek kezéből, és nyugalmat ada nekik köröskörűl. 23 És sokan hozának adományokat és áldozatokat az Úrnak Jerusalembe, és Ezekiásnak, Júda királyának ajándékokat, ki fölmagasztaltaték ezek után minden nemzetek előtt. 24 Ama napokban Ezekiás halálra betegedék, és imádkozék az Úrhoz; és meghallgatá őt, és jelt ada neki. 25 De viszont nem cselekvék a vett jótétemények szerint, mert szive felfuvalkodott és harag lőn ellene, és Júda s Jerusalem ellen. 26 És azután megalázá magát, hogy felfuvalkodott szive, mind ő, mind Jerusalem lakói; és azért nem jöve rájok az Úr haragja Ezekiás napjaiban. 27 Ezekiás pedig gazdag és hires vala, és igen sok kincset gyüjte magának, ezüstöt és aranyat és drága köveket, fűszereket és mindenféle fegyvereket és drága edényeket. 28 Tárházakat is gabonának, bornak és olajnak, és mindenféle barmoknak jászolyokat és a juhoknak aklokat, 29 és magának városokat építe; mert számtalan juh- és baromnyájai valának, mivelhogy az Úr sok gazdagságot adott neki. 30 Ez azon Ezekiás, ki a Gihon vizeinek felső forrását bedugá, és levezeté azokat Dávid városának napnyugati részére; minden dolgaiban szerencsés volt akarata szerint. 31 Mindazáltal a babilóni fejedelmek követségében, kik hozzája küldettek, hogy megkérdezzék a csodáról, mely történt a földön, elhagyá őt az Isten, hogy megkisértessék, és mindenek tudva legyenek, a mik szivében valának. 32 Ezekiás többi dolgai pedig és az ő irgalmasságai megirattak Ámosz fiának, Izaiás prófétának látomásában, és Júda s Izrael királyainak könyvében. 33 És Ezekiás elaluvék atyáival, és eltemeték őt Dávid fiainak sirjai fölé; és megtisztelék az ő temetését egész Júda és Jerusalem minden lakói, és fia, Manasszes lőn király helyette.