Krónikák második könyve 34

1 Nyolcz esztendős vala Joziás, midőn országlani kezdett, és harminczegy esztendeig országla Jerusalemben. 2 És igazat cselekvék az Úr szine előtt, és atyja, Dávid utain jára, nem hajolván sem jobbra sem balra. 3 Országlása nyolczadik esztendejében pedig, még midőn gyermek vala, kezdé keresni atyja, Dávid Istenét, és miután országlani kezdett, a tizenkettedik esztendőben megtisztítá Júdát és Jerusalemet a magas helyektől és berkektől, a bálványoktól és faragott képektől. 4 És leronták előtte Baalim oltárait, és a bálványokat, melyek azokra tétettek vala, elhányák; a berkeket is kivágá, és a faragott képeket összetöré, és a darabokat azok sírjaira hinté, kik áldozni szoktak vala nekik. 5 Azonfelül megégeté a papok csontjait a bálványok oltárain, és megtisztitá Júdát és Jerusalemet. 6 De Manassze és Efraim és Simeon városaiban is Neftalimig mindeneket felforgata. 7 És miután elhányta az oltárokat és berkeket, és a faragott képeket darabokra tördelte, és minden bálványtemplomot lerontott Izrael egész földén, visszatére Jerusalembe. 8 És országlása tizennyolczadik esztendejében meg lévén tisztítva már a föld és az Úr temploma, elküldé Ezeliás fiát, Száfánt, és Maasziást, a város fejedelmét, és Joakáz fiát, Johát, a jegyzőkönyv vivőjét, hogy megújítsák Uruk Istenök házát. 9 Kik elmenének Helciáshoz, a főpaphoz, és elvévén tőle a pénzt, mely az Úr házába vitetett, és melyet gyüjtögettek vala a leviták és ajtónállók Manasszéból és Efraimból és Izrael minden maradékaitól, egész Júdától is és Benjamintól és Jerusalem lakóitól, 10 és azok kezeibe adák, kik a munkások felügyelői valának az Úr házában, hogy megújítsák a templomot, és minden erőtlen részét kijavítsák; 11 azok pedig a mesterembereknek és a kőműveseknek adák azt, hogy köveket vegyenek a kőbányákban, és fákat az épület összefoglalására és a házak megpadlására, melyeket Júda királyai leromboltak vala. 12 Kik hiven megcselekvének mindeneket. Valának pedig a munkások felügyelői Jahat és Abdiás, Merari fiaiból, Zakariás és Moszollám, Kaat fiaiból, kik szorgalmazák a munkát, mindnyájan leviták, énekelni tudók hangszerekkel. 13 Azok fölött pedig, kik különféle szükségre terheket hordanak vala, felügyelének az irástudók és tanítók az ajtónálló leviták közől. 14 És mikor kivinnék a pénzt, mely az Úr templomába vitetett vala, megtalálá Helciás pap az Úr törvényének Mózes keze által adott könyvét. 15 És mondá Száfánnak, az irnoknak: A törvény könyvét megtaláltam az Úr házában; és kezébe adá. 16 Amaz pedig bevivé a könyvet a királyhoz, és jelenté neki, mondván: Mind a miket szolgáid kezére biztál, ime végbemennek. 17 Az ezüstöt, mely az Úr házában találtatott, elolvasztották, és a mesteremberek fölügyelőinek és a különféle munkák műveseinek adták. 18 Azonfölül kezembe adá Helciás pap e könyvet. Melyet midőn a király előtt elolvasott, 19 és ez hallotta a törvény igéit, megszaggatá ruháit, 20 és parancsolá Helciásnak és Száfán fiának, Ahikámnak, és Mika fiának, Abdonnak, Száfánnak is, az irnoknak, és Ázaának, a király szolgájának, mondván: 21 Menjetek és imádkozzatok az Úrnak érettem és Izrael s Júda maradékaiért, e megtalált könyvnek minden beszédei felől, mert az Úr nagy haragja hulla miránk, azért, mivel atyáink nem tartották meg az Úr igéit, hogy megcselekedték volna, mind a mi e könyvben írva vagyon. 22 Elméne tehát Helciás és azok, kik együtt a királytól küldettek, Olda prófétaasszonyhoz, Szellumnak, ki a ruhaőrző Hasra fiának, Tékuatnak fia volt, feleségéhez, ki Jerusalemben lakik vala a második részen, és megmondák neki az igéket, melyeket fölebb elbeszélénk. 23 Ő pedig felelé nekik: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, ki titeket hozzám küldött: 24 Ezeket mondja az Úr: Ime én veszélyt hozok e helyre és lakóira, és minden átkot, a mik írva vannak e könyvben, melyet olvastak Júda királya előtt; 25 mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak, hogy engem haragra ingereljenek kezeik minden cselekedetével; azért e helyre fog hullani az én haragom, és el nem oltatik. 26 Júda királyának pedig, ki az Úrhoz könyörögni küldött titeket, eképen szóljatok: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Mivelhogy meghallgattad e könyv igéit, 27 és szived meglágyúlt, és magadat Isten színe előtt megaláztad azok miatt, a mik mondattak e hely ellen és Jerusalem lakói ellen, és tisztelvén orczámat, megszaggattad ruháidat és sírtál előttem: én is meghallgatlak téged, ugymond az Úr. 28 Mert majd atyáidhoz takarítalak téged, és békével fogsz vitetni sírodba, és szemeid nem látják mindazon veszélyt, melyet e helyre és lakóira hozok. Elbeszélék tehát a királynak mind, a miket mondott vala. 29 Ő pedig egybehíván Júda és Jerusalem minden véneit, 30 fölméne az Úr házába és vele együtt Júdának minden férfiai és Jerusalem lakói, a papok és leviták, és az egész nép, kicsinytől nagyig. Kiknek hallatára az Úr házában elolvasá a király a könyv minden igéit; 31 és állván az ő itélőszékén, szövetséget tőn az Úr előtt, hogy utána járjon és megtartsa parancsait és bizonyságtételeit és igazságait teljes szivéből és teljes lelkéből, és hogy megcselekedje, a mik megirattak e könyvben, melyet elolvasott vala. 32 És megesketett erre mindeneket, a kik Jerusalemben és Benjaminban találtattak; és Jerusalem lakói atyáik Ura- Istenének szövetsége szerint cselekvének. 33 Joziás tehát kiírta minden utálatosságot Izrael fiainak minden tartományaiból, és azt cselekvé, hogy mindazok, kik Izraelben megmaradtak, az ő Ura- Istenének szolgáltak. Az ő teljes életében nem távozának el atyáik Ura- Istenétől.