Krónikák második könyve 36
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Joakáz, Eliakim, Joakin, Szedeciás, a babiloni fogság; a megszabadítás Círus által.
1 Vevé tehát a föld népe Joakázt, Joziás fiát, és királylyá rendelé atyja helyett Jerusalemben. 2 Huszonhárom esztendős vala Joakáz, midőn országlani kezdett, és három hónapig országla Jerusalemben. 3 Letevé pedig őt az egyiptomi király, mikor Jerusalembe jött, és megbírságolá a földet száz talentom ezüstre és egy talentom aranyra. 4 És királylyá rendelé helyette Júdán és Jerusalemen atyjafiát, Eliakimot, és Joakimra változtatá az ő nevét; magát, Joakázt pedig elhurczolá magával, és Egyiptomba vivé. 5 Huszonöt esztendős vala Joakim, midőn országlani kezdett, és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben; és gonoszat cselekvék az ő Ura Istene előtt. 6 Ez ellen fölméne Nabukodonozor, a kaldeusok királya, és lánczokkal kötözve Babilonba vivé őt; 7 odavivé az Úr edényeit is, és azokat saját templomába tevé. 8 Joakim többi dolgai pedig és utálatosságai, melyeket cselekedett, és melyek benne találtattak, Júda és Izrael királyainak könyvében foglaltatnak. Helyette pedig fia, Joakin lőn király. 9 Nyolcz esztendős vala Joakin, midőn országlani kezdett, és három hónapig és tíz napig országla Jerusalemben, és gonoszat cselekvék az Úr színe előtt. 10 És midőn az esztendő elforgott, elkülde Nabukodonozor király, és elhurczolák őt Babilonba, elvivén együtt az Úr házának drágalátos edényeit. Királylyá pedig atyja öcscsét, Szedeciást rendelé Júdán és Jerusalemen. 11 Huszonegy esztendős vala Szedeciás, midőn országlani kezdett, és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben. 12 És gonoszat cselekvék az ő Ura Istene szemei előtt, és nem becsülé az Isten szájából neki szóló Jeremiás próféta orczáját. 13 Nabukodonozor királytól is eltávozék, ki megesketé őt az Istenre; és megkeményíté nyakát és szivét, hogy meg nem tért Izrael Urához Istenéhez. 14 De mindnyájan a papi fejedelmek és a nép is áthágván a törvényt gonoszúl a pogányok minden utálatossága szerint, megfertőzteték az Úr házát, melyet magának szentelt vala Jerusalemben. 15 Elküldé pedig atyáik Ura Istene hozzájok az ő követeit, éjjel fölkelvén és naponként intvén, mivelhogy kimélte népét és az ő lakhelyét. 16 Hanem ők kicsúfolák az Isten követeit, és föl sem vevék az ő beszédeit, és kigúnyolák a prófétákat, míg az Úr haragja fölgerjedett népe ellen, és nem volt többé gyógyúlás. 17 Mert rájok hozá a kaldeusok királyát, és megölé az ő ifjait fegyverrel szentélye házában; nem könyörűlt az ifjun és szűzön és vénen, még az elaggotton sem, hanem mind kezeibe adá. 18 És az Úr házának minden edényeit, mind a nagyokat mind az aprókat, és a templom és király és fejedelmek kincseit elvivé Babilonba. 19 Az ellenségek fölgyújták az Isten házát és leronták Jerusalem kőfalát, a tornyokat mind fölégeték, és a mi csak becses volt, elpusztíták. 20 A ki megmenekedett a fegyvertől, elvitetvén Babilonba, szolgála a királynak és fiainak, mig a persák királya kezdett országlani, 21 és és beteljesedék az Úr beszéde Jeremiás szája által, és a föld megülé szombatait; mert a pusztulás egész idejében nyugovék, mig betelt a hetven esztendő. 22 Círusnak, a persák királyának első esztendejében pedig az Úr beszédének teljesedésére, melyet Jeremiás által szólott, az Úr fölindítá a persák királyának, Círusnak lelkét, ki megparancsolá, hogy hirdettessék ki egész országában irás által is, mondván: 23 Ezeket mondja Círus, a persák királya: A föld minden országait nekem adta a mennynek Ura Istene, és ő parancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jerusalemben, mely Júdeában vagyon. Ki van közőletek az ő egész népéből? legyen vele az ő Ura Istene, és menjen föl.