Krónikák második könyve 5

A templom fölszenteltetése.

1 Bevive tehát Salamon mindent, a miket atyja, Dávid fogadott vala, az ezüstöt és aranyat, és minden edényeket az Isten házának kincsei közé tőn. 2 Ezekután egybegyüjté Izrael véneit és a nemzetségek minden fejedelmeit, és a családok fejeit Izrael fiai közől Jerusalembe, hogy elhozzák az Úr szövetségszekrényét Dávid városából, mely Sion. 3 Eljövének tehát a királyhoz Izrael minden férfiai a hetedik hó ünnepén. 4 És mikor eljöttek Izrael minden vénei, a leviták fölvevék a szekrényt, 5 és bevivék azt és a hajlék minden készületeit. Továbbá a szentély edényeit, melyek a hajlékban valának, elvivék a papok a levitákkal. 6 Salamon király pedig és Izrael egész közönsége, és mindnyájan, kik egybegyűltek vala a szekrény előtt, áldozának kosokat és tulkokat minden szám nélkül; mert oly nagy vala az áldozatok sokasága. 7 És a papok átvivék az Úr szövetség-szekrényét az ő helyére, azaz a templom felelőhelyére, a szentek szentébe a kerubok szárnyai alá, 8 úgy hogy a kerubok kiterjeszték szárnyaikat a hely fölött, melyre a szekrény tétetett vala, és magát a szekrényt befödék rúdjaival együtt. 9 A rudaknak pedig, melyeken a szekrény hordoztatik vala, mivel kevéssel hosszabbak valának, végei kilátszottak a felelőhely előtt; ha pedig valaki kevéssé kifelé volt, azokat nem láthatta. S igy ott volt a szekrény a jelen napig. 10 És semmi sem vala egyéb a szekrényben, hanem csak a két tábla, melyeket Mózes tett vala belé Hóreben, mikor az Úr a törvényt adta az Egyiptomból kijövő Izrael fiainak. 11 Kijövén pedig a papok a szentélyből, (mert a papok, kik ott találtathattak, mind megszenteltettek; és még az időben a sor és szolgálat rende közöttük nem volt elosztva), 12 mind a leviták, mind az énekesek, azaz, kik Azaf alatt valának, fiaik és atyjokfiai biborba öltözve, czimbalmokkal, hárfákkal és czitarákkal zengének, állván az oltár napkeleti részére, és velök a papok százhúszan, harsonákat fúván. 13 Mindnyájan tehát egyetemben harsonákkal, szóval, czimbalmokkal és hárfákkal és különféle hangszerekkel együtt zengvén, és szavokat fölemelvén, a zengés messze hallatszik vala, úgy hogy mikor az Urat dicsérni kezdették és mondák: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága: – betelék az Isten háza felhővel, 14 és a papok nem állhattak s nem szolgálhattak a homály miatt; mert az Úr dicsősége betöltötte vala az Isten házát.