Krónikák második könyve 6

1 Akkor mondá Salamon: Az Úr azt igérte, hogy homályban lakik; 2 én pedig házat építettem nevének, hogy ott lakjék mindörökké. 3 És a király megfordítá arczát, és megáldá Izrael minden sokaságát (mert az egész sereg figyelmezve áll vala), és mondá: 4 Áldott legyen Izrael Ura Istene, ki cselekedettel beteljesítette, mit Dávid- atyámnak szólott, mondván: 5 Az naptól, melyen kihoztam népemet Egyiptom földéről, nem választottam várost Izrael minden nemzetségei közől, hogy abban ház építtessék az én nevemnek; és nem választottam semmi más férfiút, hogy fejedelem legyen népemen, Izraelen: 6 hanem Jerusalemet választottam, hogy abban legyen az én nevem; és Dávidot választottam, hogy őt rendeljem az én népem, Izrael fölé. 7 És mikor akaratja volt Dávid- atyámnak, hogy házat építsen Izrael Ura Istene nevének; 8 mondá az Úr neki: Mivel akaratod volt házat építeni az én nevemnek, jól cselekedted ugyan, hogy olyan szándékod volt; 9 de nem te építed föl a házat, hanem fiad, ki ágyékodból származik; ő fog építeni házat az én nevemnek. 10 Az Úr tehát beteljesítette beszédét, melyet szólott vala; és én állottam föl atyám, Dávid helyett, és Izrael királyi székébe ültem, a mint mondotta az Úr, és házat építettem Izrael Ura Istene nevének; 11 és abba helyeztem a szekrényt, melyben az Úr szövetsége vagyon, melyet Izrael fiaival szerzett. 12 Megálla pedig az Úr oltára előtt Izrael egész sokaságának ellenében, és kiterjeszté kezeit; 13 mert Salamon egy réz széket csinált, és azt a tornácz közepére helyezte, öt könyöknyi vala hossza, és öt könyöknyi szélessége, és három könyöknyi magassága; és arra álla, és azután térdre esvén Izrael egész sokaságának átellenében, és kezeit az égre emelvén, 14 mondá: Izrael Ura Istene! nincs hozzád hasonló Isten az égben és a földön, ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot szolgáiddal, kik előtted teljes szivökkel járnak; 15 ki teljesítetted szolgádnak, Dávid- atyámnak, mind a mit neki szólottál; és miket szájjal igértél, cselekedettel végbevitted, mint e jelen idő is bizonyítja. 16 Most tehát, Izrael Ura Istene! teljesítsd be szolgádnak, Dávid- atyámnak, a miket szólottál, mondván: Nem fogy el belőled a férfiú előlem, ki Izrael királyi székén üljön, de csak úgy, ha fiaid megőrzik útaikat, és törvényemben járnak, a mint te is jártál előttem. 17 És most, Izrael Ura Istene! erősödjék meg a te beszéded, melyet Dávid- szolgádnak szólottál. 18 De hihető-e, hogy Isten az emberekkel lakjék a földön? Ha az ég és az egek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, melyet építettem? 19 De csak arra készíttetett az, hogy tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram Istenem! és hallgasd meg a könyörgéseket, melyeket szolgád előtted önt; 20 hogy nyisd föl szemeidet e házra, éjjel-nappal, e helyre, melyben igérted, hogy segítségűl hivassék ott a te neved; 21 és meghallgasd az imádságot, melyet szolgád imádkozik abban; és meghallgasd könyörgését szolgádnak és népednek, Izraelnek. A ki e helyen imádkozik, meghallgasd lakóhelyedből, azaz, mennyekből, és légy kegyelmes. 22 Ha valaki felebarátja ellen vétkezik, és kész lesz ellene megesküdni, és magát átokkal kötelezi az oltár előtt e házban: 23 te hallgasd meg mennyből, és tégy itéletet szolgáidnak, úgy, hogy a gonosz útját önnön fejére térítsd, és állj boszút az igazért, megfizetvén neki igazsága szerint. 24 Ha néped, Izrael, meggyőzetik ellenségeitől (mert vétkezni fognak ellened), és megtérvén bűnbánatot tartanak, és könyörögnek a te nevednek és imádkoznak e helyen, 25 te hallgasd meg mennyből, és engedd el bűnét a te népednek, Izraelnek, és vidd vissza őket a földre, melyet nekik és atyáiknak adtál. 26 Ha az ég bezáratván, eső nem esik a nép bűnei miatt, és könyörögnek neked e helyen, és vallást tesznek a te nevednek, és megtérnek bűneikből, midőn őket megsanyargatod: 27 hallgasd meg mennyből, Uram! és bocsásd meg a bűnöket szolgáidnak és népednek, Izraelnek, és tanítsd jó útra őket, melyen járjanak; és adj esőt a földre, melyet népednek adtál örökségűl. 28 Ha éhség támad a földön és mirígyhalál, ragya és aszály, sáska és cserebogár; és az ellenség elpusztitván a tartományokat, megszállja a város kapuit, és minden csapás és nyavalya szorongatja őket: 29 ha valaki népedből, Izraelből imádkozik, megismerve csapását és nyavalyáját, és kiterjeszti kezeit e házban, 30 hallgasd meg mennyből, tudniillik a te magas lakóhelyedből, és kegyelmezz, és fizess meg kinekkinek az ő utai szerint, melyekről tudod, hogy szivében vannak, (mert egyedűl te ismered sziveit az emberek fiainak); 31 hogy féljenek téged, és útjaidon járjanak mindennap, míg élnek a föld szinén, melyet atyáinknak adtál. 32 Az idegent is, ki nem népedből, Izraelből való, ha eljövend messzeföldről a te nagy nevedért és erős kezedért és kinyujtott karodért, és imádkozni fog e helyen: 33 te hallgasd meg mennyből, a te igen erős lakóhelyedből, és cselekedd meg mind, a miért segítségűl hí téged a jövevény, hogy ismerjék a föld minden népei a te nevedet, és féljenek téged, mint néped, Izrael, és tudják meg, hogy a te neved hivatott segítségűl e házra, melyet építettem. 34 Ha néped hadba megy ellenségei ellen az úton, melyen elküldöd őket, és imádnak téged azon út felé, melyen e város vagyon, melyet választottál, és a ház, melyet nevednek építettem: 35 te hallgasd meg mennyből imádságaikat és könyörgésöket, és állj boszút. 36 Ha pedig vétkeznek ellened (mert nincs ember, ki ne vétkezzék), és megharagszol rájok, és az ellenség kezébe adod, és fogva viszik őket messzeföldre, vagy pedig közelre, 37 és megtérvén szivökben a földön, melyre fogva vitettek, bűnbánatot tartanak és könyörögnek neked az ő fogságuk földén, mondván: Vétkeztünk, gonoszúl cselekedtünk, hamisságot tettünk; 38 és megtérnek hozzád teljes szivökből és teljes lelkökből fogságuk földén, melyre vitettenek, és imádnak téged az ő földük útja felé, melyet atyáiknak adtál, és a város felé, melyet választottál, és a ház felé, melyet nevednek építettem: 39 Te hallgasd meg mennyből, azaz erős lakóhelyedből imádságaikat, és tégy itéletet, és a te, noha bűnös népednek, bocsáss meg. 40 Mert te vagy az én Istenem; nyiljanak meg, kérlek, a te szemeid, és füleid legyenek figyelmesek az imádságra, mely ezen helyen lesz. 41 Most azért kelj föl, Uram Isten, a te nyughelyedre, te és a te erősséged szekrénye. Papjaid, Uram Isten, öltözzenek föl szabadúlással, és szenteid örvendezzenek a jókban. 42 Uram Isten! ne utáld meg a te fölkented orczáját, emlékezzél meg a te szolgád, Dávid irgalmasságairól.