Krónikák második könyve 7

1 És midőn Salamon elvégezte az imádkozást, tűz szálla le az égből, és megemészté az égő- és egyébféle áldozatokat; és az Úr dicsősége betölté a házat. 2 És a papok be nem mehettek az Úr templomába, mivel az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. 3 De Izrael fiai is mindnyájan láták a leszálló tüzet és az Úr dicsőségét a házon; és leborulván arczczal a földre, a kővel kirakott padozatra, imádák és dicsérék az Urat: Mert jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. 4 A király pedig és az egész nép áldozatokat tőnek az Úr előtt. 5 Áldozatra valókat öle tehát Salamon király, huszonkétezer tulkot, százhúszezer kost, és fölszentelé az Isten házát a király és az egész nép. 6 A papok pedig tiszteikben állanak vala, a leviták pedig hangszerekkel az Úr énekeihez, melyeket Dávid király csinált az Úr dicséretére: hogy örökkévaló az ő irgalmassága, Dávid énekeit zengvén kezeik által; a papok pedig harsonát fúvának előttök; és egész Izrael áll vala. 7 Fölszentelé Salamon a tornácz közepét is az Úr temploma előtt, áldozván ott égőáldozatokat és a békeáldozatok kövérségét, mivel a rézoltárra, melyet emelt, nem férhetnek vala az égő és egyébféle áldozatok és kövérségek. 8 Salamon tehát ünnepet tarta az időben hét napig és vele egész Izrael, igen nagy gyülekezet, Émat bemenetétől Egyiptom patakáig. 9 És nyolczadik napon a begyülekezés ünnepét tartá, mivelhogy az oltárt hét napig szentelte, és az ünnepet hét napig ülte. 10 A hetedik hét huszonharmadik napján pedig elbocsátá a népeket hajlékaikba; kik vígadnak és örvendeznek vala a jó fölött, melyet az Úr tőn Dáviddal és Salamonnal és az ő népével, Izraellel. 11 És elvégezé Salamon az Úr házát és a király házát, és mind a miket föltett vala szivében, csinálni az Úr házában és tulajdon házában, szerencsésen. 12 Megjelene pedig az Úr neki éjjel és mondá: Meghallgattam imádságodat, és e helyet áldozat házaúl választottam magamnak. 13 Ha bezárom az eget és eső nem esik, és meghagyom és parancsolom a sáskának, hogy emészsze meg a földet, és mirigyhalált bocsátok népem közé; 14 az én népem pedig, kikre segítségül hivatott az én nevem, megtérvén, könyörög nekem és orczámat keresi, és bűnbánatot tart gonosz utairól: én is meghallgatom az égből, és megkegyelmezek az ő büneiknek, és meggyógyítom földüket; 15 szemeim is nyitva lesznek, és füleim figyelmesek annak imádságára, ki e helyen imádkozik. 16 Mert elválasztottam és megszenteltem e helyet, hogy ott legyen az én nevem mindörökké, és ott maradjanak szemeim és szivem mindennapon. 17 Te is, ha előttem jársz, mint atyád, Dávid járt, és mindazok szerint cselekszel, miket parancsoltam neked, és parancsaimat és itéleteimet megtartod: 18 föntartom országod királyi székét, a mint megigértem Dávid atyádnak, mondván: Nem vétetik el törzsöködből a férfiú, ki fejedelem legyen Izrael fölött. 19 Ha pedig elfordultok és elhagyjátok az én rendeléseimet és parancsaimat, melyeket elétek adtam; és elmenvén, idegen isteneknek szolgáltok és imádjátok azokat: 20 kigyomlállak titeket az én földemről, melyet nektek adtam; és e házat, melyet nevemnek szenteltem, elvetem orczám elől, és példabeszédűl adom azt és tanulságúl minden népnek. 21 És ez a ház közmondásúl lesz minden átmenőknek, és álmélkodva mondani fogják: Miért cselekedett az Úr így e földdel és e házzal? 22 És felelni fogják: Mert elhagyták atyáik Urát Istenét, ki őket Egyiptom földéről kihozta, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták és tisztelték: azért jött rájok mind e gonosz.