Krónikák második könyve 8

Salamon építkezései, hódításai, rendeletei az isteniszolgálat körül, és hajói.

1 Húsz esztendő mulva pedig, miután fölépítette Salamon az Úr házát és a maga házát, 2 a városokat, melyeket Hiram adott vala Salamonnak, fölépíté, és azokba szállítá Izrael fiait. 3 És elméne Émát-Szubába, és megvevé azt. 4 És Palmírát építé a pusztában, és más igen erős városokat építe Ématban. 5 És fölépíté felső Betóront és alsó Betóront, kerített városokat, melyeknek kapui és zárai és lakatjai valának. 6 Balaátot is és minden igen erős városokat, melyek Salamonéi valának, és a szekerek és lovasok minden városait; mindent a mit csak akart Salamon és elrendelt, fölépíte Jerusalemben és a Libanonon és birodalma minden földén. 7 Az egész népet, mely a heteusok és amorreusok, ferezeusok és heveusok és jebuzeusok közől megmaradt volt, kik nem Izrael törzsökéből valának: 8 azok fiaiból és maradékaiból, kiket Izrael fiai meg nem öltek, meghódítá Salamon, adófizetőkké tévén mind e napiglan. 9 De Izrael fiai közől nem rendele, hogy szolgáljanak a király munkáiban, mert ők hadakozó férfiak valának és vezérek, és az ő szekerei- és lovagjainak fejedelmei. 10 Salamon hadának fejedelmei pedig mindnyájan kétszázötvenen voltak, kik a népet tanítják vala. 11 Fáraó leányát pedig elköltözteté Dávid városából ama házba, melyet neki épített vala; mert azt mondá a király: Nem lakik feleségem Dávidnak, Izrael királyának házában, azért, hogy megszenteltetett, mert bement abba az Úr szekrénye. 12 Akkor áldoza Salamon az Úrnak égőáldozatokat az Úr oltárán, melyet a csarnok előtt épített vala, 13 hogy naponkint áldozzanak azon Mózes parancsa szerint szombatokon és a hó első napjain és az ünnepeken, háromszor esztendőben, azaz, a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. 14 És elrendelé atyja, Dávid végzése szerint a papok tisztjeit az ő szolgálataikban, és a levitákat rendökben, hogy dicséretet mondjanak és szolgáljanak a papok előtt mindenik nap rendtartása szerint; és az ajtónállókat osztályaik szerint, kitkit az ő kapujához; mert igy parancsolta vala Dávid, az Isten embere; 15 és semmiben sem hágták át a király parancsait, a miket parancsolt vala, sem a papok, sem a leviták, sem a kincsek őrízetében. 16 Minden költsége készen volt Salamonnak az naptól, melyen az Úr házát alapította, egész az napig, melyen azt elvégezte. 17 Azután elment Salamon Ásziongáberbe és Ailátba, a vörös tenger szélére, mely Edom földén vagyon. 18 Hiram pedig szolgái által hajókat külde neki, és tengeren jártas hajósokat, és Salamon szolgáival Ofirba menének, és onnan négyszázötven talentom aranyat hozának, és Salamon királynak vivék.