Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Szent Péter II. levele 1

Simon Péter ír a híveknek, s kegyelmet és békét kiván nekik. Valamint Isten oly kegyelmes volt, hogy a kereszténység által nekünk minden eszközt megadott szent életre, sőt isteni természetének részeseivé is akar tenni: viszont ti is legyetek hívek és buzgók, hogy ebben mindinkább gyarapodjatok, s a hittel legyen bennetek egyesűlve az erény, és gyarapodás az ismeretben és megtartózkodásban, a béketűrés, istenesség, felebaráti és emberszeretet; mert ezen erények által bizonyúl be kereszténységtek valódinak, és bő gyümölcsöt terem; a ki pedig ezeket figyelembe nem veszi, bizonyságot tesz lelki vakságáról és arról, hogy az előbbi kegyelmekről vétkesen megfeledkezett. Azért, atyámfiai! igyekezzetek biztossá tenni választatástokat, hogy az örök üdvöt is biztosan elnyerjétek. Az üdvözűlés bizonytalanságánál fogva ezekre mindig intelek benneteket, és most is megteszem, hogy ti, mivel én nem sokára meghalok, a nektek általam előadott isteni tanításban emlékemet bírjátok; mert nem alaptalan tanítást adtam elő, hanem úgy szólottam nektek, mint Krisztus Jézus megdicsőült életének szemtanúja, mire még erősebb igazolás van a próféták irásaiban, kik már régen megjövendölték azt, a mit mi láttunk és hallottunk. Ezekben búvárkodjatok, mert jövendöléseik nem az ő találmányaik, hanem isteni sugallatból származtak.

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, kik velünk egyenlő hitben részesűltek a mi Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk igazsága által. A kegyelem és békeség bővelkedése legyen bennetek, az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak ismerete által. Valamint az életre és ajtatosságra szükséges minden jók az ő isteni erejéből annak ismerete által ajándékoztattak nekünk, ki minket tulajdon dicsőségével és erejével hívott, ki által fölötte nagy és drágalátos igéreteket ajándékozott nekünk, hogy ez által az isteni természet részeseivé legyetek, eltávoztatván e világi kivánság romlottságát; ugyanazért minden gondotokat erre fordítván, egyesítsétek hitetekkel a jóságos cselekedetet, jóságos cselekedettel pedig a tudományt, tudománynyal pedig a mértékletességet, mértékletességgel pedig a béketűrést, béketűréssel pedig az ajtatosságot, ajtatossággal pedig az atyafiúi szeretetet, atyafiúi szeretettel pedig az emberszeretetet. Mert ha ezekkel bírtok és bővelkedtek, nem lesz bennetek hiábavaló, sem gyümölcstelen a mi Urunk Jézus Krisztusnak ismerete. De a kiben ezek nincsenek, vak az és kézzel tapogató, elfeledkezvén az ő régi bűneiből való megtisztúlásáról. Annakokáért, atyámfiai! annál inkább igyekezzetek, hogy a jócselekedetek által bizonyossá tegyétek hivatástokat és választatástokat; mert ezeket cselekedvén, soha nem fogtok vétkezni; mivel így tágas bemenetel nyittatik nektek a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk örökkévaló országába. Azért nem mulasztlak el titeket ezekről mindenkor inteni, noha jártasak és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. Méltónak tartom pedig, míg ezen hajlékban vagyok, hogy fölserkentselek titeket intés által, bizonyos lévén, hogy nem sokára le fog tétetni az én sátorom, mint a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nekem. Azon leszek pedig, hogy halálom után is gyakorta megemlékezzetek ezekről. Mert nem elmés meséket követvén, adtuk tudomástokra a mi Urunk Jézus Krisztus erejét és megjelenését, hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Tudniillik az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget vévén, ily szózat hangzott le hozzája a magasztos dicsőségből: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telt, őt hallgassátok. És ezt az égből adott szózatot mi hallottuk, mikor ővele voltunk a szent hegyen. És még erősebb prófétai beszéd is van nálunk, és jól cselekesztek, figyelmezvén erre, mint homályos helyen világító szövétnekre, míg a nap fölkel, és a hajnali csillag feltűnik a ti sziveitekben; azt megjegyezvén mindenek előtt, hogy egy jövendölés sincs az írásban, mely tulajdon találmány volna; mert emberi akaratból soha nem származott a jövendölés, hanem a Szentlélektől ihlettetvén szólottak az Isten szent emberei.

Idézi 74