Szent Péter II. levele 2

Voltak azonban hamis próféták is, a mint köztetek is lesznek hamis tanítók. Ezek sokakat veszélybe döntenek, de szörnyű véget érnek; mert Isten kezdettől megbűntette a bűnt, s míg az igazat a kisértetből kiszabadítja, a gonoszt itéletnapra tartja fel, különösen a tisztátalanokat, a felsőbbség megvetőit, a szentnek szidalmazóit. E pártütők csak kéjöket és önhasznukat tartják szem előtt, mint Bálaám, sokat igérnek, mitsem adnak, s visszaesésök által szerencsétlenekké lesznek; mert az által kimutatják az érzékiségbe egészen elmerűlt állati érzületöket és büntetésre méltó teljes voltukat.

Voltak azonban hamis próféták is a nép között, a mint közöttetek is lesznek hazug tanítók, kik veszedelmes szakadásokat hoznak be, és azt, ki őket megváltotta, az Urat megtagadják, hirtelen veszedelmet hozván magokra. És sokan fogják követni azok romlottságát, kik által az igazság útja majd káromoltatik; és fösvénységből költött igékkel nyerészkednek rajtatok, kikre nézve az itélet nem fog elmaradni, és veszedelmök nem aluszik. Mert ha Isten nem kegyelmezett a vétkes angyaloknak, hanem a pokol lánczaival levonatva, a mélységbe vetette őket kínlódásra, hogy ott az itéletre tartassanak; és ha a régi világnak nem kegyelmezett, hanem nyolczadmagával csak Noét, az igazság hirdetőjét, tartotta meg, az istentelenek világára ráhozván a vízözönt; és ha a sodomaiak és gomorraiak városait hamuvá tévén, elvesztéssel büntette, példáúl azoknak, kik istentelenűl fognak élni, a szorongatott, igaz Lótot pedig a förtelmeskedők bántalmaitól és buja társaságától megszabadította, mert, mind a mellett, a mit látott és hallott, igaz maradt, azok között lakván, kik naponkint gonosz cselekedetekkel gyötörték az igaz lelkét: tudja az Úr az istenfélőket megszabadítani a kisértetből; a gonoszokat pedig itélet napjára gyötrelemre fentartani, leginkább pedig azokat, kik a test tisztátalan kivánságai után járnak, a felsőbbséget megvetik, vakmerők, magoknak tetszők, kik nem félnek szakadásokat behozni és káromolni; holott az erőre és hatalomra nézve nagyobb angyalok sem mernek egymás ellen káromló itéletet mondani. Ezek pedig, mint az oktalan állatok, melyek természet szerint megfogásra és leölésre valók, azokat káromolván, miket nem értenek, magok romlottságában vesznek el; elvévén a gonoszság jutalmát, kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást, förtelembe s a kéjelgés undokságába merűlve, lakmároznak és bujálkodnak közöttetek; szemeik telvék házasságtöréssel és szűntelen vétkekkel; magokhoz csábítják az állhatatlan lelkeket, szivökben gyakorlottak a fösvénységre, átok fiai, kik elhagyván az igaz útat, eltévelyedtek, követvén Bószor fiának, Bálaámnak útját, ki a gonoszság jutalmát szerette, de megfenyíttetett az ő balgasága miatt, a teherhordó néma állat emberi szóval szólván, ellenzette a próféta esztelenséget. Ezek víz nélkül való kútak, forgószéltől hányatott fellegek, kiknek a sötétség homálya tartatik fenn; mert hiábavalóságról kevélyen szólván, a buja test kivánságai által hitegetik azokat, kik alig futhattak el a tévelygésben járóktól; szabadságot igérvén nekik, holott ők a romlottság szolgái, mert a ki valakitől legyőzetik, annak szolgája is. Mert a kik elfutottak e világ förtelmeitől a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismerete által, ha ismét azokba elegyedvén, legyőzetnek, az ő utóbbi dolgaik gonoszabbak lesznek az előbbieknél; mert jobb lett volna nekik meg nem ismerni az igazság útját, mintsem a megismerés után eltérni a nekik adott szent parancsolattól. Csakugyan teljesedik rajtok ama való közmondás: Az eb visszatér az ő okádására, és a megfürdött sertés a sárnak fertőjébe.

Idézi 24