Királyok IV. (II.) könyve 1

1 Elszakada pedig Moáb Izraeltől, miután Ákáb meghala. 2 És átesék Okoziás szamariai felsőtermének rostélyain, és megbetegedék; és követeket külde, mondván nekik: Menjetek el, kérdjetek tanácsot Beelzebubtól, Akkaron istenétől, ha kigyógyúlhatok-e ezen betegségemből? 3 Az Úr angyala pedig szóla a teszbii Illésnek, mondván: Kelj föl és menj a szamariai király követei elé, mondd nekik: Nincs-e Isten Izraelben, hogy Akkaron istenéhez, Beelzebubhoz mentek tanácsot kérdeni? 4 Annakokáért ezeket mondja az Úr: Az ágyról, melyre fölhágtál, nem szállasz le, hanem halállal halsz meg. És elméne Illés. 5 És visszatérének a követek Okoziáshoz. Ki mondá nekik: Miért tértetek vissza? 6 Azok pedig felelék neki: Egy férfiú jöve elénk, és mondá nekünk: Menjetek és térjetek vissza a királyhoz, ki titeket küldött; és mondjátok meg neki: Ezeket mondja az Úr: Talán nem volt Isten Izraelben, azért küldesz tanácsot kérdeni Akkaron istenétől, Beelzebubtól? annakokáért az ágyról, melyre fölhágtál, nem szállasz le, hanem halállal halsz meg. 7 Ki mondá nekik: Micsoda ábrázatú és öltözetű férfiú az, ki elétek jött, és ez igéket mondotta? 8 Ők pedig mondák: Egy szőrös férfiú, és veséinél bőrövvel felövezett. Ki mondá: A teszbii Illés az. 9 És külde hozzája egy ötvenes hadnagyot, az alattavaló ötvennel. Ki fölméne hozzája, és mondá a hegy tetején ülőnek: Isten embere! a király parancsolja, hogy jőj le.

10 És felelvén Illés, mondá az ötvenedesnek: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emészszen meg téged és a te ötvenedet. Tűz szálla tehát le az égből, és megemészté őt és az ötvenet, kik vele valának. 11 És ismét más ötvenes hadnagyot külde hozzá és ötvenet vele. Ki szóla neki: Isten embere! ezeket mondja a király: Siess, jőj le. 12 Felelvén Illés, mondá: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emészszen meg téged és a te ötvenedet. Tűz szálla tehát le az égből, és megemészté őt és ötvenedét. 13 Ismét harmadik ötvenes hadnagyot külde és ötvenet, kik vele valának. Ki elérkezvén, térdet hajta Illés előtt, és könyörge neki és mondá: Isten embere! ne vesd meg lelkemet, és velem jött szolgáid lelkeit. 14 Ime tűz szállott le az égből, és megemésztette a két első ötvenes hadnagyot, és az ötvenet-ötvenet, kik velök voltak; de most kérlek, könyörűlj lelkemen. 15 Szóla pedig az Úr angyala Illésnek, mondván: Menj le vele, ne félj. Fölkele tehát, és leméne vele a királyhoz, 16 és szóla neki: Ezeket mondja az Úr: Mivelhogy követeket küldöttél tanácsot kérdeni Akkaron istenéhez, Beelzebubhoz, mintha nem volna Isten Izraelben, kitől tanácsot kérdhetnél: annakokáért az ágyról, melyre fölhágtál, nem szállasz le, hanem halállal halsz meg. 17 Meghala tehát az Úr beszéde szerint, melyet Illés szólott, és öcscse, Jóram lőn király helyette, Jósafát fiának, Jóramnak, Júda királyának második esztendejében; mert nem vala fia. 18 Okoziásnak többi dolgai pedig, melyeket cselekedett, azok nem irattak-e meg Izrael királyainak krónika-könyvében?