Királyok IV. (II.) könyve 10

1 Vala pedig Ákábnak hetven fia Szamariában; levelet íra Jehu és Szamariába küldé a város előkelőihez és a vénekhez és Ákáb nevelőihez, mondván: 2 Mihelyt e levelet veszitek, a kiknél uratok fiai, szekerei és lovai, erős városai és fegyverei vannak, 3 válaszszátok el a jobbikat, és azt, ki nektek tetszik uratok fiai közől, és ültessétek őt atyja királyi székébe, és hadakozzatok uratok házaért. 4 De azok igen megfélemlének, és mondák: Ime két király meg nem állhatott előtte, és mi módon állhatunk mi ellene? 5 Elküldének tehát az udvarbírok, és a város tisztviselői s a vének és nevelők Jehuhoz, mondván: Szolgáid vagyunk, a mit parancsolsz, mind megteszszük; királyt sem választunk magunknak; a mi neked tetszik, azt cselekedd. 6 Levelet íra tehát nekik másodszor, mondván: Ha enyéim vagytok és nekem engedelmeskedtek, vegyétek fejöket uratok fiainak, és jőjetek hozzám ezen órán holnap Jezrahelbe. A király fiai pedig, a hetven férfiak, a város előkelőinél neveltetnek vala. 7 És mikor a levél eljutott hozzájok, vevék a király fiait és megölék a hetven férfiút, és azok fejeit kosarakba tevék és hozzája küldék Jezrahelbe. 8 Eljöve pedig a követ, és megjelenté neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit. Ki felelé: Tegyétek azokat két rakásba a kapu mellé reggelig. 9 És mikor megviradott, kiméne és mondá az egész népnek: Igazak vagytok; ha én ütöttem pártot uram ellen, és megöltem őt, ki ölte meg mindezeket? 10 Látjátok tehát most, hogy az Úr beszédeiből semmi sem esett a földre, melyeket az Úr Ákáb háza felől szólott, és az Úr megcselekedte, a mit szólott, az ő szolgája, Illés által. 11 Megölé tehát Jehu mind, a kik megmaradtak vala Ákáb házából Jezrahelben, és minden főembereit és ismerőseit és papjait, hogy egy sem maradt meg azokból. 12 És fölkele és Szamariába méne; és mikor a pásztorok hajlékához jutott az úton, 13 találá Júda királyának, Okoziásnak atyjafiait, és mondá nekik: Kik vagytok ti? Ők felelék: Okoziás atyjafiai vagyunk, és lemegyünk a király fiait és királyné fiait köszönteni. 14 Amaz mondá: Fogjátok meg őket elevenen. Kiket mikor megfogtak elevenen, megfojták őket a kútnál a hajlék mellett, negyven férfiút, és senkit sem hagya meg azokból. 15 És elmenvén onnét, elétalálá Rékab fiát, Jonadabot, és megáldá őt. És mondá neki: Igaz-e a te szíved, mint az én szívem szivedhez? És mondá Jonadab: Igaz. Ha igaz, úgymond, add kezedet. Ki kezét adá neki. Ez pedig fölemelé magához őt a szekérre, 16 és mondá neki: Jer velem, és lásd boszúállásomat az Úrért. És szekerére vévén, 17 Szamariába vivé. És mind megölé, kik megmaradtak Ákábból Szamariában, mind egyiglen, az Úr igéje szerint, melyet Illés által szólott. 18 És egybegyűjté Jehu az egész népet, és mondá nekik: Ákáb kevéssé tisztelte Baalt, de én jobban fogom őt tisztelni. 19 Most azért Baal minden prófétáit, minden szolgáit és minden papjait híjátok hozzám, senki se maradjon el, mert nagy áldozatot teszek Baalnak; a ki elmarad, nem él. Jehu pedig ezt cselből teszi vala, hogy Baal tisztelőit elveszítse. 20 És mondá: Szenteljetek ünnepet Baalnak. És kihirdeté ezt, 21 és elkülde Izrael minden határaiba, és Baal szolgái mind eljövének; csak egy sem maradt el, ki el nem jött volna. És bemenének Baal templomába; és megtelék Baal háza minden szögében. 22 És mondá azoknak, kiknél a ruhák valának: Hozzatok ruhákat Baal minden szolgáinak. És ruhákat hozának azoknak. 23 És bemenvén Jehu és Rékab fia, Jonadab, Baal templomába, mondá Baal tisztelőinek: Vizsgálódjatok és nézzétek meg, netalán valaki legyen veletek az Úr szolgái közől, hanem csak Baal szolgái legyenek. 24 Bemenének tehát, hogy hála- és égőáldozatokat tegyenek; Jehu pedig kivűl nyolczvan férfiút rendelt vala el magának, mondván nekik: A ki elszalaszt egyet ez emberek közől, kiket én kezetekbe adok, lelke lesz annak lelkeért. 25 Lőn pedig, midőn elvégződött az égőáldozat, parancsolá Jehu vitézeinek és hadnagyainak: Menjetek be, és öljétek le őket, senki se szaladjon el. És megölék őket fegyver élével, és kihányák a vitézek és hadnagyok, és bemenének Baal templomának városába, 26 és kihozák a bálványképet Baal templomából, és megégeték, 27 és összetörék azt. Elbonták Baal templomát is, és helyére árnyékszékeket csinálának mind e napiglan. 28 Igy törlé el Jehu Baalt Izraelből; 29 mindazáltal Nábat fiának, Jeroboamnak bűneitől, ki vétekre vitte Izraelt, nem távozék, el sem hagyá az arany-borjakat, melyek Bételben és Dánban valának. 30 Mondá pedig az Úr Jehunak: Mivel serényen megcselekedted, a mi igaz és kedves volt szemeim előtt, és mindazokat, a mik szivemben voltak, véghez vitted Ákáb háza ellen: fiaid negyedízig fognak ülni Izrael királyi székén. 31 De Jehu nem tartá meg, hogy Izrael Ura- Istenének törvényében járjon teljes szivéből; mert nem távozék el Jeroboam bűneitől, ki vétekre vitte Izraelt. 32 Ama napokban az Úr meg kezdé únni Izraelt. És Házael megveré őket Izrael minden határaiban, 33 Jordántól napkelet felé egész földét Gálaádnak és Gádnak, Rúbennek és Manasszesnek, Aroertől kezdve, mely Arnon pataka fölött vagyon, és Gálaádot és Bászánt. 34 Jehunak többi dolgai pedig, és mind a miket cselekedett, és az ő vitézsége, azok nem irattak-e meg Izrael királyainak krónika-könyvében? 35 És elaluvék Jehu atyáival, és eltemeték őt Szamariában, és fia, Joakáz lőn király helyette. 36 A napok száma pedig, melyeken Jehu Izrael fölött országlott Szamariában, huszonnyolcz esztendő vala.