Királyok IV. (II.) könyve 11

1 Atália, Okoziás anyja pedig, látván, hogy fia meghalt, fölkele és megölé mind a királyi ivadékot. 2 De Jozaba, Jóram király leánya, Okoziás húga, vévén Joást, Okoziás fiát, ellopá őt a király fiai közől, kik megölettek vala, és annak dajkáját az ágyasházból; és elrejté őt Atália elől, hogy meg ne ölessék. 3 És hat esztendeig vala titkon az Úr házában. Atália pedig uralkodék az országban. 4 Hetedik esztendőben pedig elkülde Jojada, és maga mellé vevén a századosokat és vitézeket, bevivé magához az Úr templomába, és szövetséget tőn velök, és fölesketvén őket az Úr házában, megmutatá nekik a király fiát, 5 és parancsolá nekik, mondván: Ez a dolog, melyet cselekednetek kell. 6 A harmadrész közőletek jőjön be szombaton, és álljon őrt a király házánál. . A harmadrész pedig legyen Szur kapujánál; és a harmadrész legyen azon kapunál, mely a paizshordozók lakhelye mögött vagyon; és őrizzétek Messza házát. 7 Két rész pedig közőletek, mind kimenvén szombaton, az Úr házában álljon őrt a király körűl. 8 És vegyétek őt körűl, fegyver lévén kezetekben; ha pedig valaki bemenend a templom kerítésébe, ölessék meg; és legyetek a királylyal, mikor ki- és bemegyen. 9 És mind a szerint cselekvének a századosok, a mint parancsolt vala nekik Jojada pap; és magok mellé vevén kiki az ő férfiait, kik bemennek vala szombaton, azokkal együtt, kik szombaton kijőnek vala, Jojada paphoz menének. 10 Ki dárdákat ada nekik és Dávid király fegyvereit, melyek az Úr házában valának. 11 És megállának, mindeniknek fegyver lévén kezében, a templom jobb oldalától az oltár és ház baloldaláig a király körűl. 12 És eléhozá a király fiát, és föltevé neki a koronát és a bizonyságot, és királylyá tevék őt és fölkenék, és kézzel tapsolván, mondák: Éljen a király! 13 Meghallá pedig Atália a futkosó nép szavát, és bemenvén a sokasághoz az Úr templomába, 14 látá a királyt a fejedelmi székben állani, szokás szerint, és mellette az énekeseket és harsonázókat, és a föld minden népét, örvendezve és harsonázva; és megszaggatá ruháit, és kiálta: Pártütés! pártütés! 15 Jojada pedig parancsola a századosoknak, kik a sereg fölött valának, és mondá nekik: Vigyétek ki őt a templom kerítéséből, és a ki őt követi, fegyverrel ölessék meg. Mert megmondotta vala a pap: Ne ölessék meg az Úr templomában. 16 És ráveték kezeiket, és kitaszíták őt azon útra, hol a lovak bemennek, a palota mellett, és ott megölék. 17 Jojada pedig szövetséget köte az Úr és a király meg a nép között, hogy az Úr népe legyen, s a király és a nép között. 18 Ekkor a föld népe mind beméne Baal templomába, és leronták annak oltárait, és képeit egészen összetörék. Baal papját, Mátánt is megölék, az oltár előtt. És a pap őröket rendele az Úr házában. 19 És maga mellé vevé a századosokat, a cereti és feleti seregeket és mind a föld népét, és a királyt elvivék az Úr házából, és menének a paizshordozók kapujának útján a palotába, és a királyok székébe üle. 20 És örvendeze mind a föld népe, és a város megnyugovék; Atália pedig fegyverrel öleték meg a király házában.