Királyok IV. (II.) könyve 17

1 Ákáznak, Júda királyának tizenkettedik esztendejétől országla Éla fia, Ozee, Szamariában, Izrael fölött, kilencz esztendeig. 2 És gonoszat cselekvék az Úr előtt, de nem mint Izrael királyai, kik előtte voltak. 3 Ez ellen méne föl Szalmanaszár az asszíriusok királya, és szolgája lőn neki Ozee, és adófizetője. 4 És mikor észrevette az asszíriusok királya, hogy Ozee, elpártolni szándékozván, követeket küldött az egyiptomi királyhoz, Szuához, hogy ne fizessen adót az asszíriusok királyának, mint minden esztendőben szokott vala, – megszállá őt, és megkötözvén, tömlöczbe veté. 5 És eljárá az egész földet, és fölmenvén Szamariába, megszállá azt három esztendeig. 6 Ozee kilenczedik esztendejében pedig az asszíriusok királya elfoglalá Szamariát, és elvivé Izraelt Asszíriába, és helyezé őket Hálába és Háborba, Gózan folyója mellé, a medusok városaiba. 7 Mert lőn, hogy vétkezének Izrael fiai Urok Istenök ellen, ki őket kihozta vala az egyiptomi király, Fáraó kezéből, és idegen isteneket tisztelének. 8 És azon népek szertartásai szerint járának, melyeket elpusztított az Úr Izrael fiai és Izrael királyai színe előtt, mivel hasonlóképen cselekedtek vala. 9 És Izrael fiai igaztalan cselekedeteikkel megbánták Urokat Istenöket, és magas helyeket építének magoknak minden városaikban, az őrök tornyától kezdve az erős városig. 10 És magoknak képszobrokat csinálának és berkeket minden magas halmon és minden lombos fa alatt, 11 jóillatszert gyujtván ott az oltárokon ama népek szokása szerint, kiket az Úr elvett vala szinök elől; és igen gonosz dolgokat cselekvének, boszantván az Urat, 12 és a tisztátalanságokat tisztelék, melyekről parancsolt nekik az Úr, hogy e dolgot ne cselekedjék. 13 És bizonyságot tőn az Úr Izraelben és Júdában minden próféták és látók által, mondván: Térjetek meg igen gonosz utaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat az egész törvény szerint, melyet atyáitoknak parancsoltam, és a mint hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által. 14 De nem hallgaták őt, hanem megkeményíték nyakokat atyáik nyakassága szerint, kik nem akartak engedelmeskedni az ő Urok- Istenöknek. 15 És megveték az ő törvényét és szövetségét, melyet atyáikkal kötött, és a bizonyságtételeket, melyekkel bizonyságot tett nekik; és követék a hiábavalóságokat, és hivságosan cselekvének; és követék a pogányokat, kik körűlök valának, holott erre nézve megparancsolta vala nekik az Úr, hogy ne cselekedjenek úgy, mint azok cselekedtek. 16 És ők elhagyák Urok Istenök minden parancsait, és két öntött borjút csinálának magoknak és berkeket, és imádák az ég minden seregét, és Baalnak szolgálának, 17 és fiaikat és leányaikat tűz által áldozzák föl, és jóslatokhoz és varázslatokhoz ragaszkodnak vala, és arra veteműlének, hogy gonoszat cselekedvén az Úr előtt, boszantsák őt. 18 És az Úr igen megharaguvék Izraelre, és elveté őket színe elől, és egyéb nem marada meg, csupáncsak Júda nemzetsége. 19 De még Júda sem tartá meg Ura Istene parancsait, hanem Izrael tévelygéseiben jára, melyeket ez cselekedett vala. 20 És elveté az Úr Izrael minden ivadékát, és megsanyargatá és a ragadozók kezébe adá őket, mignem elveté színe elől, 21 mindazon időtől, melyben Izrael Dávid házától elszakadt, és magoknak királyúl Nábat fiát, Jeroboamot rendelték; mert Jeroboam elválasztá Izraelt az Úrtól, és vétekre vitte őt, nagy vétekre. 22 És Izrael fiai Jeroboam minden bűneiben járának, melyeket ő cselekedett vala, és azoktól nem távozának; 23 mignem elveté az Úr Izraelt színe elől, mint szólott vala minden szolgái, a próféták által; és elviteték Izrael az ő földéről Asszíriába mind e napiglan. 24 Az asszíriusok királya pedig hoza Babilonból és Kútából, Aváhból és Ématból és Széfarvaimból, és Izrael fiai helyett Szamaria városaiba telepité le azokat, kik birtokukba vették Szamariát, és annak városaiban laktak.

25 És mikor ott kezdtek lakni, nem félik vala az Urat; és az Úr oroszlánokat bocsáta rájok, melyek megölék őket. 26 És hírűl adák az asszíriusok királyának, és mondák: A népek, melyeket áthoztál és letelepítettél Szamaria városaiban, nem tudják azon föld Istenének törvényét; és az Úr oroszlánokat bocsátott rájok, és ime ölik őket, mivel nem tudják azon föld Istenének szertartását. 27 Parancsolá azért az asszíriusok királya, mondván: Vigyetek egyet oda a papok közől, kiket onnan fogva hoztatok, és menjen el és lakjék velök, és tanítsa őket azon föld Istenének törvényeire. 28 Mikor tehát Szamariából eljöve egy az elfogott papok közől, ez Bételben lakék, és tanítá őket, mikép tiszteljék az Urat. 29 És mindenik nemzet kifaragá istenét, és azokat a magas helyek templomaiba tevék, melyeket a szamariabeliek csináltak vala, mindenik nemzet az ő városában, melyben lakik vala. 30 Mert a babiloni férfiak Szókotbenotot csinálák, a kútai férfiak pedig Nergelt csinálák, és az émati férfiak Azímát csinálák. 31 A heveusok pedig Nebaházt csinálák és Tartakot. A széfarvaimiak megégeték fiaikat tűzzel Széfarvaim isteneinek, Adrameleknek és Anameleknek; 32 és egyszersmind tisztelék az Urat is. Szerzének pedig magoknak az alsórendüekből papokat a magas helyekre, és a magasok templomaiba rendelék azokat. 33 És midőn az Urat tisztelék, az ő isteneiknek is szolgálnak vala, ama pogányok szokása szerint, kik közől Szamariába vitettek vala. 34 Mind e napiglan a régi szokást követik; nem félik az Urat, s nem tartják meg az ő szertartásait, itéleteit és törvényét és parancsát, melyet parancsolt a Úr Jákob fiainak, kit Izraelnek nevezett; 35 és kikkel szövetséget is kötött, és parancsolta nekik, mondván: Ne féljétek az idegen isteneket és ne imádjátok, ne tiszteljétek őket és ne áldozzatok nekik: 36 hanem a ti Uratokat Isteneteket, ki titeket kihozott Egyiptom földéről nagy erővel és kinyujtott karral, őt féljétek és őt imádjátok, és neki áldozzatok. 37 Tartsátok meg a szertartásokat is és itéleteket, a törvényt és parancsot, melyet írt nektek, hogy megcselekedjétek minden időben, és ne féljétek az idegen isteneket. 38 És a szövetségről, melyet veletek kötött, el ne feledkezzetek, ne tiszteljétek az idegen isteneket: 39 hanem Uratokat Isteneteket féljétek, és ő megment titeket minden ellenségeitek kezéből. 40 Ők pedig nem hallgatának erre, hanem régi szokásaik szerint cselekvének. 41 Tehát e népek istenfélők valának ugyan, de egyszersmind bálványaiknak is szolgálának; és fiaik és unokáik is úgy cselekszenek, mint atyáik cselekedtek, a jelen napig.