Királyok IV. (II.) könyve 18

1 Éla, izraeli király fiának, Ozeénak harmadik esztendejében lőn király Ezekiás, Ákáznak, Júda királyának fia. 2 Huszonöt esztendős vala, midőn országlani kezde, és huszonkilencz esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Ábi vala, Zakariás leánya. 3 És jót cselekvék az Úr előtt mindazok szerint, miket atyja, Dávid cselekedett vala. 4 Ő elhányá a magas helyeket, és lerontá a képszobrokat, és kivágá a berkeket, és összetöré a rézkígyót, melyet Mózes emelt vala; mert mind az ideig jóillatszert gyujtanak vala annak Izrael fiai; és nevét Nohesztánnak hívá. 5 Izrael Ura- Istenében bízott; azért utána nem volt hasonló hozzá Júda minden királyai között, de még azok között sem, kik előtte voltak. 6 És ragaszkodék az Úrhoz, és nem távozék el nyomdokaitól, és megcselekvé parancsait, melyeket az Úr parancsolt vala Mózesnek. 7 Azért az Úr is vele volt, és mindenben, a mihez fogott, bölcsen viselé magát. És elpártola az asszíriusok királyától, és nem szolgála neki. 8 Ő megveré a filiszteusokat Gázáig, és minden határaikat, az őrök tornyától kezdve az erős városig. 9 Ezekiás király negyedik esztendejében, mely hetedik esztendeje vala az izraeli király, Éla fiának, Ozeénak, fölméne az asszíriusok királya, Szalmanaszár, Szamariába, és vivá azt, 10 és bevevé; mert három esztendő múlva, Ezekiás hatodik esztendejében, azaz Izrael királyának, Ozeénak kilenczedik esztendejében vevék be Szamariát. 11 És elvivé az asszíriusok királya Izraelt Asszíriába és Hálába és Háborba, Gózan folyója mellé, a medusok városaiba telepíté le őket; 12 mert nem hallgatának Urok Istenök szavára, hanem megszegék az ő szövetségét; semmit sem hallgatának azokból, miket Mózes az Úr szolgája parancsolt vala, és nem cselekvének. 13 Ezekiás király tizennegyedik esztendejében fölméne az asszíriai király, Szennakerib Júda minden erős városaira, és bevevé azokat. 14 Akkor Júda királya, Ezekiás követeket külde az asszíriusok királyához, Lákiszba, mondván: Vétkeztem, távozzál tőlem, és mind a mit rám vetsz, elviselem. Az asszíriusok királya tehát Júda királyára, Ezekiásra három száz talentom ezüstöt és harmincz talentom aranyat vete. 15 És átada Ezekiás minden ezüstöt, mely az Úr házában és a király kincstárában találtatott vala. 16 Azon időben letöré Ezekiás az Úr templomának ajtait és az arany lemezeket, melyeket ő szegezett vala föl, és az asszíriusok királyának adá azokat. 17 Az asszíriusok királya pedig elküldé Tartant és Rabzarist és Rabzacest Lákiszból Ezekiás királyhoz erős haddal Jerusalembe; kik fölmenvén, Jerusalembe jutának, és megállának a felső halastó csatornájánál, mely a kalló-mező útján vagyon. 18 És kihívák a királyt. Kiméne pedig hozzájok Helciás fia, Eliacim, az udvarbiró, és Szobna, az irnok, és Ászaf fia, Joahe, a jegyzőkönyv vezetője. 19 És mondá nekik Rabzaces: Szóljatok Ezekiásnak: Ezeket mondja a nagy király, az asszíriusok királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol? 20 Talán az a szándékod, hogy harczra készülj? Mihez bízol, hogy elpártolni mersz? 21 A megtörött nádszálhoz, Egyiptomhoz bízol-e, melyre ha az ember támaszkodik, eltörvén, bemegy kezébe, és átlyukasztja azt? Ilyen az egyiptomi király, Fáraó, mindazoknak, kik benne bíznak. 22 Hogyha mondjátok nekem: A mi Urunk- Istenünkben van bizodalmunk… nem ő-e az, kinek magas helyeit és oltárait lerontotta Ezekiás, és parancsolta Júdának és Jerusalemnek: Ez oltár előtt imádkozzatok Jerusalemben? 23 Most azért jertek uramhoz, az asszíriusok királyához, és kétezer lovat adok nektek, és lássátok, ha találhattok-e azokra ülőket? 24 És mimódon állhattok egy hadnagy ellen uramnak legkisebb szolgái közől? Egyiptomban van-e bizodalmad a szekerek és lovagok miatt? 25 Vajjon az Úr akaratja nélkül jöttem-e föl e helyre, hogy elpusztítsam ezt? Az Úr mondotta nekem: Menj föl azon földre, és pusztítsd el azt. 26 Mondák pedig Helciás fia, Eliacim, és Szobna és Joahe Rabzacesnek: Kérünk, szólj nekünk, szolgáidnak szírusúl, mert értjük ezt a nyelvet, és ne szólj nekünk zsidóul a nép hallatára, mely a kerítésen vagyon. 27 És felelé nekik Rabzaces, mondván: Vajjon uradhoz és hozzád küldött-e engem uram, hogy mondjam e beszédeket, és nem inkább azon férfiakhoz-e, kik a kerítésen ülnek, hogy megegyék ganéjokat, és megigyák vizelletöket tiveletek? 28 Fölálla azért Rabzaces, és fölkiálta nagy szóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, az asszíriusok királyának szavait. 29 Ezeket mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezekiás; mert nem szabadíthat meg kezemből. 30 S ne biztasson benneteket az Úrral, mondván: Megmentvén megszabadít minket az Úr, és e város nem adatik az asszíriusok királya kezébe. 31 Ne hallgassatok Ezekiásra; mert ezeket mondja az asszíriusok királya: Cselekedjétek velem a mi nektek hasznos, és jőjetek ki hozzám; és egyék kiki szőlejéből és fügefájáról, és igyatok vizet kútaitokból, 32 míglen eljövök és elviszlek benneteket ti a földetekhez hasonló földre, gyümölcs- és bortermő földre, a kenyér és szőlő földére, az olajfák és az olaj és méz földére, és élni fogtok és nem haltok meg. Ne hallgassatok Ezekiásra, ki megcsal titeket, mondván: Az Úr megszabadít minket. 33 Megszabadították-e a népek istenei földjöket az asszíriusok királya kezéből? 34 Hol vagyon Émat és Árfad istene? hol vagyon Szávarhaim istene, Ánaé és Ávaé? vajjon megszabadították-e Szamariát kezemből? 35 Kicsodák a föld minden istenei közől, kik megszabadították kezemből tartományaikat, hogy az Úr megszabadíthassa kezemből Jerusalemet? 36 A nép pedig hallgata és mitsem felele neki; mert megparancsolta vala a király, hogy ne feleljenek neki. 37 És eljöve Helciás fia, Eliacim, az udvarbiró, és Szobna, az írnok, és Ászaf fia, Joahe, a jegyzőkönyv vezetője, Ezekiáshoz, megszaggatott ruhákkal, és hírűl vivék neki Rabzaces beszédeit.