Királyok IV. (II.) könyve 19

1 Ezeket hallván Ezekiás király, megszaggatá ruháit, és zsákba öltözék és beméne az Úr házába. 2 És elküldé Eliacimot, az udvarbirót, és Szobnát, az irnokot, és a véneket a papok közől, zsákokba öltözve, Ámosz fiához, Izaiás prófétához. 3 Kik igy szólának: Ezeket mondja Ezekiás: Szorongatás és fenyiték napja ez, és káromlás napja; szűlésig jutottak a magzatok, és nincs ereje a szülőnek. 4 Ha talán meghallja a te Urad Istened Rabzaces minden beszédeit, kit ura, az asszíriai király küldött, hogy szidalmazza az élő Istent, és káromolja oly szókkal, melyeket hallott a te Urad Istened: imádkozzál a maradékokért, kik még megvannak. 5 Elmenének tehát Ezekiás szolgái Izaiáshoz. 6 És mondá nekik Izaiás: Ezeket mondjátok uratoknak: Ezeket mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, melyeket hallottál, melyekkel az asszíriai király szolgái engem káromlottak. 7 Ime én lelket küldök hozzája, és hírt hall, és visszatér földére, és levágatom őt fegyverrel saját földén. 8 Visszatérvén pedig Rabzaces, az asszíriai királyt Lobná vivásánál találá; mert hallotta vala, hogy elment Lákiszból. 9 És mikor meghallotta, hogy a szerecsen király, Taraka felől ezt mondák: Ime kijött, hogy hadakozzék ellened, és ellene ment; követeket külde Ezekiáshoz mondván: 10 Ezeket mondjátok Júda királyának, Ezekiásnak: Meg ne csaljon téged a te Istened, kiben bizodalmad vagyon, s ne mondjad: Nem adatik Jerusalem az asszíriai király kezébe. 11 Mert magad hallottad, miket cselekedtek az asszíriai királyok minden országgal, mimódon pusztították el azokat; tehát egyedül te szabadúlhatsz-e meg? 12 Vajjon megszabadították-e a népek istenei mindazokat, kiket elpusztítottak atyáim, Gózant tudniillik és Háránt, Reszefet és Éden fiait, kik Telasszárban valának? 13 Hol vagyon Émat királya és Arfad királya és Széfarvaim városának királya, és Ánaé és Ávaé? 14 Annakokáért mikor Ezekiás a követek kezéből elvette a levelet és elolvasta, fölméne az Úr házába, és kiterjeszté azt az Úr előtt, 15 és imádkozék az ő színe előtt mondván: Izrael Ura Istene! ki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedűl a föld minden királyainak Istene, te alkottad az eget és földet. 16 Hajtsd meg füleidet és halljad, nyisd meg, Uram, szemeidet és lássad; halld Szennakerib minden beszédeit, ki elküldött, hogy szidalmazza előttünk az élő Istent. 17 Bizonyára, Uram! az asszíriai királyok széthányták a pogányokat és azok földét, 18 és tűzbe vetették isteneiket; mert nem voltak istenek, hanem emberi kéz csinálmányai fából és kőből, és elvesztették őket. 19 Most azért, Urunk Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd tudják meg a föld minden országai, hogy te vagy egyedűl az Úr Isten. 20 Elkülde pedig Ámosz fia, Izaiás, Ezekiáshoz mondván: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: A mikért könyörögtél nekem az asszíriai király, Szennakerib felől, meghallgattam. 21 Ez a beszéd, melyet az Úr felőle szólott: Megvetett téged, és kicsúfolt téged, Sion szűz leánya! hátad mögött fejét hajtogatta, Jerusalem leánya! 22 Kit szidalmaztál, és kit káromlottál? ki ellen magasztaltad fel szódat, és emelted föl a magasba szemeidet? Izrael szente ellen. 23 Szolgáid által szidalmaztad az Urat, és mondottad: Szekerem sokaságával fölmentem a hegyek magasára, a Libanon tetejére, és levágtam annak magas czedrusfáit és válogatott fenyőfáit. És bementem annak határaig, és az ő Karmélja erdejét 24 én vágtam ki. És megittam az idegen vizeket, és kiszárasztottam lábaim nyomdokaival minden berekesztett vizet. 25 Nem hallottad-e kezdettől, mit cselekedtem? A régi napokban elrendeltem, és most előidéztem: hogy a hadakozók erős városai romhalmokká lesznek. 26 És kik azokban laknak, leeresztett kezekkel, megrettentek és megszégyenűltek; olyanok lettek, mint a mező szénája és a héjazatok zöldellő füve, mely megszáradott, mielőtt megért volna. 27 Lakhelyedet, kijövetedet és bementedet és utadat én ezelőtt tudtam, és ellenem való dühösségedet. 28 Esztelenkedtél ellenem, és kevélységed fölhatott füleimbe; annakokáért karikát vetek orrodba, és zabolát ajakidra, és visszaviszlek téged az útra, melyen jöttél. 29 Neked pedig Ezekiás, ez lesz jeled: Egyed ez esztendőben, a mit találsz; második esztendőben pedig, a mi magától terem; harmadik esztendőben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőket, és egyétek azoknak gyümölcseit. 30 És a mi csak megmarad Júda házából, gyökeret ver alúl, és gyümölcsöt terem fölűl; 31 mert Jerusalemből jőnek ki a maradékok, és Sion hegyéről, a mi megszabadúl. A seregek Urának buzgósága fogja ezt cselekedni. 32 Azért ezeket mondja az Úr az asszíriai királyról: Nem jő e városba, nyilat sem lő beléje, paizs sem foglalja el azt, sáncz sem veszi körűl; 33 azon úton, melyen jött, visszatér; és nem jő e városba, ugymond az Úr. 34 És megoltalmazom e várost és megszabadítom azt enmagamért és Dávid- szolgámért.

35 Lőn tehát azon éjjel, eljöve az Úr angyala, és megöle az asszíriusok táborából száznyolczvanöt ezret. És mikor reggel fölkelt, látá mind a holtak testeit, és távozván, elméne. 36 És visszatére az asszíriai király, Szennakerib, és Ninivében lakék. 37 És mikor Neszrok templomában imádá istenét, fiai Adramelek és Szaraszár megölék őt fegyverrel, és az örmények földére szaladának, és fia, Azarhaddon lőn király helyette.