Királyok IV. (II.) könyve 20

1 Ama napokban halálra betegedék Ezekiás; és hozzája méne Ámosz fia, Izaiás próféta, és mondá neki: Ezeket mondja az Úr Isten: Parancsolj házad iránt; mert meghalsz, és nem fogsz élni. 2 Ki arczczal a falhoz fordúla, és imádkozék az Úrhoz, mondván: 3 Kérlek, Uram! kérlek, emlékezzél meg, mimódon jártam előtted igazságban és tökéletes szívvel, és hogy a mi kedves volt előtted, megcselekedtem. És síra Ezekiás nagy sírással. 4 És mielőtt kiment Izaiás a tornácz közepéből, lőn az Úr beszéde hozzája, mondván: 5 Térj vissza és mondd meg Ezekiásnak, az én népem fejedelmének: Ezeket mondja Dávid atyád Ura Istene: Meghallgattam imádságodat, és tekintetbe vettem könyhullatásaidat; és ime meggyógyítottalak téged, harmadnapra fölmégy az Úr templomába. 6 És napjaidhoz tizenöt esztendőt adok; de az asszíriai király kezéből is megszabadítlak téged és e várost, és megoltalmazom e várost érettem és Dávid- szolgámért. 7 És mondá Izaiás: Hozzatok egy csomó fügét; elhozván ezt, kelevényére tevék, és meggyógyula. 8 Ezekiás pedig mondá Izaiásnak: Mi leszen jele, hogy az Úr meggyógyít engem, és hogy harmadnapra fölmegyek az Úr templomába? 9 Mondá neki Izaiás: Ez leszen jel az Úrtól, hogy az Úr megcselekszi a beszédet, melyet szólott: Akarod-e, hogy fölmenjen az árnyék tíz vonallal, vagy hogy visszatérjen annyi fokkal? 10 És mondá Ezekiás: Könnyű az árnyéknak növekedni tíz vonallal; nem akarom, hogy ez legyen, hanem hogy hátra térjen tíz fokkal. 11 Segítségűl hívá azért Izaiás próféta az Urat, és visszahozá az árnyékot a vonalakon, melyeken már leszállott vala, Ákáz óráján, tíz fokkal. 12 Az időben Baladán fia, Berodak-Baladán, a babiloni király, levelet és ajándékokat külde Ezekiáshoz; mert hallotta vala, hogy beteg volt Ezekiás. 13 Örvende pedig Ezekiás azok jövetelén, és megmutatá nekik a fűszeres házat, és az aranyat és ezüstöt és különféle jóillatú szereket, a keneteket is és edényei házát és mindent, a mi kincstárában vala. Nem volt, a mit neki meg nem mutatott Ezekiás az ő házában és egész birtokában. 14 Eljöve pedig Izaiás próféta Ezekiás királyhoz, és mondá neki: Mit mondtak e férfiak, vagy honnan jöttek hozzád? Mondá neki Ezekiás: Messze földről jöttek hozzám, Babilonból. 15 Ő pedig felelé: Mit láttak házadban? Mondá Ezekiás: Mindent láttak, a mi házamban vagyon; kincstáramban nincs, a mit meg nem mutattam nekik. 16 Mondá azért Izaiás Ezekiásnak: Halljad az Úr beszédét. 17 Ime eljőnek a napok, és elvitetnek Babiloniába mind, a mik házadban vannak, és a miket eltettek atyáid mind e napiglan; semmi sem marad meg, úgymond az Úr. 18 De fiaid közől is, kik tőled származnak, kiket nemzeni fogsz, elvitetnek, és udvari szolgák lesznek a babiloni király palotájában. 19 Mondá Ezekiás Izaiásnak: Jó az Úr beszéde, melyet szólottál; legyen béke és igazság napjaimban. 20 Ezekiás többi dolgai pedig, és minden hatalma, és mimódon készíttetett halastavat és vízcsatornát, és hogy vitte be a vizet a városba, azok nem irattak-e meg Júda királyainak krónika-könyvében? 21 És Ezekiás elaluvék atyáival, és fia, Manasszes lőn király helyette.