Királyok IV. (II.) könyve 24

Joakim, Joakin. Jerusalem ostroma. Az első babiloni fogság. Szedeciás.

Az ő napjaiban fölméne Nabukodonozor, a babiloni király, és szolgája lőn Joakim három esztendeig; és ismét pártot üte ellene. És rábocsátá az Úr a kaldeusi rablókat és a szíriai rablókat és a moábi rablókat és Ammon fiainak rablóit, Júdára bocsátá őket, hogy azt elpusztítsák az Úr igéje szerint, melyet szolgái, a próféták által szólott vala. Ez pedig az Úr igéje által lőn Júda ellen, hogy elvesse őket maga elől Manasszes minden bűneiért, melyeket cselekedett, és az ártatlan vérért, melyet kiontott; mert megtöltötte vala Jerusalemet az ártatlanok vérével, és e miatt nem akart az Úr megengesztelődni. Joakim többi dolgai pedig, és mind a miket cselekedett, nem irattak-e meg Júda királyainak krónika-könyvében? És Joakim elaluvék atyáival, és fia, Joakin lőn király helyette. És az egyiptomi király többé nem jöve ki földéről; mert a babiloni király elfoglalt vala, Egyiptom patakától Eufrátes folyóvizéig mindent, a mi az egyiptomi királyé volt. Tizennyolcz esztendős vala Joakin, midőn országlani kezde, és három hónapig országla Jerusalemben; anyja neve Noheszta vala, a jerusalemi Elnátán leánya. És gonoszat cselekvék az Úr előtt mind azok szerint, a miket atyja cselekedett vala. Az időben fölmenének Nabukodonozor, a babiloni király szolgái Jerusalembe, és a város körűlveteték sánczokkal. És Nabukodonozor, a babiloni király is elérkezék szolgáival a városhoz, hogy azt víják. És kijöve Júda királya, Joakin, a babiloni királyhoz, és anyja és szolgái, fejedelmei és udvari tisztei, és elfogadá őt a babiloni király, országlása nyolczadik esztendejében. És kihordá onnét az Úr házának minden kincseit, és a királyi ház minden kincseit, és összevagdalá mind az arany edényeket, melyeket Izrael királya, Salamon készített vala az Úr templomában az Úr igéje szerint. És elvivé egész Jerusalemet és minden fejedelmet, és a had minden erőseit, tizezeret, fogságra, és minden mesterembert és vasművest; és senki sem hagyaték meg a föld népe szegényein kivűl. Elvivé Babilonba Joakint is és a király anyját, a király feleségeit és udvari szolgáit; és a föld biráit fogságra vivé Jerusalemből Babilonba, és mind az erős férfiakat, hétezeret, és ezer mesterembert és vasművest, és minden erős hadakozó férfiút, és fogva vivé őket a babiloni király Babilonba. És rendelé helyette Mataniást, atyja öcscsét, és nevezé őt Szedeciásnak. Huszonegy esztendős vala Szedeciás, midőn országlani kezde, és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Amital vala, a lobnai Jeremiás leánya. És gonoszat cselekvék az Úr előtt, mindazok szerint, miket Joakim cselekedett vala. Mert az Úr haraguvék Jerusalemre és Júdára, mignem elveté őket színe elől; és Szedeciás elpártola a babiloni királytól.

Idézi 0