Királyok IV. (II.) könyve 25

1 Lőn pedig országlása kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján, eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ő és minden hada Jerusalembe, és körűlvevék azt, és sánczokat építének körűle. 2 És berekeszték a várost és körűlvevék Szedeciás király tizenegyedik esztendejéig, 3 a hó kilenczedik napjáig; és a városban elhatalmazván az éhség, nem vala kenyere a föld népének. 4 És a városon rés töreték; és a hadakozó férfiak mindnyájan elfutának éjjel azon kapu útján, mely a két kőfal között vagyon a király kertje felé, (a kaldeusok pedig köröskörűl megszállották vala a várost), Szedeciás tehát azon úton szalada, mely a puszta mezőségére viszen. 5 És a kaldeusok serege űzőbe vevé a királyt és megfogá őt Jerikó sík mezején; és a hadakozók, kik vele voltak, mindnyájan eloszlának, és elhagyák őt. 6 A megfogott királyt pedig a babiloni királyhoz Reblatába vivék, ki itéletet tőn felette.

7 Szedeciás fiait pedig megölé előtte és az ő szemeit kivájá, és megkötözé őt lánczokkal Babilonba vivé. 8 Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, mely a babiloni király tizenkilenczedik esztendeje, eljöve Nabuzardan, a sereg vezére, a babiloni király szolgája Jerusalembe, 9 és fölgyujtá az Úr házát és a király házát, és a jerusalemi házakat, minden házat fölégete tűzzel. 10 És Jerusalem kőfalait lerontá köröskörűl a kaldeusok egész hadserege, mely a vitézek vezérével vala. 11 A nép többi részét pedig, mely megmaradt a városban, és a szökevényeket, kik a babiloni királyhoz átszöktek vala, és a többi köznépet elvivé Nabuzardan, a sereg vezére. 12 És a föld szegényei közől a szőlőműveseket és szántóvetőket hagyá meg. 13 A rézoszlopokat pedig, melyek az Úr templomában valának, és a talapokat és a réztengert, mely az Úr házában vala, összetörék a kaldeusok, és a rezet mind elvivék Babilonba. 14 A rézfazekakat is és kupákat, villákat és poharakat, mozsárkákat és a rézedényeket, melyekkel szolgálnak vala, mind elvivék; 15 a tömjénzőket, a csészéket is, mind az aranyból, mind az ezüstből valókat elvivé a sereg vezére; 16 vagyis: a két oszlopot, a tengert és a talapokat, melyeket Salamon csinált vala az Úr templomában; nem vala megmérhető mind az edények reze. 17 Tizennyolcz könyöknyi vala az egyik oszlop magassága, és három könyöknyi magas rézgomb vala fölötte; és a hállózat és gránátalmák az oszlop gombján mind rézből valának; hasonló ékessége vala a másik oszlopnak is. 18 Elvivé a sereg hadnagya a Száraiást is, az első papot, és Szofoniást, a második papot, és három ajtónállót, 19 és a városból egy udvari tisztet, ki hadnagya vala a hadakozó férfiaknak; és öt férfiút azok közől, kik a király előtt állottak vala, kiket a városban talála; és Szófert, a sereg fejedelmét ki a föld népe közől az ifjú vitézeket válogatta; és hatvan férfiút a köznépből, kik a városban találtattak vala. 20 Ezeket elfogván Nabuzardan, a sereg vezére, a babiloni királyhoz Reblatába vivé. 21 És a babiloni király levágá és megölé őket Reblatában, Émat földén; és Júda elviteték saját földéről. 22 A népnek pedig, mely megmaradt Júda földén, melyet meghagyott vala Nabukodonozor, a babiloni király, előljárójává tevé Godoliást, Ahikámnak, Száfán fiának fiát. 23 Mit mikor meghallottak mind a vitézek hadnagyai, ők és a velök levő férfiak, tudniillik, hogy a babiloni király Godoliást rendelte: Godoliáshoz menének Maszfába, Nataniás fia, Izmael, és Karee fia, Johanan, és a netofati Tanehumet fia, Száraia, és Maakati fia, Jezoniás; ezek és társaik. 24 És Godoliás megesküvék nekik és társaiknak, mondván: Ne féljetek szolgálni a kaldeusoknak; maradjatok a földön, és szolgáljatok a babiloni királynak, és jól lesz dolgotok. 25 Lőn pedig a hetedik hónapban, eljöve Izmael, Nataniásnak, a királyi vérből való Elizama fiának fia, és vele tíz férfiú, és levágák Godoliást, ki meg is hala, de a zsidókat is, kik vele voltak Maszfában. 26 És fölkelvén az egész nép, kicsinytől nagyig, és a vitézek hadnagyai, Egyiptomba menének, félvén a kaldeusoktól. 27 Lőn pedig Júda királya, Joakin elvitelének harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hó huszonhetedik napján: Evilmerodak, a babiloni király, azon esztendőben, melyben országlani kezde, fölemelé Joakinnak, Juda királyának fejét a tömlöczből. 28 És kegyesen szóla neki, és az ő királyi székét a többi királyok széke elé tevé, kik vele voltak Babilonban. 29 És fölcserélé ruháit, melyeket a tömlöczben viselt vala, és mindenkor nála eszik vala kenyeret élete minden napjaiban. 30 És tartást is rendele neki szűntelen, mely meg is adatik vala neki a királytól naponkint élete minden napjaiban.