Királyok IV. (II.) könyve 4

1 Egy asszony pedig a próféták feleségeiből Elizeushoz kiálta, mondván: Férjem, a te szolgád meghalt, és te tudod, hogy szolgád az Urat félte; és ime eljött a hitelező, hogy elvigye két fiamat maga szolgálatára. 2 Mondá neki Elizeus: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Mondd meg nekem, mid vagyon házadban? Amaz pedig felelé: Nincs nekem, szolgálódnak, semmim az én házamban, csupán egy kevés olajom, melylyel magamat megkenem. 3 Mondá neki: Menj el, kérj kölcsön minden szomszédodtól nem kevés üres edényeket, 4 és menj be, és zárd be ajtódat, mikor benn leszesz te és fiaid; és tölts abból mindez edényekbe, és mikor tele lesznek, vidd el. 5 Elméne tehát az asszony, és bezárá az ajtót magára és fiaira; kik adogatván az edényeket, ő megtölti vala. 6 És mikor tele valának az edények, mondá fiának: Hozz még edényt nekem. És ez felelé: Nincsen. És megálla az olaj. 7 Elméne pedig ő, és megjelenté ezt az Isten emberének. És ez: Eredj, úgymond, add el az olajat, és fizess meg hiteleződnek; te pedig és fiaid éljetek a többiből. 8 Lőn pedig egyik napon, és átméne Elizeus Szunamon; vala pedig ott egy főasszony, ki tartóztatá őt, hogy kenyeret egyék; és gyakorta menvén arra át, betére hozzája kenyeret enni. 9 Ki mondá férjének: Veszem észre, hogy az Isten szent embere ez, ki gyakorta átmegyen nálunk. 10 Készitsünk azért neki fönn egy kis termet, és tegyünk abba neki ágyat és asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jő, ott lakjék. 11 Lőn tehát egyik napon, és eljövén, betére a felsőterembe, és ott megnyugovék. 12 És mondá szolgájának, Giezinek: Hivd elé ezt a szunamit. Ki mikor eléhítta őt, és az megállott előtte, 13 mondá szolgájának: Szólj neki: Ime szorgalmasan szolgáltál nekünk mindenben, mit akarsz, hogy cselekedjem veled? van-e ügyed, és akarod-e, hogy szóljak a királynak, vagy a hadsereg vezérének? Ki felelé: Népem között lakom. 14 És mondá: Mit akar tehát, hogy cselekedjem vele? És mondá Giezi: Ne kérdezd, mert nincs fia, és férje vén. 15 Megparancsolá tehát, hogy híja őt elé. Ki mikor eléhivatott, és megállott az ajtó előtt, 16 mondá neki: Ezen időben és ezen órában, ha élsz, méhedben fiú lesz. Amaz pedig felelé: Kérlek, uram, Isten embere! ne hazudj szolgálódnak. 17 És az asszony fogana és fiat szüle azon időben és azon órában, melyen Elizeus mondotta vala. 18 Fölnövekedék pedig a gyermek. És mikor egyik napon kiment atyjához az aratókhoz, 19 mondá atyjának: Fejem fáj, fejem fáj. Amaz pedig mondá a szolgának: Vedd föl és vidd őt anyjához. 20 Ki mikor fölvette és anyjához vitte, ez térdein tartá őt délig, és meghala. 21 Fölméne pedig, és az Isten emberének ágyára helyezé őt, és bezárá az ajtót, és kimenvén, 22 hívá férjét, és mondá: Bocsáss el velem, kérlek, egyet a szolgák közől és egy szamarat, hogy az Isten emberéhez fussak, és visszatérek. 23 Ki mondá neki: Miokért mégy hozzá? ma nincs újhold ünnepe, sem szombat. Ki felelé: Elmegyek. 24 És megnyergelé a szamarat, és parancsolá a szolgának: Hajts és siess, ne késlelj engem a menésben, és cselekedd, a mit parancsolok. 25 Elméne tehát és eljuta az Isten emberéhez, Karmél hegyére. És mikor meglátta őt az Isten embere átellenben, mondá szolgájának, Giezinek: Ime az a szunami. 26 Eredj tehát eléje, és mondd neki: Jól vagy-e te és férjed és fiad? Ki felelé: Jól. 27 És mikor eljutott a hegyre az Isten emberéhez, megfogá lábait; és oda járúla Giezi, hogy elvonja őt. És mondá az Isten embere: Hagyj békét neki; mert lelke keserűségben vagyon, és az Úr ezt eltitkolta tőlem, és nem jelentette nekem. 28 Ki mondá neki: Vajjon kértem-e fiat az én uramtól? nem mondám-e neked: Ne ámíts engem? 29 És ő mondá Giezinek: Övezd föl ágyékaidat, és vedd kezedbe pálczámat, és menj el. Ha ember talál elé, ne köszöntsd; és ha valaki köszönt téged, ne felelj neki; és tedd pálczámat a gyermek arczára. 30 Mondá pedig a gyermek anyja: Él az Úr, és él a te lelked! nem bocsátlak el téged. Fölkele tehát és követé őt. 31 Giezi pedig elment vala előttök, és a pálczát a gyermek arczára tette, de nem vala benne szózat, sem érzés; és visszatére eléje, és megjelenté neki, mondván: Nem támadt föl a gyermek. 32 Akkor Elizeus beméne a házba, és ime a megholt gyermek ágyán feküvék. 33 És bemenvén, az ajtót bezárá magára és a gyermekre, és imádkozék az Úrhoz. 34 És föllépe, és a gyermekre terűle, és száját annak szájára tevé, és szemeit annak szemeire, és kezeit annak kezeire; és ráborúla, és fölmelegűle a gyermek teste. 35 Ő pedig lejövén, sétála a házban egyszer föl és alá; és ismét föllépe, és ráborúla; a gyermek ásíta hétszer, és fölnyitá szemeit. 36 Ő pedig szólítá Giezit, és mondá neki: Hívd elő e szunamit. Ez hivatva, beméne hozzá. Ki mondá: Vidd el fiadat. 37 Eljöve amaz, és lábaihoz esék és földig borúla előtte, és fölvevé fiát és kiméne. 38 És Elizeus visszatére Galgalába. Éhség vala pedig a földön, és a próféták fiai vele laknak vala. És mondá egyik szolgájának: Tégy föl egy nagy fazekat, és főzz zöldséget a próféták fiainak. 39 És kiméne egy a mezőre, hogy zöldséget szedjen; és olyasmit talála, mint a vadszőlőtő, és arról vadtököt szede, és megtölté palástját, és visszatérvén, belemetélé a zöldséges fazékba; mert nem tudja vala, mi az. 40 Kitölték tehát társaiknak, hogy egyenek; és mikor megízlelték a főzeléket, fölkiáltának, mondván: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem eheték meg. 41 Ő pedig: Hozzatok, úgymond, lisztet. És mikor hoztak, a fazékba veté, és mondá: Töltsd ki a népnek, hadd egyenek. És nem vala többé semmi keserűség a fazékban. 42 Jöve pedig egy férfiú Baal-szalizából, az Isten emberének zsenge kenyereket hozván, húsz árpakenyeret és új gabonát táskájában. Ő pedig mondá: Add a népnek, hadd egyék. 43 És felelé neki szolgája: Micsoda ez, hogy száz férfiú elé tegyem? Ő ismét mondá: Add a népnek, hadd egyék, mert ezeket mondja az Úr: Esznek is, marad is. 44 Eléjök tevé azért; kik ettek is, maradt is az Úr igéje szerint.