Királyok IV. (II.) könyve 5

1 Náman, a szíriai király hadseregének fejedelme, főember vala uránál és nagy tiszteletben álló; mert általa adott az Úr szabadúlást Szíriának; erős vala pedig és gazdag férfiú, de poklos. 2 Rablók mentek vala pedig ki Szíriából, fogva vivén Izrael földéről egy kis leányt, ki Náman feleségéhez juta szolgálatba. 3 Ez mondá asszonyának: Vajha az én uram a prófétánál volt volna, ki Szamariában vagyon; bizony meggyógyítja vala őt a poklosságtól, melyben vagyon. 4 Náman tehát beméne urához, és megjelenté neki, mondván: Igy s így szól egy Izrael földéről való leány. 5 És mondá neki Szíria királya: Menj el, és levelet küldök Izrael királyának. Ki elmenvén, és magával tíz talentom ezüstöt vivén, és hatezer aranyat és tiz öltözet ruhát, 6 elvivé a levelet Izrael királyának, mely így szólott: Mikor e levelet veszed, tudjad, hogy hozzád küldöttem szolgámat, Námant, hogy meggyógyítsd őt poklosságától. 7 És mikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatá ruháit, és mondá: Isten vagyok-e én, hogy ölhessek és eleveníthessek, mivel ez hozzám küldött, hogy meggyógyítsam az embert poklosságától? Gondoljátok csak, és lássátok, hogy okokat keres ellenem. 8 Mit mikor meghallott az Isten embere, Elizeus, hogy tudniillik megszaggatta ruháit Izrael királya, hozzá külde, mondván: Miért szaggattad meg ruháidat? Jőjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben. 9 Elméne tehát Náman lovakkal és szekerekkel, és megálla Elizeus háza ajtajánál. 10 És követet külde Elizeus hozzája, mondván: Menj és mosdjál meg hétszer a Jordánban, és meggyógyúl tested és megtisztúlsz. 11 Megharagudván Náman, visszaindúl vala, mondván: Azt véltem, hogy kijő hozzám, és megállván, segítségűl híja Ura Istene nevét, és megilleti kezével a poklosság helyét, és meggyógyít engem. 12 Nem jobbak-e Damaskus folyói, Abana és Farfar, Izrael minden vizeinél, hogy ezekben mosdjam és megtisztúljak? Mikor tehát elfordúla és elméne boszankodva, 13 hozzá járulának szolgái, és szólának neki: Atyám! ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizony meg kellene cselekedned; mennyivel inkább, hogy most mondotta neked: Mosdjál meg, és megtisztúlsz? 14 Leméne és megmosdék a Jordánban hétszer, az Isten emberének beszéde szerint, és megujúla teste, mint a kis gyermek teste, és megtisztúla. 15 És visszatérvén az Isten emberéhez minden útitársaival, eljöve és megálla előtte, és mondá: Bizonynyal tudom, hogy nincs más Isten az egész földön, hanem csak Izraelben. Kérlek azért, vedd el szolgádtól az áldomást. 16 Ő pedig felelé: Él az Úr! ki előtt állok, hogy nem veszem el. És midőn készteté, egyáltalában nem engede. 17 És mondá Náman: A mint akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vegyek két öszvér-terhet a földből; mert szolgád nem tesz többé égő- vagy más áldozatot idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak. 18 Csak egyedűl ez az, miért könyörögj az Úrnak szolgádért: mikor bemegyen uram Remmon templomába, hogy imádkozzék, és ő kezemre támaszkodik, ha leborúlok Remmon templomában, leborulván ő is azon helyen; kegyelmezzen meg nekem, szolgádnak az Úr e dologért. 19 Ki mondá neki: Menj békével. Elméne tehát tőle a föld választott idejében. 20 És mondá Giezi, az Isten emberének szolgája: Megkimélé uram e szíriai Námant, hogy nem vevé el tőle, a miket hozott; él az Úr! hogy utána futok, és elveszek tőle valamit. 21 És Giezi Náman után méne; kit amaz látván, hogy hozzája fut, leugrék szekeréről eléje, és mondá: Jól van-e minden? 22 És ő mondá: Jól. Uram küldött engem hozzád, mondván: Most jött hozzám két ifjú Efraim hegyéről, a próféták fiai közől; adj nekik egy talentom ezüstöt és két öltözet ruhát. 23 És mondá Náman: Jobb, ha két talentomot veszesz. És készteté őt, és két talentom ezüstöt köte két zsákba és kétféle ruhát, és két szolgájára tevé, kik el is vivék előtte. 24 És midőn már estve megérkezett, elvevé kezökből, és eltevé a házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének. 25 Ő pedig bemenvén, megálla ura előtt. És mondá Elizeus: Honnan jösz Giezi? Ki felelé: Sehová sem ment szolgád. 26 Ő pedig mondá: Nem volt-e jelen az én szivem, mikor azon ember szekeréről visszafordúla eléd? Most tehát elvetted az ezüstöt, és elvetted a ruhákat, hogy végy olajfás kerteket és szőlőket, juhokat és ökröket, szolgákat és szolgálókat; 27 de Naaman poklossága is rád ragad és ivadékodra mindörökké. És kiméne tőle poklosan, mint a hó.