Királyok IV. (II.) könyve 9

1 Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közől, és mondá neki: Övezd föl ágyékaidat, és vedd kezedbe ez olajszelenczét, és menj Rámot-Gálaádba. 2 És mikor oda érkezel, meglátod Jehut, Namszi fiának, Josafátnak fiát; és bemenvén, költsd fel őt atyjafiai közől, és vidd a belső kamarába. 3 És fogván a szelencze olajat, töltsd fejére, és mondd: Ezeket mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izrael fölött. És nyisd meg az ajtót, és fuss el, és ott meg ne állj. 4 Elméne tehát az ifjú, a próféta szolgája Rámot-Gálaádba, 5 és beméne oda; de ime a hadsereg fejedelmei ülnek vala ott, és mondá: Beszédem van veled, oh fejedelem! És mondá Jehu: Kivel mindnyájunk közől? Amaz pedig mondá: Teveled, oh fejedelem! 6 És fölkele és beméne a kamarába; amaz pedig az olajat fejére tölté, és mondá: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Királylyá kentelek téged Izrael Urának népe fölött. 7 És veszítsd el Ákáb, urad házát, és boszút állok szolgáim, a próféták véreért, és az Úr minden szolgája véreért Jezabelen. 8 És elvesztem Ákáb egész házát, és megölöm Ákábból a falravizellőt és a berekesztettet, és az utolsót Izraelben. 9 És olyanná teszem Ákáb házát, mint Nábat fia, Jeroboam házát, és mint Ahia fia, Baaza házát. 10 Jezabelt is az ebek eszik meg Jezrahel mezején, és nem lesz, ki eltemesse őt. És megnyitá az ajtót, és elfuta. 11 Jehu pedig kiméne ura szolgáihoz, kik szólának neki: Jól van-e minden? miért jött ez esztelen hozzád? Ki mondá nekik: Tudjátok, ki ez az ember, és mit szólott. 12 Azok pedig felelék: Nem igaz, de inkább beszéld el nekünk. S ő mondá nekik: Ezeket és ezeket beszélé nekem, és mondá: Ezeket mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izrael fölött. 13 Sietének azért, és kiki vévén palástját, lábai alá tevék, némi emelvényűl, és harsonát fúvának, és mondák: Jehu a király! 14 Összeesküvék tehát Jehu, Namszi fiának Josafátnak fia, Jóram ellen. Jóram pedig Rámot-Gálaádot ostromolja vala, ő és egész Izrael a sziriai király, Házael ellen. 15 És visszatére, hogy meggyógyíttassék Jezrahelben a sebekből, mert megsebezték vala őt a szírusok, midőn Szíria királya, Házael ellen hadakozék. És mondá Jehu: Ha tetszik nektek, senki szökve ne lépjen ki a városból, hogy elmenjen és hírt vigyen Jezrahelbe. 16 És fölkele és Jezrahelbe méne; mert Jóram ott betegeskedik vala, és Júda királya, Okoziás lement vala Jóramot meglátogatni. 17 Az őr pedig, ki Jezrahel tornyán áll vala, látá jőni Jehu csoportját, és mondá: Csoportot látok. És mondá Jóram: Végy szekeret és küldj eléjök, és mondja az elmenő: Jól van-e minden? 18 Elméne tehát, ki felült vala a szekérre, eléje, és mondá: Ezeket mondja a király: Békével van-e minden? És mondá Jehu: Mi közöd a békeséggel? állj hátra, és kövess engem. És jelentést tőn az őr, mondván: Hozzájok méne a követ, de nem tér vissza. 19 Külde más lovasszekeret is; és hozzájok juta, és mondá: Ezeket mondja a király: Békeség vagyon-e? És mondá Jehu: Mi közöd a békeséggel? állj hátra, és kövess engem. 20 Az őr pedig jelentést tőn, mondván: Szintén hozzájok méne, de nem tér vissza; járása pedig, mint Namszi fiának, Jehunak járása, mert sebesen jár. 21 És mondá Jóram: Fogj a szekérbe. És befogának szekerébe. És kiméne Izrael királya, Jóram, és Júda királya, Okoziás, mindenik az ő szekerében, és kimenének Jehu elé, és a jezraheli Nábot mezején találák őt. 22 És Jóram meglátván Jehut, mondá: Békeség vagyon-e, Jehu? Amaz pedig felelé: Micsoda békeség? még anyád, Jezabel paráznaságai és sok varázslásai fenn vannak. 23 Jóram tehát megfordítá kezét, és megfutamodván, mondá Okoziásnak: Árulás, Okoziás! 24 Jehu pedig megvoná kézíját, és Jóramot vállközbe lövé, és a nyíl átméne szívén, és azonnal lerogya szekerében. 25 És mondá Jehu Badacer hadnagynak: Fogjad, vesd őt a jezraheli Nábot mezejére; mert emlékezem, mikor én és te a szekérben ülvén, követők Ákábot, ennek atyját, hogy az Úr e terhet tette rá, mondván: 26 Nábot véreért és fiai véreért, melyet tegnap láttam, úgymond az Úr, megfizetek neked e mezőn, azt mondja az Úr. Most azért fogjad és vesd őt a mezőre az Úr igéje szerint. 27 Okoziás, Júda királya pedig látván ezt, elfuta a kerti ház útján; és űzőbe vevé őt Jehu, és mondá: Ezt is öljétek meg szekerében. És megsebesíték őt Gáver magasán, mely Jeblaam mellett vagyon; ki Mageddóba futa, és ott meghala. 28 És szolgái föltevék őt szekerére és Jerusalembe vivék; és eltemeték őt atyáival a sírba, Dávid városában. 29 Jóramnak, Ákáb fiának tizenegyedik esztendejében kezde Okoziás országlani Júda fölött. 30 És Jehu elméne Jezrahelbe, Jezabel pedig hallván bemenetelét, megfesté szemeit kenőcscsel, és fölékesíté fejét, és az ablakon nézi vala 31 a kapun bemenő Jehut, és mondá: Lehet-e békesége Zambrinak, ki urát megölte? 32 És Jehu fölemelé arczát az ablakra, és mondá: Kicsoda ez? És lehajola hozzá két vagy három udvari tiszt.

33 Ő pedig mondá nekik: Vessétek le őt. És leveték őt, és a vér a kőfalra feccsent, és a lovak körmei eltapodák őt.

34 És mikor bement enni és inni, mondá: Eredjetek és nézzétek meg amaz átkozottat, és temessétek el őt, mert király leánya. 35 És mikor elmentek, hogy eltemessék őt, nem találák, csupán csak koponyáját és lábait és keze fejeit. 36 És visszatérvén megjelenték ezt neki. És mondá Jehu: Az Úr beszéde ez, melyet szolgája, a teszbii Illés által szólott, mondván: Jezrahel mezején eszik meg az ebek Jezabel testét, 37 és olyan lesz Jezabel teste, mint a ganéj a föld szinén, Jezrahel mezején, úgy, hogy a mellette menők mondani fogják: Ez-e ama Jezabel?