Királyok (Sámuel) II. könyve 1
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Dávid a Saul koronáját hozó amalecítát megöleti. Az ő keserve Saul- és Jonatásért.
1 Lőn pedig, miután Saul meghalt, hogy Dávid visszatére az amalecíták megveréséről, és két nap marada Szicelegben. 2 Harmadnapon pedig egy saul táborából jövő ember jelene meg, ruhája megszaggatva, feje porral behintve; és a mint Dávidhoz jutott, arczra borúla legmélyebb hódolattal. 3 És Dávid mondá neki: Honnan jösz? Ki mondá: Izrael táborából szaladtam. 4 És Dávid mondá neki: Mi dolog történt? jelentsd meg nekem. Amaz mondá: A nép elfutott a harczról, és sokan elesvén a népből, meghaltak; de Saul is és fia, Jonatás is elvesztek. 5 És Dávid mondá az ifjúnak, e hir hozójának: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és fia, Jonatás? 6 És mondá az ifjú, ki hirt hoza neki: Történetből Gelboe hegyére juték, és Saul dárdájára dől vala, a szekerek és lovasok pedig hozzája közeledvén, 7 s ő hátratekintvén és látván engem, szólíta. Kinek mikor feleltem: Jelen vagyok; 8 mondá nekem: Ki vagy te? És mondám neki: amalecíta vagyok. 9 És szóla nekem: Állj rám, és ölj meg engem; mert gyötrelemben vagyok, és lelkem még egészen bennem vagyon. 10 És rája állván, megölém őt; mert tudom vala, hogy nem élhet meg az eset után; és levevém a koronát, mely fején vala, és karjáról az aranypereczet, és ide hozám neked, uramnak. 11 Erre Dávid megragadván ruháit, megszaggatá, és mindnyájan a férfiak, kik vele valának, 12 és kesergének és sirának és böjtölének estig Saulért és fiáért, Jonatásért, az Úr népeért és Izrael házaért, hogy im fegyver által estek el. 13 És Dávid mondá az ifjúnak, ki a hírt hozta vala neki: Hová való vagy? ki felelé: Jövevény amalecíta ember fia vagyok. 14 És mondá neki Dávid: Miért nem féltél kezedet kinyujtani, hogy megöljed az Úr fölkenjént? 15 És Dávid híván egyik szolgáját, mondá: Jer, rohanj rá. Ki átveré őt, és meghala. 16 És mondá neki Dávid: Fejeden véred, mert szájad szólott ellened, mondván: Én öltem meg az Úr fölkentjét. 17 Síra pedig Dávid ilyen siralommal Saulon és fián, Jonatáson, 18 (és meghagyá, hogy tanítsák kézíjra Júda fiait, a mint irva van az igazak könyvében), és mondá: Emlékezzél meg, Izrael, azokról, kik meghaltak sebekben magas helyeiden. 19 A híresek, Izrael, a te hegyeiden ölettek meg; mint estek el az erősek! 20 Ne hirdessétek Getben, és ne hirdessétek Askalon utczáin; nehogy örűljenek a filiszteusok, leányai, és vígadjanak a körűlmetéletlenek leányai. 21 Gelboe hegyei! se harmat, se eső ne hulljon rátok, és ne legyenek zsenge-termő földek; mert ott vettetett el az erősek paizsa, Saul paizsa, mintha nem volt volna fölkenve olajjal. 22 A megöltek vérétől és az erősek hájától Jonatás nyila soha vissza nem tért, és Saul kardja üresen vissza nem jött. 23 Saul és Jonatás szeretetre méltók és ékesek életökben, a halálban sem váltak el; a sasoknál gyorsabbak, az oroszlánoknál erősebbek voltak. 24 Izrael leányai! sírjatok Saulon, ki titeket bársonynyal ruház vala gyönyörűségre, ki arany ékességeket ad vala öltözéktekre. 25 Mint estek el az erősek a harczon! A te magas helyeiden öletett meg Jonatás! 26 Bánkodom rajtad, Jonatás! igen ékes atyámfia, és szeretetre méltóbb az asszonyok szerelménél. Mint az anya szereti egyetlen fiát, úgy szerettelek én tégedet. 27 Mint estek el az erősek! és elvesztek a hadi fegyverek!