Királyok (Sámuel) II. könyve 15

1 De ezek után Absalom szekereket és lovagokat szerze magának, és ötven férfiút, kik előtte járjanak. 2 És reggel fölkelvén Absalom, a kapu bemeneténél áll vala, és minden férfiút, kinek dolga volt, hogy a király itéletére menjen, magához híván Absalom, mondja vala: Melyik városból vagy? Ki felelvén mondja vala: Izrael egyik nemzetségéből vagyok én, szolgád; 3 és felel vala neki Absalom: Beszédeid jónak és igazaknak látszanak nekem; de nincs rendelve a királytól, ki téged meghallgasson. És mondja vala Absalom: 4 Ki rendel engem bíróvá a földön, hogy hozzám jőjenek mind, a kiknek ügyök van, és igazán itéljek? 5 De mikor az ember hozzá járúlt is, hogy köszöntse őt, kinyujtván kezét, és megfogván, megcsókolja vala őt. 6 És ezt cselekszi vala egész Izraellel, mikor itéletre jött, hogy meghallgattassék a királytól, és hódítgatja vala az izraeli férfiak szivét. 7 Negyven esztendő múlva pedig mondá Absalom Dávid királynak: Elmegyek, és beteljesítem fogadásaimat, melyeket az Úrnak fogadtam Hebronban; 8 mert fogadást fogadott szolgád, mikor szíriai Gesszurban volt, mondván: Ha az Úr engem visszavisz Jerusalembe, áldozni fogok az Úrnak. 9 És mondá neki Dávid király: Menj békével. És fölkele, és Hebronba méne. 10 Kémeket külde pedig Absalom Izrael minden nemzetségeihez, mondván: Mihelyt halljátok a harsona-szót, mondjátok: Absalom lett király Hebronban. 11 Absalommal pedig kétszáz, Jerusalemből hívott férfiú méne, együgyű szivvel menvén, a dolgokról teljességgel nem tudván. 12 És Absalom elhivatá a giloi Akitofelt, Dávid tanácsosát, városából Gilóból És mikor áldozatokat tett, hatalmas párt keletkezék, és a nép gyülekezvén, növekedik vala Absalom körűl. 13 Követ jöve azért Dávidhoz, mondván: Egész Izrael Absalomot követi teljes szivvel. 14 És Dávid mondá szolgáinak, kik vele valának Jerusalemben: Keljetek föl, fussunk, mert el nem szaladhatunk Absalom elől; siessetek kimenni, netalán eljövén, itt lepjen bennünket, és romlást hozzon ránk, és kardra hányja a várost. 15 És mondák a királynak szolgái: Mindazt, mit urunk királyunk parancsol, örömest megteszszük, szolgáid. 16 Kiméne tehát a király és egész Izrael gyalog; és a király tíz ágyasasszonyt hagya a ház őrzésére. 17 És kimenvén a király és egész Izrael gyalog, megálla távol a háztól. 18 És minden szolgái mellette mennek vala, és a Cereti és Feleti seregei, és a geteusok, mind erős hadakozó hatszáz férfiú, kik gyalog követték vala őt Getből, a király előtt mennek vala. 19 Mondá pedig a király a geti Étainak: Miért jösz velünk? Térj vissza és maradj a királylyal, mert jövevény vagy, és kiköltöztél helyedről. 20 Tegnap jöttél, és ma kénytelen vagy-e velünk kijőni? én úgy is elmegyek, a hova menendő vagyok; fordúlj meg és vidd vissza magaddal atyádfiait, és az Úr irgalmasságot tesz veled és igazságot, mert megmutattad szivességedet és hűségedet. 21 És Étai felelé a királynak, mondván: Él az Úr, és él az én uram királyom! hogy akármely helyen leszesz, uram királyom, akár halva akár élve, ott lesz a te szolgád. 22 És Dávid mondá Étainak: Tehát jer, és menj által. És átméne a geti Étai, és mind a férfiak, kik vele valának, és a többi sokaság. 23 És mindnyájan sírnak vala nagy szóval; és az egész nép átmenvén, a király is átmegyen vala Cedron patakán, és az egész nép azon út felé tart vala, mely a pusztára visz. 24 Elméne pedig Szádok pap is, és vele mindnyájan a leviták, elvivén az Isten szövetség-szekrényét, és letevék az Isten szekrényét; és Abiatar fölméne, míg egybegyűlt az egész nép, mely kiment vala a városból. 25 És a király mondá Szádoknak: Vidd vissza az Isten szekrényét a városba; ha kegyelmet találok az Úr szemei előtt, vissza fog vinni engem, és megmutatja nekem azt és hajlékát; 26 ha pedig azt mondja nekem: Nem tetszel; jelen vagyok, cselekedje, a mi jó előtte. 27 És mondá a király Szádok papnak: Oh látó! térj vissza a városba békeséggel, és fiad, Akimaas, és Abiatar fia, Jonatás, a ti két fiatok legyen veletek. 28 Ime én elrejtezem a puszta mezőségében, míg jelentő hír jő tőletek hozzám. 29 Szádok és Abiatar tehát visszavivék az Isten szekrényét Jerusalembe, és ott maradának. 30 Dávid pedig fölméne az olajfák hegyére, mendegélvén és sírván, mezitláb járván és beborított fővel; de a vele lévő nép is, mind beborított fővel sírva megyen vala fel. 31 Hírűl vivék pedig Dávidnak, hogy Akitófel is a pártütésben van Absalommal, és mondá Dávid: Kérlek, Uram, bolondítsd meg Akitófel tanácsát. 32 És mikor Dávid fölméne a hegy tetejére, melyen imádandó vala az Urat, ime az araki Kúzai jöve eléje, ruhája megszaggatva, feje földdel behintve. 33 És mondá neki Dávid: Ha velem jösz, terhemre leszesz; 34 ha pedig a városba visszatérsz, és mondod Absalomnak: Szolgád vagyok, király! a mint szolgája voltam atyádnak, úgy leszek szolgád: – elbontod Akitofel tanácsát. 35 Veled lesznek pedig Szádok és Abiatar papok, és minden igét, melyet a király házából hallasz, jelents meg Szádok és Abiatar papoknak. 36 Velök van pedig két fiok, Szádok fia, Akimaas, és Abiatar fia, Jonatás; és izenjetek meg nekem általok minden igét, melyet hallotok. 37 Kúzai, Dávid barátja tehát a városba érkezvén, Absalom is beméne Jerusalembe.