Királyok (Sámuel) II. könyve 17

Kúzai megsemmisíti Akitofel tanácsát, ki magát fölakasztja. Absalom hadat indít Dávid ellen.

1 Mondá tehát Akitofel Absalomnak: Tizenkétezer férfiút választok magamnak, és fölkelvén, űzőbe veszem Dávidot ez éjjel, 2 és rárohanván (mivelhogy megfáradt és lankadt kezekkel vagyon) megverem őt, és mikor megfutamodik az egész nép, mely vele vagyon, megölöm az elhagyott királyt, 3 és visszatérítem az egész népet, mint egy ember szokott visszatérni; mert te egy embert keressz, és az egész nép békeségben leszen. 4 És tetszék az ő beszéde Absalomnak és Izrael minden véneinek. 5 Mondá pedig Absalom: Híjátok az araki Kúzait, és halljuk, mit mond ő is? 6 És mikor Kúzai Absalomhoz jött, mondá Absalom neki: Ilyen beszédet szóla Akitofel; megtegyük-e, vagy ne? mi tanácsot adsz? 7 És Kúzai mondá Absalomnak: Nem jó a tanács, melyet Akitofel ezúttal adott. 8 És ismét mondá Kúzai: Te ismered atyádat és a férfiakat, kik vele vannak, hogy igen erősek és elkeseredett szivűek, mintha a medve, melynek kölykeit elragadták, dühösködnék az erdőben; de atyád is hadakozó férfiú, és nem fog késni a néppel. 9 Talán most a barlangokban lappang, vagy oly helyen, a hol akarja; de mikor elesik egy vagy más kezdetben, meghallja, s a ki hallja, majd mondja: Csapás történt a népen, mely Absalomot követi vala. 10 És a legerősebb is, kinek szíve mint az oroszláné, elolvad a félelemtől; mert tudja Izrael egész népe, hogy atyád erős, és bátrak mind, a kik vele vannak. 11 Hanem az látszik előttem jó tanácsnak: Gyűljön hozzád egész Izrael, Dántól Berszabeéig, mint a tenger számlálhatlan fövenye; és te légy közöttük. 12 Akkor rárohanunk, a mely helyen megtaláltatik, és ellepjük őt, mint a harmat szokott a földre esni; és nem hagyunk meg a férfiakból, kik vele vannak, csak egyet sem. 13 És ha valamely városba megyen, vegye körűl egész Izrael a várost kötelekkel, és vonjuk azt a patakba, hogy csak egy kövecske se találtassék föl abból. 14 És mondá Absalom és Izrael minden férfiai: Jobb az araki Kúzai tanácsa Akitofel tanácsánál; mert az Úr rendeléséből bomlék föl Akitofel hasznos tanácsa, hogy az Úr ráhozza Absalomra a veszedelmet. 15 És Kúzai mondá Szádok és Abiatar papoknak: Akitofel ilyen s ilyen módon adott tanácsot Absalomnak és Izrael véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam. 16 Most tehát küldjetek el hamar, és adjatok hírt Dávidnak, mondán: Ne maradj ez éjjel a puszta mezőségeiben, hanem késedelem nélkül menj át; netalán elnyelessék a király és az egész nép, mely vele van. 17 Jonatás pedig és Akimaas Rogel kútjánál állanak vala; elméne egy szolgáló, és hírűl adá nekik; és azok elmenének, hogy megvigyék Dávid királynak a tudósítást; mert nem akarának szembetűnni, vagy a városba bemenni. 18 Meglátá pedig őket egy gyermek, és megjelenté Absalomnak; amazok pedig gyors járással bemenének egy férfiú házába, Bahurimban, kinek kút vala pitvarában, és lemenének abba. 19 Vőn pedig az asszony egy lepedőt, és kiterjeszté a kút szájára, mintha darált árpát szárított volna; és igy a dolog titokban marada. 20 És mikor Absalom szolgái a házba érkeztek, mondák az asszonynak: Hol van Akimaas és Jonatás? És felelé nekik az asszony: Átmenének sietve, egy kevés vizet iván. Azok pedig, kik keresik vala, midőn nem találták, visszatérének Jerusalembe. 21 És midőn elmentek, amazok feljövének a kútból, és elmenvén, hírt adának Dávid királynak, és mondák: Keljetek föl és menjetek át hamar a folyóvizen; mert ily tanácsot adott ellenetek Akitofel. 22 Fölkele tehát Dávid és az egész vele lévő nép, és átmenének a Jordánon, míg megvirada, és csak egy sem volt, ki át nem ment volna a folyóvizen. 23 Akitofel pedig látván, hogy tanácsa nem ment véghez, megnyergelé szamarát és fölkele, és házába méne városába; és elrendelvén házát, fölakasztá magát és meghala, és eltemetteték atyja sírjában. 24 Dávid pedig táborba méne, és Absalom átkele a Jordánon, ő és vele mindnyájan Izrael fiai. 25 Absalom pedig Amazát rendelé Joáb helyett a sereg fölé. Amaza pedig egy jezraeli ember fia vala, ki Jetrának hivatik vala, ki bement Naasz leányához, Abigailhoz, Szárvia nénjéhez, ki Joáb anyja vala. 26 És Izrael táborba szálla Absalommal Gálaád földén. 27 És midőn Dávid táborba jutott, Naasz fia, Szóbi, Ammon fiainak Rabbatjából, és Ammihel fia, Makir, Lodabárból, és a gálaádi Berzellai, Rogelimból, 28 hozának neki ágyneműket, szőnyegeket és cserépedényeket, gabonát és árpád, lisztet és darát, babot, lencsét és pörkölt csicserborsót, 29 mézet és vajat, juhokat és kövér borjúkat; és adák Dávidnak és a vele lévő népnek eleségűl, mert azt gyaníták, hogy a nép éhség és szomjúság miatt ellankad a pusztában.

Idézi 0