Királyok (Sámuel) II. könyve 19

1 Megszomorodván ezen a király, fölméne a kapufölötti terembe, és síra. És így szól vala, mendegélvén: Én fiam, Absalom! Absalom, én fiam! Ki adja nekem, hogy meghaljak éretted, Absalom, én fiam! én fiam, Absalom! 2 Hírűl vivék pedig Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja fiát. 3 És a győzelem kesergésre fordúl azon nap az egész népnek; mert a nép meghallá azon nap, hogy mondák: A király bánkodik fián. 4 És a nép az napon lopva ment be a városba, a mint be szokott lopódzni a harczról visszatért és elfutott nép. 5 A király pedig beborítá fejét és kiálta nagy szóval: Én fiam, Absalom! Absalom! én fiam! én fiam! 6 Bemenvén azért a királyhoz Joáb a házba, mondá: Megszégyenítetted ma minden szolgáid arczát, kik megszabadították éltedet és fiaid és leányaid életét és ágyasaid életét. 7 Szereted gyűlölőidet, és gyűlölöd szeretőidet, és megmutattad ma, hogy nem gondolsz vezéreiddel és szolgáiddal, és valóban látom most, hogyha Absalom élne, és mi mindnyájan meghaltunk volna, az tetszenék neked. 8 Most azért kelj föl és jőj ki, és szólván, tégy eleget szolgáidnak; mert esküszöm neked az Úrra, hogy ha ki nem jösz, csak egy sem marad veled ez éjjel; és ez roszabb lesz neked, mint mindazon bajok, melyek rád jöttek ifjúságodtól ez ideiglen. 9 Fölkele tehát a király, és leüle a kapuban; és hirűl adák az egész népnek, hogy a kapuban ül; és az egész sokaság eljöve a király elé; Izrael pedig elfuta sátoraiba. 10 És az egész nép is tusakodik vala Izrael minden ellenségei között, mondván: A király szabadított meg minket ellenségeink kezéből, ő mentett meg minket a filiszteusok kezéből; és most elfutott a földről Absalom miatt; 11 Absalom pedig, kit fejedelmünkké kentünk, meghalt a hadban; meddig hallgattok és nem hozzátok vissza a királyt? 12 Dávid király pedig Szádok és Abiatar papokhoz külde, mondván: Szóljatok Júda véneinek, mondván: Miért jöttök utolsók a királyt visszahozni házába? (Mert egész Izrael beszéde eljutott vala a királyhoz az ő házába). 13 Ti, én atyámfiai, én csontom, és ti, én testem, miért vagytok utolsók a király visszavitelében? 14 És Amazának mondjátok meg: Nem az én csontom és testem vagy-e? Ezeket cselekedje nekem Isten, és ezeket mívelje, ha a seregek hadnagya nem leszesz előttem minden időben Joáb helyett. 15 És meghajtá szívét Júda minden férfiainak, mint egy férfiúnak; és elküldének a királyhoz, mondván: Térj vissza te és minden szolgáid. 16 És visszatére a király, és a Jordánig érkezék; és az egész Júda Galgaláig jöve, hogy eléje menjen a királynak, és áthozza őt a Jordánon. 17 Siete pedig Szemei, Gérának, Jemini fiának fia, Bahurimból, és leméne Júda férfiaival Dávid király elé, 18 ezer férfiúval Benjaminból, és Szíba, a szolga Saul házából, és az ő tizenöt fia, és húsz szolgája vele vala, és berohanván a Jordánba a király előtt, 19 átmenének a gázlón, hogy áthozzák a király házát, és parancsa szerint cselekedjenek; Géra fia, Szemei pedig leborúlván a király előtt, midőn már átment a Jordánon, 20 mondá neki: Ne tulajdonítsd nekem, uram, a gonoszságot, és ne emlékezzél meg szolgád aznapi méltatlanságairól, midőn kijöttél, uram királyom, Jerusalemből; és ne tartsd meg, király, szivedben. 21 Mert én, szolgád, elismerem bűnömet, és azért ma József egész házából első érkeztem meg, és jöttem le uram királyom elé. 22 Felelvén pedig Szárvia fia, Abizai, mondá: De mindez igék mellett nem fog-e megöletni Szemei, mivel megátkozta az Úr fölkentjét? 23 És mondá Dávid: Mi közöm veletek, Szárvia fiai? miért állotok ma ellenem? ma ölessék-e tehát meg férfiú Izraelben? vagy nem tudom-e, hogy ma lettem királylyá Izraelen? 24 És mondá a király Szemeinek: Nem halsz meg. És megesküvék neki. 25 Saul fia, Mifibozet is leméne a király elé mosatlan lábakkal és nyiretlen szakállal; és ruháit nem mosta meg az naptól, melyen kiment vala a király, békés visszatérése napjáig. 26 És mikor Jerusalemben eléje ment a királynak, mondá neki a király: Miért nem jöttél velem, Mifibozet? 27 És ő felelvén, mondá: Uram királyom! szolgám megvetett engem; mert én, szolgád, mondottam neki, hogy nyergeljen szamarat nekem, felülök, és elmegyek a királylyal; mivel én, szolgád sánta vagyok. 28 Azonfölűl be is vádolt engem, szolgádat neked, uram- királyomnak. De te, uram királyom, olyan vagy, mint az Isten angyala; cselekedd, a mi neked tetszik. 29 Mert atyám háza nem volt egyébre, mint halálra méltó uram királyom előtt; te pedig engem, szolgádat asztalod vendégei közé helyeztél; azért mi igazságos panaszom lehetne? vagy mi szót emelhetnék tovább a királyra? 30 Mondá akkor neki a király: Mit szólasz többet? állandó, a mit mondottam: te és Szíba oszszátok meg az örökséget. 31 És felelé Mifibozet a királynak: Akár mindent elvehet, miután visszatért uram királyom békével házába. 32 A gálaádi Berzellai is lemenvén Rogelimból, átkiséré a királyt a Jordánon, kész lévén a folyóvizen túl is követni őt. 33 A gálaádi Berzellai pedig igen öreg vala, azaz nyolczvan esztendős, és ő ada élelmet a királynak, midőn táborban volt, mert igen gazdag ember vala. 34 És mondá a király, Berzellainak: Jer velem, hogy nyugodtan és bátorságosan élj velem Jerusalemben. 35 És Berzellai mondá a királynak: Hány napja van még életem esztendeinek, hogy fölmenjek a királylyal Jerusalembe? 36 Nyolczvan esztendős vagyok ma: vajjon élénkek-e még érzékeim, hogy az édest a keserűtől megválaszszák? vagy gyönyört adhat-e szolgádnak az étel és ital? vagy hallgathatom-e többé az éneklő férfiak és asszonyok szavát? minek lenne terhűl szolgád uram- királyomnak? 37 Kevéssé elmegyek én, szolgád a Jordánon túl veled; mert nincs szükségem ily visszafizetésre; 38 hanem kérlek, hadd térjek vissza én, szolgád, és haljak meg városomban, és temettessem el atyám és anyám sirja mellett. De itt van szolgád, Kámaám, ő menjen veled, uram királyom, és cselekedd vele mindazt, mi előtted jónak látszik. 39 Mondá tehát a király neki: Jőjön át velem Kámaám, és én azt cselekszem vele, mi neked tetszik, és mindent megnyersz, a mit kérsz tőlem. 40 És mikor az egész nép és a király átment a Jordánon, a király megcsókolá Berzellait és megáldá őt, és amaz helyére visszatére. 41 Átméne tehát a király Galgalába, és Kámaám vele. Júdának pedig egész népe átkisérte vala a királyt, de csak felerész vala jelen Izrael népéből. 42 Azért Izrael minden férfiai a királyhoz gyűlvén, mondák neki: Miért loptak el téged atyánkfiai, a Júda emberei, és átvitték a királyt és házát a Jordánon és Dávidnak minden férfiait vele? 43 És felelé Júda minden férfia Izrael férfiainak: Mert hozzám közelebb való a király; miért haragszol e dologért? Vajjon ettünk-e valamit a királyéból? vagy ajándékot adtak e nekünk? 44 És felelé Izrael férfia Júda férfiainak, és mondá: Tiz részszel nagyobb vagyok én a király előtt, és inkább tartozik hozzám Dávid, mint tehozzád; miért cselekedtél méltatlanságot rajtam, és miért nem adatott hirűl először nekem, hogy visszahozzam királyomat? De keményebben feleltek még Júda férfiai Izrael férfiainak.