Királyok (Sámuel) II. könyve 2

1 Ezután Dávid tanácsot kérde az Úrtól, mondván: Fölmenjek-e Júda egyik városába? És mondá neki az Úr: Menj föl. És mondá Dávid: Hova menjek? És felelé neki: Hebronba. 2 Fölméne tehát Dávid és két felesége, a jezraheli Akinoam, és a karméli Nábál felesége, Abigail; 3 de a férfiakat is, kik vele valának, elvivé Dávid, mindeniket háznépével, és Hebron városaiban lakának. 4 És eljövének Júda férfiai, és ott fölkenék Dávidot, hogy országoljon Júda házán. És hírűl vivék Dávidnak, hogy a gálaádi Jábesz férfiai Sault eltemették. 5 Dávid tehát követeket külde a gálaádi Jábesz férfiaihoz, és mondá nekik: Áldottak vagytok az Úrtól, kik ez irgalmasságot tettétek uratokkal, Saullal, és eltemettétek őt. 6 És most az Úr megfizeti ugyan nektek az irgalmasságot és hűséget; de én is meghálálom, hogy e dolgot míveltétek. 7 Erősödjenek kezeitek, és legyetek az erősség fiai; mert noha uratok, Saul meghalt, de Júda háza engem kent föl királyává. 8 Abner pedig, Ner fia, Saul seregének fövezére, fogá Saul fiát, Iszbozetet, és körűlhordozá őt a táborban, 9 és királylyá tevé Gálaádon és Gesszúrin, Jezrahelen és Efraimon, Benjaminon és egész Izraelen. 10 Negyven esztendős vala Saul fia, Iszbozet, mikor uralkodni kezde Izraelen, és két esztendeig uralkodék; és csak Júda háza követi vala Dávidot. 11 És a napok száma, melyeken át Dávid Hebronban lakott, Júda házán királykodván, hét esztendő és hat hónap vala. 12 És kiméne Ner fia, Abner, és Saul fiának, Iszbozetnek szolgái a táborból Gábaonba. 13 Joáb pedig, Szárvia fia, és Dávid szolgái szintén kimenének és találkozának velök a gábaoni tónál. És mikor összejöttek, egymás ellenébe ülének, ezek a tó egyik részén, és azok másikán. 14 És Abner mondá Joábnak: Keljenek föl az ifjak, és játszszanak előttünk. És felelé Joáb: Keljenek föl.

15 Fölkelének tehát, és átmenének számszerint tizenketten Benjaminból, Saul fiának, Iszbozetnek részéről, és tizenketten Dávid szolgáiból. 16 És megragadván kiki társa fejét, ellensége oldalába veré a kardot, és leesének együtt; és hivaték azon hely neve hősök mezejének Gábaonban. 17 És igen kemény harcz lőn az nap; és megszalasztatának Abner és Izrael férfiai Dávid szolgáitól. 18 Vala pedig ott Szárviának három fia, Joáb és Abizai és Ázael; Ázael pedig igen gyors futó vala, mint egy az erdei vadkecskék közől. 19 Kergeté pedig Ázael Abnert, és sem jobbra sem balra, nem tére, hogy fölhagyjon Abner kergetésével. 20 Abner tehát hátratekinte, és mondá: Te vagy-e, Ázael? Ki felelé: Én vagyok. 21 És mondá neki Abner: Eredj jobbra vagy balra, és fogj egyet az ifjakból, és vedd magadnak zsákmányait. Ázael pedig nem akará elhagyni, hogy ne nyomozza őt. 22 És Abner ismét szóla Ázaelnek: Menj el, és ne kergess engem, hogy ne kényszerűljek téged a földhöz szegezni; mert nem emelhetném föl arczomat Joáb bátyádra. 23 Ki megveté szavát, és nem akara eltérni; Abner tehát megfordítván dárdáját, hasba üté őt, és átveré, és meghala azon helyen; és mindnyájan, kik átmennek vala azon helyen, melyen elesett és meghalt volt Ázael, megállanak vala. 24 Kergetvén pedig Joáb és Abizai a futó Abnert, a nap lenyugovék; és jutának a vízcsatorna halmára, mely a völgy ellenében vagyon Gábaon pusztája útján. 25 És összegyűlének Benjamin fiai Abnerhez, és egy csoportba kerekedvén, egy domb tetejére állának. 26 És Abner kiálta Joábnak, és mondá: Mind fogytig kegyetlenkedik-e kardod? nem tudod-e, hogy veszedelmes a kétségbeesés? meddig nem mondod a népnek, hogy szűnjön meg kergetni atyjafiait? 27 És mondá Joáb: Él az Úr! ha szólottál volna, reggel visszatérendett vala az atyjafiait kergető nép. 28 Harsonát fúva tehát Joáb, és megálla az egész sereg, és nem kergeték többé Izraelt, s nem harczolának. 29 Abner pedig és férfiai menének a mezőségen azon egész éjjel, és átkelének a Jordánon, és megjárván egész Bethoront, a táborba érkezének. 30 Joáb pedig visszatérvén s elhagyván Abnert, egybegyüjté az egész népet, és Dávid szolgáinak tizenkilencz férfiú hija vala, kivéve Ázaelt. 31 Dávid szolgái pedig megverének Benjaminból és azon férfiakból, kik Abnerrel valának, háromszáz hatvanat, kik meg is halának. 32 És elhozák Ázaelt, és eltemeték őt atyja sírjába Betlehemben; és menének egész éjjel Joáb és a vele lévő férfiak, és épen viradatkor jutának Hebronba.