Királyok (Sámuel) II. könyve 20

1 És történék, hogy ott volt egy Széba nevű bélai férfiú, Bokri fia, Benjamin nemzetségéből; ki harsonát fúva és mondá: Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izai fiában; térj sátoraidba, Izrael! 2 És elvála egész Izrael Dávidtól, és követé Bokri fiát, Szébát; Júda férfiai pedig királyukhoz ragaszkodnának a Jordántól Jerusalemig. 3 És mikor a király eljutott házába Jerusalembe, vevé a tíz ágyasasszonyt, kiket a ház őrzésére hagyott vala, és adá azokat őrizet alá, élelmet adván nekik; és nem méne be hozzájok, hanem elzártan valának, haláluk napjáig özvegységben élvén. 4 Mondá pedig a király Amazának: Hívd egybe nekem Júda minden férfiait harmadnapon, és légy jelen. 5 Elméne tehát Amaza, hogy egybehíja Júdát, és elkésett az időn túl, melyet a király rendelt vala neki. 6 Mondá pedig Dávid Abizaimnak: Most inkább megsanyargat minket Bokri fia, Széba, mint Absalom; vidd el azért urad szolgáit, és vedd űzőbe őt, nehogy erős városokat találjon, és elszaladjon előlünk. 7 Kimenének vele tehát Joáb férfiai, a ceretiek és feletiek is; és az erősek mind kimenének Jerusalemből Bokri fiát, Szébát kergetni. 8 És mikor a nagy kő mellett voltak, mely Gábaonban vagyon, Amaza jövén, eléjök méne. Joáb pedig szoros köntösbe vala öltözve termete mértéke szerint, és azon fölűl derekán hüvelyben függő karddal felövezve, mely úgy vala csinálva, hogy gyenge mozdítással kijöhetett és döfhetett vele. 9 Mondá azért Joáb Amazának: Üdvözlégy, atyámfia! És megfogá jobb kezével Amaza állát, mintha meg akarná csókolni őt. 10 Amaza pedig nem vevé észre a kardot, mely Joábnál vala, ki oldalba döfé őt, és kiontá belét a földre, más sebet nem is tőn, és meghala. Joáb pedig és testvére, Abizai, űzék Bokri fiát, Szébát. 11 Azonközben némely férfiak Joáb társai közől, midőn megállottak Amaza teste mellett, mondák: Ime, a ki Joáb helyett Dávid társa akart lenni. 12 Amaza pedig vérbe keverten az út közepén fekszik vala. Látá azt egy férfiú, hogy az egész nép megáll őt nézni, és elemelé Amazát az útról a mezőre, és befödé őt ruhájával, hogy miatta ne álljanak meg az átmenők. 13 El lévén tehát emelve az útról, átméne minden férfiú, követve Joábot, hogy Bokri fiát, Szébát kergesse. 14 Emez pedig átment vala Izrael minden nemzetségén Abelába és Betmaakába, és minden válogatott férfiak hozzágyültek vala. 15 Eljutának tehát és vivák őt Abelában és Betmaakában, és körűlvevék a várost töltésekkel, és megszállák a várost; az egész nép pedig, mely Joábbal vala, igyekszik vala lerontani a kőfalakat. 16 És kikiálta egy bölcs asszony a városból: Halljátok, halljátok! Mondjátok Joábnak: Közelíts ide, hadd szóljak veled. 17 Ki mikor hozzá járúlt, mondá neki: Te vagy-e Joáb? És amaz felelé neki: Én. És így szóla neki: Hallgasd meg szolgálód beszédét. Ki felelé: Hallom. 18 Amaz ismét mondá: Régi közmondásban e beszédet mondák: A kik kérdezkednek, Abelában kérdezkedjenek; és úgy végeztek. 19 Nem én vagyok-e, ki igazságot felelek Izraelben, és te föl akarod forgatni a várost, és elveszteni az anyát Izraelben? Miért pusztítod az Úr örökségét? 20 És felelvén Joáb, mondá: Távol legyen, távol legyen az tőlem; nem pusztítom, el sem rontom. 21 Nem úgy van a dolog, hanem egy Széba nevű ember Efraim hegyéről, Bokri fia, fölemelte kezét Dávid király ellen; adjátok őt egyedűl kézbe, és eltávozunk a várostól. És mondá az asszony Joábnak: Ime feje le fog vettetni hozzád a kőfalon át. 22 Beméne tehát az egész néphez, és bölcsen szóla nekik; kik Bokri fia, Széba elvágott fejét kiveték Joábhoz. És ő harsonát fúva, és eltávozának a várostól, kiki sátorába; Joáb pedig visszatére Jerusalembe a királyhoz. 23 Joáb tehát fővezér vala Izrael egész seregén, Banajás pedig, Jojada fia a ceretieken és feletieken; 24 Aduram pedig adószedő, Josafát, Ahilud fia, a jegyzőkönyv vezetője, 25 Siva pedig irnok; Szádok pedig és Abiatar papok. 26 A jairi Ira pedig Dávid papja vala.