Királyok (Sámuel) II. könyve 21

Éhség a gábaonitákon elkövetett gyilkosság miatt, és ennek kiengesztelése. Dávid harczai a filiszteusokkal.

1 Lőn pedig éhség is Dávid napjaiban három esztendeig szűntelen; és Dávid kérdést tőn az Úr felelőhelyén. És mondá az Úr: Saul miatt és az ő vérszopó háza miatt, hogy megölte a gábaonitákat. 2 A király tehát eléhíván a gábaonitákat, mondá nekik: (a gábaoniták pedig nem Izrael fiai közől valának, hanem az amorreusok maradékai; mert Izrael fiai megesküdtek vala nekik, és Saul meg akarta őket ölni buzgóságból, mint Izrael és Júda fiaiért.) 3 Mondá tehát Dávid a gábaonitáknak: Mit cselekedjem veletek? és mi legyen engeszteléstek, hogy az Úr örökségét áldjátok? 4 És mondák neki a gábaoniták: Nem ezüstért és aranyért van pörünk, hanem Saul ellen és háza ellen; és nem akarjuk, hogy ember ölessék Izraelből. S mondá nekik a király: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem nektek? 5 Kik mondák a királynak: A férfiút, ki minket álnokúl megrontott és elnyomott, úgy el kell törlenünk, hogy csak egy se maradjon nemzetségéből Izrael minden határaiban. 6 Adassék nekünk hét férfiú az ő fiai közől, hogy feszítsük fel őket az Úrnak Saul Gábaájában, ki valaha az Úr választottja volt. És mondá a király: Oda adom. 7 De a király kegyelmeze Mifibozetnek, Saul fia, Jonatás fiának, az Úrra való esküvés miatt, mely Dávid között és Saul fia, Jonatás között vala. 8 Fogá tehát a király Ája leányának, Reszfának két fiát, kiket Saulnak szült, Armónit és Mifibozetet, és Saul leányának Míkolnak öt fiát, kiket szült Berzellai fiának, Hadrielnek, ki Molatiból volt,

9 és azokat a gábaoniták kezeibe adá; kik fölfesziték őket a hegyen az Úr előtt; és elesének ezek heten együtt, megöletvén az aratás első napján, midőn az árpaaratás kezdődött. 10 Ája leánya, Reszfa pedig szőrzsákot vévén, maga alá teríté a kősziklán, aratás kezdetétől, mígnem víz csepegett rájok az égből; és nem engedé a madaraknak megszaggatni őket nappal, sem a vadaknak éjjel. 11 És hírűl vivék Dávidnak, a miket Ája leánya, Reszfa, Saul ágyasa cselekedett vala. 12 És elméne Dávid, és elhozá Saul csontjait, és fia, Jonatás csontjait a gálaád-jábeszi férfiaktól, kik ellopták volt azokat a betszáni utczáról, melyben felakasztották vala őket a filiszteusok, mikor Sault megölték a Gelboén. 13 És elvivé onnan Saul csontjait és fia, Jonatás csontjait; és összeszedvén azok tetemeit, kik felakasztattak vala, 14 eltemeték azokat Saul és fia, Jonatás csontjaival Benjamin földén az oldalban, Cisznek, az ő atyjának sírjába; és megcselekvének mindent, mit a király parancsolt vala, és azután kiengesztelődék Isten a föld iránt. 15 A filiszteusoknak pedig ismét háborújok lőn Izrael ellen, és leméne Dávid és szolgái vele, és hadakozának a filiszteusok ellen. Elfáradván pedig Dávid, 16 Jeszbibenob, ki Arafa nemzetségéből volt, kinek dárda-vasa háromszáz latot nyom vala, és új karddal vala felövezve, meg akará ölni Dávidot.

17 De segitségűl lőn neki Szárvia fia, Abizai, és megvervén a filiszteust, megölé. Akkor megesküvének Dávid férfiai, mondván: Ezután ki nem jösz velünk a hadba, nehogy eloltsd Izrael világát. 18 Második háború is lőn Góbban a filiszteusok ellen; akkor a huszáti Szobokai megölé Száfot az Arafa törzsökéből, az óriások nemzetségéből. 19 Harmadik háború is lőn Góbban a filiszteusok ellen, melyben Száltus fia, a betlehemi selyemszövő Adeodatus megölé a geti Góliátot, kinek dárdanyele olyan vala, mint a takácsok zúgolyfája. 20 A negyedik háború Getben lőn; melyben egy magas férfiú vala, kinek hat-hat ujja vala kezein és lábain, azaz huszonnégy, Arafa nemzetségéből való. 21 És káromlá Izraelt; de Szamaának, Dávid bátyjának fia, Jonatán megölé őt. 22 Ezek négyen születtek Arafától Getben, és elestek Dávidnak és szolgáinak kezei által.