Királyok (Sámuel) II. könyve 3

1 Lőn tehát hosszú hadakozás Saul és Dávid háza között; Dávid gyarapodván és mindegyre erősödvén, Saul háza pedig naponkint fogyván. 2 És Dávidnak fiai születének Hebronban, és elsőszülötte Amnon vala, a jezraheli Akinoámtól, 3 és utána Keleab, a karméli Nábál feleségétől, Abigailtól; a harmadik pedig Absalom, a gesszuri király, Tolmai leányának, Maakának fia, 4 a negyedik pedig Adoniás, Haggit fia; és az ötödik Szafatia, Abital fia; 5 és a hatodik Jetraam, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban. 6 Mivel tehát háború vala Saul és Dávid háza között Ner fia, Abner igazgatja vala Saul házát. 7 Volt pedig Saulnak egy Reszfa nevű ágyasa, Ája leánya. És Iszbozet mondá Abnernek: 8 Miért mentél be atyám ágyasához? Ki igen megharagudván Iszbozet beszédeért, mondá: Hát ebfő vagyok-e én ma Júda ellen, ki irgalmasságot tettem atyád, Saul házával és atyjafiaival és felebarátaival, és nem adtalak Dávid kezébe: hogy te rajtam kereskedel, s ma egy asszonyért feddesz? 9 Ezeket cselekedje Isten Abnernek és ezeket mívelje neki, ha a mint megesküdött az Úr Dávidnak, úgy nem cselekszem vele, 10 hogy elvétessék az ország Saul házától, és fölemeltessék Dávid királyi széke Izraelen és Júdán, Dántól Berszabeéig. 11 És semmit sem felelhete neki, mert fél vala tőle. 12 Abner tehát követeket külde Dávidhoz maga helyett, mondván: Kié a föld? és hogy mondják: Köss barátságot velem, és kezem veled lesz, és hozzád viszem egész Izraelt. 13 S amaz mondá: Igen jól van, én barátságot kötök veled; de egy dolgot kérek tőled, mondván: Ne lássad arczomat, mig el nem hozod Saul leányát, Míkolt; és úgy jőj és láss engem. 14 Követeket külde pedig Dávid Saul fiához, Iszbozethez is, mondván: Add vissza feleségemet, Míkolt, kit magamnak eljegyeztem száz filiszteus szemérmi előbőrén. 15 Iszbozet tehát elkülde, és elvevé őt férjétől, Faltieltől, Láisz fiától. 16 És férje sírva követé őt Bahurimig; és mondá neki Abner: Eredj és térj vissza. Ki visszatére. 17 Izrael véneivel is szóla Abner, mondván: Mind tegnap, mind tegnapelőtt kivántátok Dávidot, hogy országoljon fölöttetek; 18 most tehát cselekedjétek meg, mert az Úr szólott Dávidnak, mondván: Az én szolgám, Dávid keze által szabadítom meg népemet, Izraelt, a filiszteusok és minden ellenségei kezéből. 19 Szóla pedig Abner Benjaminnak is. És elméne, hogy megmondja Dávidnak Hebronban mind, a mik tetszettek vala Izrael és egész Benjamin előtt. 20 És Dávidhoz jöve Hebronba húsz férfiúval. És Dávid lakomát szerze Abnernek és férfiainak, kik vele jöttek vala. 21 És Abner mondá Dávidnak: Fölkelek, hogy hozzád gyüjtsem, uramhoz királyomhoz egész Izraelt, és szövetséget kössek veled, és uralkodjál mindeneken, a mint lelked kivánja. Mikor azért Dávid elkisérte Abnert, és emez elment békével, 22 azonnal megjöttek Dávid szolgái és Joáb, igen nagy zsákmánynyal, megvervén a rablókat; Abner pedig nem vala Dáviddal Hebronban, mert már elbocsátotta őt és elment vala békével. 23 És Joáb s az egész vele lévő sereg azután érkezének; hírt adának tehát Joábnak, mondván: Eljött volt Ner fia, Abner a királyhoz, s ez elbocsátotta őt és elment békével. 24 És Joáb a királyhoz méne, és mondá: Mit míveltél? Ime Abner hozzád jött; miért bocsátottad el őt, hogy elment és távozott? 25 Nem tudod-e, hogy Ner fia, Abner azért jött vala hozzád, hogy megcsaljon téged, és tudhassa kimeneteledet és bejöveteledet, és tudjon mindent, mit mívelsz? 26 Joáb tehát kimenvén Dávidtól, követeket külde Abner után, és visszahozá őt Szíra kútjától Dávid híre nélkül. 27 És mikor visszajött Abner Hebronba, félrevivé őt Joáb a kapuközbe álnoksággal, mintha szólani akarna vele; és átveré ott ágyékát és meghala, öcscse, Ázael vérének boszúállásaért. 28 Mely dolgot hallván Dávid, hogy már megtörtént, mondá: Tiszta vagyok én és királyságom az Úrnál örökké Ner fia, Abner vérétől, 29 és Joáb fejére szálljon az, és atyjának egész házára; és ne fogyjon el Joáb házából a magfolyást szenvedő, a poklos és orsót tartó, a kard által vesző és kenyérben szűkölködő. 30 Joáb és öcscse, Abizai, azért ölék meg Abnert, mivel ez megölte öcscsüket, Ázaelt, Gábaonban a harczon. 31 Mondá pedig Dávid Joábnak és mind a vele lévő népnek: Szaggassátok meg ruháitokat, és öltözzetek zsákokba, és sírjatok Abner holtteste előtt. Dávid király pedig követé a koporsót. 32 És mikor eltemették Abnert Hebronban, Dávid király fölemelé szavát, és keserge Abner sírjánál, és keserge az egész nép is. 33 És keseregvén a király és siratván Abnert, mondá: Nem úgy halt meg Abner, mint a gyávák szoktak meghalni. 34 Kezeid nem voltak kötve, és lábaid nem voltak bilincscsel terhelve; hanem úgy estél el, mint elesni szoktak a gonoszság fiai által. És még inkább siratá őt az egész nép. 35 És mikor enni jött az egész sokaság Dáviddal, még fényes nappal megesküvék Dávid, mondván: Ezeket cselekedje nekem az Isten, és ezeket mívelje, ha napnyugat előtt kenyeret vagy valami mást ízlelek. 36 És hallá az egész nép, és tetszék neki mindaz, mit a király cselekvék az egész nép színe előtt. 37 És megismeré az egész község és egész Izrael az napon, hogy nem a királytól volt az, hogy megöleték Ner fia, Abner. 38 És mondá a király szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy fejedelem, és pedig a legnagyobbik esett ma el Izraelben? 39 Én pedig még gyenge s csak most fölkent király vagyok; e férfiak pedig, Szárvia fiai erősek nekem. Az Úr fizessen meg a gonosztevőnek gonoszsága szerint.