Királyok (Sámuel) II. könyve 4

Iszbozet megöletik. Dávid megbünteti gyilkosait.

Meghallá pedig Saul fia, Iszbozet, hogy Abner elesett Hebronban, és ellankadának kezei, és egész Izrael elréműle. Vala pedig Saul fiának két férfia, poroszlók hadnagyai, egyik Baana nevű, a másik Rekab nevű, a beroti Remmon fiai Benjamin fiaiból, mert Berot is Benjaminhoz számláltatott; és a berotiták elszöktek Getaimba, és ott jövevények voltak azon ideig. Vala pedig Saul fiának, Jonatásnak, egy bénalábu fia, ki öt esztendős volt, mikor hir jött Jezrahelből Saul és Jonatás felől; fölvévén azért őt dajkája, elfuta, és mikor sietett, hogy elszaladjon, elesett, és megsántúla; és Mifibozet vala neve. Eljövén tehát a beroti Remmon fiai, Rekab és Baana, a nap melegségében Iszbozet házába menének, ki ágyán aluszik vala délben. És az ajtónálló asszony buzát tisztítván, szintén elaludt vala. Bemenének pedig a házba titkon, buzakalászokat vivén, és átverék ágyékát Rekáb és testvére Baana, és elfutának. Mert mikor a házba mentek, amaz ágyán aluszik vala a kamrában; és átvervén megölék őt, és fejét elvivén, menének a puszta útján egész éjjel, és Iszbozet fejét Dávidhoz vivék Hebronba, és mondák a királynak: Ime Saul fiának, Iszbozetnek, a te ellenségednek feje, ki életedet kereste; és uramért, a királyért boszút állott ma az Úr Saulon és ivadékán. Dávid pedig felelvén Rekabnak és testvérének, Baanának, a beroti Remmon fiainak, mondá nekik: Él az Úr! ki megszabadította lelkemet minden szorongatásból, mert ha azt, ki hírt hozott vala nekem, és mondá: Meghalt Saul! és azt vélé, hogy jó hírt hozott, megfogám és megölém őt Szicelegben, kinek jutalmat kell vala adnom a hírért: mennyivel inkább most, midőn istentelen emberek ölték meg az ártatlan férfiút házában, ágyán, ne vegyem-e számom vérét kezetekből, és ne veszítselek-e el titeket a földről? Dávid tehát parancsola szolgáinak, és megölék őket; és elvágván kezeiket és lábaikat, fölakaszták őket a tó fölött Hebronban; Iszbozet fejét pedig elvivék, és Abner koporsójába temeték Hebronban.