Királyok (Sámuel) II. könyve 5
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Dávid egész Izraelnek királya lesz; beveszi Sion várát, és megveri a filiszteusokat.
1 És eljövének Izrael minden nemzetségei Dávidhoz Hebronba, mondván: Ime mi, a te csontod és tested vagyunk. 2 De tegnap s tegnapelőtt is, midőn Saul királyunk volt, te valál Izraelnek ki- és bevivője; és neked mondotta az Úr: Te legelteted népemet, Izraelt, és te leszesz fejedelem Izrael fölött. 3 Eljövének Izrael vénei is a királyhoz Hebronba, és szövetséget köte velök Dávid király Hebronban az Úr előtt; és királylyá kenék Dávidot Izrael fölött. 4 Harmincz esztendős vala Dávid, midőn országlani kezdett, és negyven esztendeig országla. 5 Hebronban országla Júdán hét esztendeig és hat hónapig; Jerusalemben pedig országla harminczhárom esztendeig egész Izraelen és Júdán. 6 És elméne a király és mind a férfiak, kik vele valának, Jerusalembe a jebuzeusokhoz, azon föld lakóihoz; és ezek mondák Dávidnak: Ide be nem jösz, ha el nem veszted a vakokat és sántákat, kik azt mondják: Ide be nem jő Dávid. 7 De Dávid bevevé Sion várát, s ez Dávid városa. 8 Mert jutalmat igért vala Dávid aznapon annak, ki megveri a jebuzeusokat, és eléri a padlások csatornáit, és elveszti a vakokat és sántákat, Dávid lelke gyülölőit. Azért mondatik közbeszédben: Vak és sánta ne menjenek a templomba. 9 Dávid pedig a várban lakék, és nevezé azt Dávid városának, és megépíté, köröskörűl Mellótól és azon belűl. 10 És Dávid előmegyen vala, gyarapodván és növekedvén, és vele a seregek Ura Istene vala. 11 A tírusi király, Hiram is követeket külde Dávidhoz, és czedrusfákat és ácsokat és kőmíveseket a kőfalakhoz; és Dávidnak házat építének. 12 És megérté Dávid, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban Izrael fölött, és hogy fölmagasztalta országlását az ő népén, Izraelen. 13 Vőn tehát Dávid még ágyasokat és feleségeket Jerusalemből, miután eljött Hebronból; és születék Dávidnak több fia és leánya. 14 És ezek azok nevei, kik neki Jerusalemben születtek, Sámua és Szóbab, Nátán és Salamon. 15 Jebahar és Elizua és Néfeg, 16 Jafia és Elizama, Elioda és Elifalet. 17 Meghallák pedig a filiszteusok, hogy Dávidot királylyá kenték föl Izraelen; és fölmenének mindnyájan, hogy fölkeressék Dávidot. Mit mikor meghallott Dávid, leméne az erősségbe. 18 A filiszteusok pedig eljövén, elterűlének Rafaim völgyében. 19 És Dávid tanácsot kérde az Úrtól, mondván: Fölmenjek-e a filiszteusok ellen? és kezembe adod-e őket? És az Úr mondá Dávidnak: Menj föl, mert kezedbe adván adom a filiszteusokat. 20 Dávid tehát elméne Baal-Faraszimba, és megveré ott őket, és mondá: Az Úr eloszlatta ellenségeimet előttem, mint eloszlatnak a vizek. Azért hivaték azon hely neve Baal-Faraszimnak. 21 És ott hagyák faragott képeiket, melyeket elvive Dávid és férfiai. 22 És a filiszteusok ismét fölmenének és elterűlének Rafaim völgyében. 23 Dávid pedig tanácsot kérde az Úrtól: Fölmenjek-e a filiszteusok ellen, és kezeimbe adod-e őket? Ki felelé: Ne menj föl ellenök, hanem kerűlj hátok mögé, és menj hozzájok a körtvélyfák oldaláról. 24 És mikor a körtvélyfák tetején járónak zörejét hallandod, akkor kezdj a harczhoz; mert akkor megyen ki az Úr színed előtt, hogy megverje a filiszteusok táborát. 25 És Dávid úgy cselekvék, mint neki az Úr parancsolta vala, és megveré a filiszteusokat Gábaától addig, a mint Gézerbe jösz.