Királyok (Sámuel) II. könyve 6

1 Dávid pedig ismét egybegyűjté a válogatottakat Izraelből, harminczezeret. 2 És fölkele Dávid, és elméne az egész néppel, mely vele vala Júda férfiaiból, hogy elhozzák az Úr szekrényét, melyen segítségűl hivatott a seregek Ura neve, ki fölötte ül a kerubok között. 3 És az Úr szekrényét új szekérre tevék, és elvivék azt Abinadab házából, ki Gábaában vala; Abinadab fia, Óza és Ahio pedig vezeték az új szekeret. 4 És mikor elvitték azt Abinadab házából, ki Gábaában vala, Ahio az Isten szekrényét őrizvén, a szekrény előtt megyen vala. 5 Dávid pedig és egész Izrael játszanak vala az Úr előtt mindenféle fa-hangszerekkel, és czitarákkal és hárfákkal, dobokkal, csengetyükkel és czimbalmokkal. 6 Midőn pedig Nákon szerűjéhez jutottak, Óza kinyujtá kezét az Isten szekrényére, és megfogá azt; mert az ökrök rugdalóznak vala, és félrehajtották volt azt. 7 És Óza ellen haragra gerjede az Úr, és megveré őt a vakmerőségért, ki meghala ott az Isten szekrényénél. 8 Megszomorodék pedig Dávid, mivel az Úr megverte Ózát; és hivaték azon hely neve Óza verésének e mai napig. 9 És Dávid féle az Úrtól aznapon, mondván: Hogy jő be hozzám az Úr szekrénye? 10 És nem akará magához szállítani az Úr szekrényét Dávid városába, hanem a geti Obededom házába szállítá azt. 11 És az Úr szekrénye a geti Obededom házában marada három hónapig; és megáldá az Úr Obededomot és egész házát. 12 És hirűl vivék Dávid királynak, hogy az Úr megáldotta Obededomot és mindenét az Isten szekrényeért. Elméne tehát Dávid, és az Isten szekrényét Obededom házából Dávid városába hozá vígasággal; és Dáviddal hét kar vala és borjúáldozat. 13 És mikor hat lépést mentek, a kik viszik vala az Úr szekrényét, egy tulkot és egy kost áldoz vala. 14 És Dávid tánczol vala minden erejéből az Úr előtt; és Dávid gyolcs efódba vala öltözve. 15 És Dávid és Izrael egész háza viszik vala az Úr bizonysága szekrényét vígan és harsonaszóval. 16 És mikor az Úr szekrénye Dávid városába jutott, Saul leánya, Míkol az ablakról nézvén, látá Dávid királyt ugrálni és tánczolni az Úr előtt; és megveté őt szivében. 17 És bevivék az Úr szekrényét, és azt helyére tevék a hajlék közepére, melyet annak Dávid vont vala föl; és Dávid égő- és békeáldozatokat tőn az Úr előtt. 18 És midőn ezt elvégezte, bemutatván az égő- és békeáldozatokat, megáldá a népet a seregek Ura nevében. 19 És osztogata Izrael egész sokaságának, mind férfinak mind asszonynak, kinekkinek egy lepényt, egy darab sült marhahúst, és olajban pörkölt lisztlángot; és elméne az egész nép, kiki maga házába. 20 És visszatére Dávid, hogy megáldja házát; és kijövén Dávid elé Saul leánya, Míkol, mondá: Mely dicsőséges volt ma Izrael királya, föltakarván magát szolgáinak szolgálói előtt és megmezítelenűlt, mintha megmezítelenűlne egy a bohóskodók közől. 21 És Dávid mondá Míkolnak: Az Úr előtt, ki inkább választott engem, mint atyádat, és mint egész házát, és parancsolta nekem, hogy legyek fejedelem az Úr népén, Izraelen, 22 játszom is, alábbvaló is leszek még inkább, mint voltam, és alázatos leszek szemeim előtt; és a szolgálókkal, kikről szólottál, még dicsőségesbnek fogok látszani. 23 Azért Saul leányának, Míkolnak nem lett fia halála napjáig.