Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Szt. János evangélioma 12

Mária megkeni Jézus lábait. A zsidók meg akarják ölni Lázárt. Jézus bevonulása Jerusalembe. Pogányok akarják látni Jézust. Jézus halálának gyümölcse. Mennyei szózat. A zsidók hitetlensége. Isten igéje, melyet Jézus mondott, itéli meg a hitetlent.

Jézus azért hat nappal húsvét előtt Bethániába méne, hol Lázár megholt vala, kit föltámasztott Jézus. Vacsorát szerzének tehát ott neki, és Márta szolgála; Lázár pedig egyik vala azok közől, kik letelepedtek ővele. Mária tehát egy font drága tiszta nárdusz-kenetet vőn, és megkené Jézus lábait, és hajával törölgeté az ő lábait, és a ház megtelék a kenet illatával. Mondá azért egy az ő tanítványai közől, iskarioti Júdás, ki őt elárulandó vala: Miért nem adatott el ez a kenet háromszáz tízesen, és osztatott a szűkölködőknek? Ezt pedig mondá, nem mintha a szegényekre volna gondja, hanem mivel tolvaj vala, és az erszény nála lévén, azt, mi abba adatott, ő hordozá. Mondá azért Jézus: Hagyjatok békét neki, hogy az én temetésem napjára tartsa azt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok veletek. Megtudá pedig a zsidók közől nagy sereg, hogy ott vagyon; és eljövének nem csak Jézusért, hanem hogy Lázárt lássák, kit föltámasztott halottaiból. A papifejedelmek pedig arról tanakodtak, hogy Lázárt is megöljék, mert sokan menének el a zsidók közől őérette, és hivének Jézusban. A következő napon pedig a nagy sereg, mely az ünnepre jött vala, midőn meghallották, hogy Jézus Jerusalembe jő, pálmaágakat vőnek, és eléje menének, és kiáltának: Hosanna! áldott, ki az Úr nevében jő, Izrael királya. És talála Jézus egy szamárvemhet, és rája üle, a mint írva vagyon: Ne félj, Sion leánya! ime a te királyod jő, ülve a szamár vemhén. Ezeket nem érték előbb tanítványai, hanem mikor megdicsőittetett Jézus, akkor megemlékezének, hogy ezek őfelőle voltak megírva, és ezeket cselekvék neki. Bizonyságot tőn pedig a sereg, mely ővele volt, mikor Lázárt előhítta a sírból, és föltámasztotta őt halottaiból. Azért is ment eléje a sereg, mert meghallá, hogy e csodát tette. A farizeusok tehát mondák egymás között: Látjátok-e, hogy semmire sem megyünk? íme az egész világ utána indúlt. Valának pedig némely pogányok azok között, kik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek tehát Filephez menének, ki Galileának Betszaidájából vala, és kérék őt, mondván: Uram! látni akarnók Jézust. Elméne Filep, és megmondá ezt Andrásnak, András ismét és Filep megmondák Jézusnak. Jézus pedig felelé nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőittessék az ember Fia. Bizony, bizony mondom nektek: hacsak a földbe esett gabonaszem meg nem hal, egyedűl marad; ha pedig meghal, sok termést hoz. A ki életét szereti, elveszti azt; a ki életét gyűlöli e világon, az örökkévalóságra megtartja azt. Ha ki nekem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha ki nekem szolgál, megtiszteli azt Atyám. Most az én lelkem megrendűlt; és mit mondjak? Atyám! szabadíts meg engem ez órától. De ezért jöttem ez órára. Atyám! dicsőitsd meg a te nevedet. Erre szózat jöve az égből: Meg is dicsőítettem, és ismét megdicsőítem. A sereg tehát, mely ott áll vala és ezt hallotta, mondá, hogy mennydörgés volt az. Mások mondák: Angyal szólott neki. Felelvén Jézus, mondá: Nem énérettem jött e szózat, hanem tiérettetek. Most van az itélet a világ fölött; most e világ fejedelme kivettetik. És én ha felmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok. (Ezt pedig mondja vala, jelentvén, minő halállal fog meghalni.) Felelé neki a sereg: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad; mikép mondod te: Szükség fölmagasztaltatni az ember fiának? Kicsoda ez az ember fia? Mondá tehát nekik Jézus: Még egykevéssé a világosság veletek vagyon; járjatok, míg világosságtok tart, hogy a sötétség meg ne lepjen titeket; mert a ki sötétben jár, nem tudja, hová megyen. Míg világosságtok vagyon, higyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket szólván Jézus, elméne, és elrejté magát előlük. Jóllehet pedig ennyi csodajelt tett előttök, mégsem hivének őbenne, hogy beteljesedjék Izaiás próféta beszéde, melyet mondott: Uram! ki hiszen a mi hallomásunknak? és az Úr karja kinek lőn kijelentve? Azért nem hihettek; mert ismét azt mondotta Izaiás: Megvakította szemeiket, és megkeményítette szivöket, hogy ne lássanak szemeikkel, és ne értsenek szivökkel, és megtérjenek és meggyógyítsam őket. Ezeket mondotta Izaiás, midőn látta az ő dicsőségét, és őfelőle szólott. Mindazáltal a főemberek közől is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vettessenek. Mert inkább szerették az emberi dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. Jézus pedig kiálta és mondá: A ki énbennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, ki engem küldött. És a ki engem lát, azt látja, ki engem küldött. Én világosságúl jöttem e világra, hogy minden, a ki énbennem hisz, sötétségben ne maradjon. És ha ki az én igéimet hallja, és meg nem tartja, én nem itélem meg őt; mert nem jöttem, hogy e világot megitéljem, hanem hogy üdvözítsem e világot. A ki engem megvet, és nem fogadja be igéimet, van, a ki megitélje őt. A beszéd, melyet szólottam, az itéli meg őt az utolsó napon. Mert én magamtól nem szólottam, hanem a ki engem küldött, az Atya, ő adott nekem parancsot, mit mondjak, és mit szóljak. És tudom, hogy az ő parancsolatja örök élet. Azért a miket én szólok, a mint mondotta nekem az Atya, úgy beszélem.

Idézi 108