Szt. János evangélioma 13

1 A húsvét ünnepe előtt tudván Jézus, hogy eljött órája, hogy e világból az Atyához menjen, mivel szerette övéit, kik e világon valának, mindvégig szerette őket. 2 És a vacsora véghezmenvén, midőn az ördög Júdásnak, az iskarioti Simon fiának szivét már megvesztegette, hogy ez elárúlja őt, 3 tudván, hogy mindent kezébe adott neki az Atya, és hogy az Istentől jött ki, és az Istenhez megyen, 4 fölkele a vacsorától, és letevé az ő ruháit, és vévén a kendőt, átövezé magát. 5 Azután vizet önte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, melylyel átövezve vala. 6 Jöve tehát Simon Péterhez. És mondá neki Péter: Uram! te mosod-e az én lábaimat? 7 Felelvén Jézus, mondá neki: A mit én cselekszem, te most nem érted; megérted pedig ezután. 8 Mondá neki Péter: Nekem soha nem mosod lábaimat. Felelé neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, nem lesz úgy részed énvelem. 9 Mondá neki Simon Péter: Uram! hát nem csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is. 10 Mondá neki Jézus: A ki meg van mosva, nincs szüksége, hanem csak hogy lábait mossa meg, és tiszta egészen. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11 Mert tudta, ki az, ki őt elárulja; azért mondá: Nem vagytok tiszták mindnyájan. 12 Minekutána tehát megmosta lábaikat, és ruháit fölvette, ismét leülvén, mondá nekik: Tudjátok-e, mit cselekedtem veletek? 13 Ti engem mesternek és úrnak híttok, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát én, az Úr és mester, megmostam lábaitokat, ti is tartoztok egyik a másika lábait megmosni. 15 Mert példát adtam nektek, hogy a mint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek. 16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, a követ sem nagyobb annál, ki őt küldötte. 17 Ezeket tudván, boldogok lesztek, ha megcselekszitek azokat. 18 Nem mondom mindnyájatokról, én tudom, kiket választottam; de hogy beteljesedjék az írás: „A ki kenyeret eszik velem, fölemeli sarkát ellenem.“ 19 Immár most mondom nektek, minekelőtte megtörténnék, hogy mikor megleszen, higyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony mondom nektek: A ki befogadja azt, kit én küldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, ki engem küldött. 21 Ezeket mondván Jézus, lelkében megrendűle, és bizonyságot tőn és mondá: Bizony, bizony mondom nektek, hogy egy közőletek elárul engem. 22 Egymásra nézének tehát a tanítványok, kételkedvén, kiről mondja. 23 Vala pedig egy az ő tanítványai közől, ki Jézus keblén feküvék, kit szeret vala Jézus. 24 Ennek tehát inte Simon Péter, és mondá neki: Ki az, kiről ezt mondja? 25 Amaz pedig Jézus keblére hajolván, mondá neki: Uram! ki az? 26 Felelé Jézus: Az az, kinek én a bemártott kenyeret nyujtom. És bemártván a kenyeret, Júdásnak adá, az iskarioti Simon fiának. 27 És a falat után beléje méne a sátán. És mondá neki Jézus: A mit cselekszel, cselekedd hamar. 28 Ezt pedig senki sem tudta a letelepűltek közől, mi végre mondotta neki. 29 Mert némelyek azt vélék, mivel Júdásnál volt az erszény, hogy azt mondotta neki Jézus: Vedd meg, a mire szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy a szűkölködőknek adjon valamit. 30 Amaz pedig elvévén a falatot, azonnal kiméne. Vala pedig éjszaka.

31 Miután tehát az kiment, mondá Jézus: Most dicsőíttetik meg az ember fia, és az Isten megdicsőíttetik őbenne. 32 Ha Isten megdicsőíttetett benne, Isten is megdicsőíti őt magában, és azonnal megdicsőíti őt. 33 Fiacskáim! még egykevéssé veletek vagyok. Keresni fogtok engem; de mint a zsidóknak mondottam: A hova én megyek, ti oda nem jöhettek, most nektek is mondom. 34 Új parancsolatot adok nektek: hogy szeressétek egymást, s mint én szerettelek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást. 35 Arról ismernek meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel lesztek egymáshoz. 36 Mondá neki Simon Péter: Uram! hová mégy? Felelé Jézus: A hova én megyek, nem követhetsz most engem, de utóbb követni fogsz. 37 Mondá neki Péter: Miért nem követhetlek most téged? életemet adom éretted. 38 Felelé neki Jézus: Életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom neked: Nem szól addig a kakas, mignem te háromszor megtagadsz engem.