Szt. János evangélioma 2

A kánai menyekző, hol Jézus a vizet borrá változtatja. Az árusokat kiűzi a templomból. Föltámadását hozza föl jelűl. Többen hisznek benne, de Jézus nem bízta magát rájok.

1 És harmadnapon menyekző lőn galileai Kánában; és ott vala Jézus anyja. 2 Meghivaték pedig Jézus is és az ő tanítványai a menyekzőre. 3 És elfogyván a bor, mondá Jézus anyja neki: Nincs boruk. 4 És mondá neki Jézus: Mi közöm nekem és neked? asszony! még nem jött el az én órám. 5 Mondá anyja a szolgáknak. A mit nektek mond, cselekedjétek. 6 Vala pedig ott hat kőveder helyezve a zsidók tisztulására, mindenik két vagy három mértékű.

7 Mondá nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És színig tölték azokat. 8 És mondá nekik Jézus: Merítsetek most, és vigyétek a násznagynak. És elvivék. 9 A mint megízlelte a borrá lett vizet a násznagy, és nem tudta, honnét való az, de tudták a szolgák, kik a vizet merítették vala, hivá a násznagy a vőlegényt, 10 és mondá neki: Minden ember először jó bort ad, és miután megrészegülnek, akkor azt, mi alábbvaló; te pedig mindeddig tartottad a jó bort. 11 Ez volt Jézus csodatételeinek kezdete a galileai Kánában; és kijelenté az ő dicsőségét, és hivének őbenne tanítványai. 12 Azután leméne Kafarnaumba ő és anyja, atyjafiai és tanítványai; de ott nem sok ideig maradának. 13 És közel vala a zsidók húsvéte, és fölméne Jézus Jerusalembe. 14 És talála a templomban ökör- juh- és galambárusokat, és ott ülő pénzváltókat. 15 És kötelkékből ostort fonván, mindnyájokat kihajtá a templomból, a juhokat és ökröket is, és a váltók pénzét elszórá, és asztalaikat felforgatá. 16 És azoknak, kik a galambokat árúlják vala, mondá: Vigyétek el innét ezeket, és ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává. 17 Erre megemlékezének tanítványai, hogy írva vagyon: A buzgóság házadért megemészt engem. 18 Megszóliták azért a zsidók és mondák neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed? 19 Felelvén Jézus, mondá nekik: Bontsátok el e templomot, és harmadnapra fölállítom azt. 20 Mondák erre a zsidók: Negyvenhat esztendeig épűlt ez a templom, és te harmadnapra fognád az fölállítani? 21 Ő pedig ezt a maga testének templomáról mondotta. 22 Mikor tehát föltámadott halottaiból, megemlékezének tanítványai, hogy ezt mondotta vala, és hivének az irásnak és a beszédnek, melyet Jézus mondott. 23 Midőn pedig Jerusalemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván csodajeleit, melyeket cselekszik vala. 24 De Jézus nem bízta magát rájok, mert ő ismerte mindnyájokat, 25 és mert nem volt szüksége, hogy valaki bizonyságot tegyen az ember felől; mert ő tudta, mi van az emberben.