Szt. János evangélioma 3

Nikodémus éjjeli beszélgetése Jézussal, kitől a lelki újjászületésről és a hit szükségéről tanítást nyer. János keresztel és újra bizonyságot tesz Krisztusról.

Vala pedig a farizeusok között egy Nikodémus nevű s a zsidóknál főrendű ember. Ez Jézushoz jöve éjjel, és mondá neki: Rabbi! tudjuk, hogy Istentől jöttél tanitóúl; mert senki e jeleket nem cselekedheti, melyeket te cselekszel, hacsak Isten nincs vele. Felele Jézus, és mondá neki: Bizony, bizony mondom neked, ha ki ujonan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Mondá neki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha már vén? vajjon bemehet-e ismét anyja méhébe, hogy újra szülessék? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha ki ujonan nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Mi a testtől születik, test az; és mi a lélektől születik, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondottam neked: Szükség ujonan születnetek. A szél, a hol akarja, ott fú; és zúgását hallod, de nem tudod, honnét jő, vagy hová megyen; így van mind az, ki a lélektől születik. Felele Nikodémus, és mondá neki: Miképen lehetnek ezek? Felele Jézus, és mondá neki: Te mester vagy Izraelben, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy a mit tudunk, az mondjuk, és a mit láttunk, azt bizonyítjuk; de a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. Ha földiekről szólottam nektek, és nem hiszitek: miképen fogjátok hinni, ha mennyeiekről szólok nektek? És senki sem megyen föl mennybe, hanem csak az, ki leszállott mennyből, az ember fia, ki mennyben vagyon. És valamint Mózes fölmagasztalta a kigyót a pusztában, úgy kell fölmagasztaltatni az ember fiának, hogy minden, a ki őbenne hisz, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adá, hogy minden, a ki őbenne hisz, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldötte Isten az ő Fiát e világra, hogy itélje e világot, hanem hogy üdvözűljön e világ őáltala. A ki őbenne hiszen, meg nem itéltetik; a ki pedig nem hiszen, már elitéltetett, mert nem hisz az Isten egyszülött Fia nevében. Ez pedig az itélet, hogy a világosság a világra jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki gonoszúl cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem jő a világosságra, hogy meg ne feddessenek az ő cselekedetei; a ki pedig igazságot cselekszik, a világosságra jő, hogy kinyilatkoztassanak az ő cselekedetei, mert Istenben tétettek. Ezek után Jézus Judea földére jöve az ő tanítványival, és velök ott lakik és keresztel vala. Keresztele pedig János is Ennonban, Szálim mellett, mert ott sok víz vala, és oda jövén, megkereszteltetének. Mert János még nem vettetett vala tömlöczbe. Kérdés támada tehát János tanítványai és a zsidók között a tisztúlás felől. És Jánoshoz jövének, és mondák neki: Rabbi! az, ki veled a Jordánon túl vala, kiről bizonyságot tettél, íme ő keresztel, és mindnyájan hozzája mennek. Felele János, és mondá: Az ember semmit nem tulajdoníthat magának, hanemha mennyből adatik neki. Ti magatok bizonyságot tesztek nekem, hogy mondottam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy előtte vagyok küldve. A kinek jegyese vagyon, az vőlegény; a vőlegény barátja pedig, a ki áll és hallja őt, örömmel örvend a vőlegény szaván. Ezen örömem most beteljesedett. Ő neki növekednie kell, nekem pedig kisebbűlnöm. A ki onnan felülről jő, mindenek fölött vagyon; a ki a földről való, földi az, és a földről szól. A ki mennyből jő, mindenek fölött vagyon. És a mit látott és hallott, az bizonyítja; de az ő bizonyságtételét senki sem fogadja el. A ki elfogadta az ő bizonyságtételét, megpecsételte, hogy az Isten igazmondó. Mert a kit Isten küldött, az Isten igéit hirdeti; mert nem mérték szerint adja Isten a lelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. A ki a Fiúban hiszen, örök élete vagyon; a ki pedig nem hiszen a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.

Idézi 346