Szt. János evangélioma 6

Az öt kenyér és két hal csodálatos megszaporítása. Jézus a tengeren jár. Az örök életre megmaradó eledel. Jézus az ő testét és vérét adja ételül és italul. Sokan megbotránkoznak ebben és elhagyják őt. Apostolai megmaradnak Jézussal, de Jézus mondja, hogy egy közőlük gonosz.

1 Ezek után Jézus a galileai tengeren túl méne, mely Tiberiásé. 2 És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket cselekedett azokon, kik betegek valának. 3 Fölméne tehát Jézus a hegyre, és ott ül vala tanítványival. 4 Közel vala pedig a húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Fölemelvén tehát szemeit Jézus, és látván, hogy igen nagy sokaság jő hozzája, mondá Filepnek: Honnét veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? 6 Ezt pedig mondá, kisértvén őt; mert ő tudta, mit vala cselekedendő. 7 Felelé neki Filep: Kétszáz tízes-árú kenyér sem elég nekik, hogy kinekkinek csak valami kevés jusson. 8 Mondá neki egyik tanítványai közől, András, Simon Péter bátyja: 9 Van itt egy gyermek, kinek öt árpakenyere vagyon és két hala; de mi az ennyi között? 10 Mondá erre Jézus: Telepítsétek le az embereket. Vala pedig sok széna ama helyen. Letelepedének tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren. 11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és miután hálát adott, elosztá a letelepűlteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. 12 Miután pedig jóllaktak, mondá tanítványinak: Szedjétek föl a mi morzsalékok megmaradtak, hogy el ne veszszenek. 13 Fölszedék tehát, és tizenkét kosarat töltének meg az öt árpakenyér hulladékaiból, melyek megmaradtak azokból, kik ettek vala. 14 Azon emberek tehát, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett vala, mondák: hogy ez bizonynyal ama próféta, ki e világra jövendő. 15 Jézus azért, mivel észrevevé, hogy eljőnek, és megragadják őt, hogy királylyá tegyék, ismét a hegyre futa maga egyedűl. 16 A mint pedig este lőn, tanítványai a tengerre szállának. 17 És bemenvén a hajóba, elindúlának a tengeren Kafarnaumba; de már besötétedett, és Jézus nem jött vala hozzájok. 18 A tenger pedig, nagy szél fúván, fölháborodék. 19 Midőn tehát közel huszonöt vagy harmincz futamatnyira eveztenek, láták Jézust a tengeren járni, és a hajóhoz közeledni, és megfélemlének.

20 Ő pedig mondá nekik: Én vagyok, ne féljetek. 21 Be akarák tehát őt a hajóba venni, és a hajó azonnal a földhöz ére, melyhez indúltak vala. 22 Másnap a népsereg, mely a tengeren túl áll vala, látá, hogy más hajócska nem volt ott, hanem csak egy, és hogy Jézus az ő tanítványival nem ment a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el. 23 Azalatt más hajók jövének Tiberiásból, közel a helyhez, hol a kenyeret ették vala az Úr áldása mellett. 24 Midőn azért látta a sereg, hogy nincs ott Jézus, sem tanítványai, hajócskákra kelének, és Kafarnaumba jutának, keresvén Jézust. 25 És a mint őt a tengeren túl megtalálták, mondák neki: Rabbi! mikor jöttél ide? 26 Felelvén nekik Jézus, mondá: Bizony, bizony mondom nektek, kerestek engem, nem azért, mivel a jeleket láttátok, hanem mivel ettetek a kenyérből, és jóllaktatok. 27 Munkálkodjatok, de nem oly eledelért, mely veszendő, hanem mely megmarad az örök életre, melyet az ember Fia ad nektek; mert az Atya Isten ezt jelölte meg. 28 Mondák azért neki: Mit míveljünk, hogy az Isten cselekedeteit tegyük? 29 Felelé Jézus, és mondá nekik: Ez az Isten cselekedete, hogy higyetek abban, kit ő küldött. 30 Mondák azért neki: Micsoda jelt cselekszel tehát te, hogy lássuk, és higyünk neked? mit cselekszel? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában, a mint írva vagyon: Az égből adott kenyeret nekik enniök; 32 Mondá erre nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem az én Atyám ad nektek igaz kenyeret mennyből. 33 Mert Isten kenyere az, ki mennyből leszállott, és életet ad a világnak. 34 Mondák azért neki: Uram! mindenkor ezt a kenyeret add nekünk. 35 Mondá pedig nekik Jézus: Én vagyok az élet kenyere; a ki énhozzám jő, nem éhezik, és a ki énbennem hisz, soha nem szomjúhozik. 36 De mondottam nektek, hogy ámbár láttatok engem, mégsem hisztek. 37 Minden, a mit nekem ad az Atya, énhozzám jő, és a ki hozzám jő, nem vetem ki; 38 mert leszállottam mennyből, nem hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, ki engem küldött. 39 Ez pedig az Atyának, ki engem küldött, akarata, hogy a mit nekem adott, el ne veszítsek abból, hanem föltámaszszam mindazt az utolsó napon. 40 Ez pedig akarata Atyámnak, ki engem küldött, hogy minden, a ki látja a Fiút, és hisz őbenne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 41 Zúgolódának tehát a zsidók azon, hogy azt mondotta: Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá; 42 és mondák: Nemde Jézus ez, József fia, kinek mi ismerjük atyját és anyját? Miképen mondja tehát ez: hogy mennyből szállottam alá? 43 Felelvén azért Jézus, mondá nekik: Ne zúgolódjatok egymás között. 44 Senki nem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, ki engem küldött, nem vonzza őt; és én feltámasztom őt az utolsó napon. 45 Irva vagyon a prófétáknál: „Mindnyájan az Isten tanítványai lesznek.“ Minden, a ki az Atyától hallott és tanúlt, énhozzám jő. 46 Nem mintha az Atyát látta volna valaki, mert csak a ki Istentől vagyon, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony mondom nektek: A ki hisz énbennem, örök élete vagyon. 48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak. 50 Ez a mennyből leszállott kenyér, hogy a ki abból eszik, meg ne haljon. 51 Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá. Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él; és a kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem a világ életéért. 52 Vetekedének azért a zsidók egymás között, mondván: Miképen adhatja ez nekünk az ő testét eledelűl? 53 Mondá tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember fia testét, és nem iszszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek. 54 A ki eszi az én testemet, és iszsza az én véremet, örök élete vagyon; és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55 Mert az én testem bizonynyal étel, és az én vérem bizonynyal ital. 56 A ki eszi az én testemet, és iszsza az én véremet, énbennem lakik, és én őbenne. 57 A mint engem küldött az élő Atya, és én élek az Atyáért: úgy a ki eszik engem, ő is él énérettem. 58 Ez a kenyér, mely az égből szállott alá. Nem úgy, mint atyáitok mannát ettek és meghaltak. A ki e kenyeret eszi, örökké él. 59 Ezeket mondá, a zsinagógában tanítván Kafarnaumban. 60 Sokan hallván ezeket tanítványai közől, mondák: Kemény beszéd ez, és ki hallgathatja azt? 61 Tudván pedig Jézus önmagában, hogy ezért zúgolódnak az ő tanítványai, mondá nekik: Ez botránkoztat meg titeket? 62 Hátha majd látjátok az ember fiát fölmenni oda, hol azelőtt volt? – 63 A szellem az, mi megelevenít, a test nem használ semmit. Az igék, melyeket én nektek szólottam, szellem és élet. 64 De vannak némelyek közőletek, kik nem hisznek. Mert tudja vala kezdettől Jézus, kik a nem hivők, és ki fogja őt elárúlni? 65 És mondá: Ezért mondottam nektek, hogy senki hozzám nem jöhet, hacsak Atyámtól nem adatik neki. 66 Ettőlfogva sokan hátrálának az ő tanítványai közől, és már nem járának vele. 67 Mondá azért Jézus a tizenkettőnek: Ti is el akartok-e menni? 68 Felelé neki Simon Péter: Uram! kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. 69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy Krisztus, az Isten Fia. 70 Felelé nekik Jézus: Nemde én tizenkettőtöket választottalak, és egy közőletek ördög? 71 Érté pedig az iskarioti Júdást, Simon fiát, mert ez vala őt elárulandó, ki egyik volt a tizenkettő közől.